A kolibrik óvilági másai a nektármadarak. Ezeknek nincs a rovarokéhoz hasonló repülési képességük. Bár a nektármadarak is képesek függeni a virágok előtt, ez a tulajdonságuk nem tökéletesebb, mint más énekesmadaraké. A nektárt rendszerint a virágra ülve szürcsölik. A pompás érces fény, amely zöld, kék, ibolyaszínben és a bíbor árnyalataiban ragyog, megvan a nektármadarakon is, de ezek mellett színanyagai között fényes, sárga vagy piros zsírfestékek is vannak, ami egyetlen kolibrinak sincs. Ezek a különbségek azzal függnek össze, hogy a nektármadarak ősei, amelyek már valódi énekesmadarak voltak, csak jóval később tértek rá erre az életmódra, mint a kolibrik ősei.
Főként Afrikában elterjedtek, de élnek Madagaszkáron és Izraeltől Kína középső részéig, valamint Ausztráliában. A testük karcsú, a csőrük hosszú, vékony, kissé lefelé ívelő, testméretük 9-28 cm között ingadozik. Egyes alfajoknak a középső kormánytollai megnyúltak.
Fészkük zacskószerű, oldalnyílás van rajta, amely sokszor előreugró bejárattal épül. A fészket ágakra, magas fűcsomóra, partszakadások fölé nyúló gyökerekre, néha levél aljára erősítik. Pettyes tojásaikat (2-3) a tojó egymaga költi ki, a hím részt vesz a fiókák etetésében.
Kevés fajnak szép a hangja, a többségük éles, érces hangon szól. Táplálékuk bogyók, rovarok és pókok. A nyelvük nem rojtos, mint a virágjáróké, hanem egyszerű vagy kettős csővé alakul, melyen keresztül a nektárt torkuk élénk mozgatása közben felszívják. Az ilyen nedveket fogyasztják más családba tartozó madarak is (bülbülök, levélmadarak), s egyúttal beporozzák a virágokat. A magasabb rendű virágos növénycsaládok kb. egyharmadában akadnak olyan fajok, amelyek virága a madarak látogatására alakult át (ornitofil fajok). Ausztráliában az eukaliptuszok sokasága az, amelyet számtalan madár látogat. Egy közepes méretű ilyen fának 650 ezer virágja is lehet, ezek mind telítve vannak nektárral. Indiában és az Indonéz-szigeteken a korallfák (Erythrina) fajainak virágai sok százezer madárnak kínálnak nektárt. A fák mézdús virágai csak lombhullatás után fakadnak ki, és ilyenkor piros meg narancssárga színben pompázó díszük messzire világít, bőven van bennük nektár és fehérjedús virágpor.
Malachit-nektármadár (Nectarinia johnstoni)
Testének oldalán piros tollpamat van. Légykapó módjára a levegőben fog sok legyet. A nektár a táplálékának csak egyötöd részét teszi ki. Ezek a madarak kora hajnalban a jéghideg hegyi patakban fürödnek, délutánra alacsonyabb fekvésű területekre vándorolnak. Az éjszakát fészkükben vagy az avar sűrűjében töltik. A tojó olívzöldbarnás, sárga árnyalattal, de válla környékén a tollpamat narancsvörös. A hím a farkával együtt 28 cm. A vele rokon alfajok sokkal tarkábbak.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
