Nem minden magyar, ami szakácslik

• 2013-07-22 16:03:52

• Sebestyén Mihály

Józsa András szombati közleményéhez szólva (Marosvásárhelyen született az első magyar nyelvű, nyomtatásban is megjelent szakácskönyv. Tófői Zsófia 1692-ben Marosvásárhelyen szerkesztett szakácskönyve) csupán annyit jegyeznék meg, hogy Tofaeus Zsófiát soha a megveszekedett életben nem hívták Tófőinek.

Józsa András szombati közleményéhez szólva (Marosvásárhelyen született az első magyar nyelvű, nyomtatásban is megjelent szakácskönyv. Tófői Zsófia 1692-ben Marosvásárhelyen szerkesztett szakácskönyve) csupán annyit jegyeznék meg, hogy Tofaeus Zsófiát soha a megveszekedett életben nem hívták Tófőinek, miként az a közleményben többször is leíratott. Az asszonyság nagy rokonának, Apafi Mihály káplánjának, majd erdélyi református püspökének teológusi felvett nevét használta, a Tofaeust, amit amaz valószínűleg az eredeti családnevéből, a Dobos névből maga kreált – a dobost ugyanis túl közönségesnek, parasztosnak találta. A név az irodalomtörténészek szerint a héber toff – dob jelentésű szóból származott, mint arra egyetlenegyszer a közlemény során maga Józsa is utal. Az efféle névváltoztatás a középkor folyamán igen gyakori volt, a humanisták szokás szerint latinosították, görögösítették, héberesítették családnevüket, azaz a három szent nyelven nevezték meg magukat, hogy ezzel is a humanista írástudók nagy köztársaságába becsatlakozhassanak. Pl. Kerekes – Rotarides, Mészáros – Lanio, Lányi, Csizmadia – Sutorius stb. vagy a református teológia egyik nagy alakját David Paraeust eredetileg Wanglernek hívták.

Bethlen Zsuzsannának a tékai szakácskönyvmásolat címlapjára írott változata is Toffei-t mond, ami az alapszó latin birtokos raggal ellátott változata. Ugyanis ha Tophaeus – az alanyeset, akkor a Tofei, Toffei vagy Tophaei birtokos/genitivus vagy részeshatározós/dativus ragozott változat, semmiképpen sem a magyar melléknévi Tófeji ékezetek nélküli írásformája. A latin könyvcímekben a szerző rendszerint dativusban vagy genitivusban szerepel, ami a régi magyar könyvekre és nyomtatványokra is átragadt.

Ez legalább olyan vicces melléütés a cikkben, mint Badoglio egykori olasz tábornok neve magyar népi értelmezésben, a Bádogleó, vagy a Masaryk, a csehek szent emberének magyaros kiejtése.