Nem napoztak a marosvásárhelyi mackók

• 2013-02-03 16:59:29

• Nagy Székely Ildikó

Szokatlanul mozgalmas szombatjuk volt a marosvásárhelyi állatkert barna bundás lakóinak. Nem sokkal déli 12 óra után sült galamb helyett sós és édes ínyencségek repültek egyenesen nagyra tátott szájukba, közben fényképezőgépek villantak, és gyerek- meg felnőtthangok színezték át körülöttük a téliesen csendes tájat.

Fotó: Nagy Tibor

Szokatlanul mozgalmas szombatjuk volt a marosvásárhelyi állatkert barna bundás lakóinak. Nem sokkal déli 12 óra után sült galamb helyett sós és édes ínyencségek repültek egyenesen nagyra tátott szájukba, közben fényképezőgépek villantak, és gyerek- meg felnőtthangok színezték át körülöttük a téliesen csendes tájat. Az állatkert sokadjára szervezte meg a február másodiki medvenapot, pontosabban Medvenapo Zoo-t. A népi hiedelem szerint ezen a napon, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján szakítja félbe téli álmát a medve, és ha barlangjából kibújva meglátja árnyékát a napsütésben, folytatja a szunyókálást, mert tudja, hogy messze még a tavasz, ha viszont zord, hideg időre ébred, és árnyékát sem leli, nem bújik vissza többé, hiszen nemsokára itt a kikelet. A marosvásárhelyi állatkert mackói persze nem adhatták elő a barlangos jelenetet a nagyszámú publikumnak, ők ugyanis nem alszanak téli álmot, azt viszont mindenki megállapíthatta, hogy ezen a se hideg, se meleg, borongós délutánon a Balu-rokonság árnyéka nem volt látható.

A medvemustra előtt Bíró Ildikó biológus a majomházból nyíló teremben a mackóéletről vetített képeket és beszélgetett a gyerekekkel. Az apróságok egymás után sorolták fel mindazt, ami erről a rajzfilmhősként is „befutott” állatról eszükbe jutott, a szakember pedig arra is felhívta a figyelmüket, hogy a szabadon élő medve igen szűk helyen, többnyire üregekben húzza ki a telet, étrendjét tekintve pedig az emberhez hasonlít, hiszen mindenevő. Később a „mackógondokról” esett szó, az erdőirtásról meg a medveállomány pusztításáról, amely azért is jelent nagy problémát, mivel nincs pontos nyilvántartás arról, hogy mennyi medve él az országban, milyen mértékben veszélyezteti kihalását a vadászat. Ezután némi elvonatkoztatással a mackó nevét viselő egyéb jelenségekre, természeti kincsekre, a Nagymedve csillagképre, a szovátai Medve-tóra és az 1975-ben felfedezett Medve-barlangra terelődött a figyelem, majd a biológus a székely mondással zárta a bemutatót, miszerint a medve nem játék, éppen ezért a kíváncsi kezecskéknek semmi keresnivalójuk a ketrecrácsok közelében. A termet zsúfolásig megtöltő gyereknép egy-egy kifestős lapot is kapott emlékbe, cserébe otthon készített mackós rajzaikat hagyták a teremben, ahol ki is függesztették az alkotásokat.

– Ilyen sokan még soha sem voltak ezen a rendezvényen – állapította meg Kopacz András, az állatkert igazgatója, akitől azt is megtudtuk, hogy a kertben jelenleg hét barnamedve lakik. A régi „rezidenciájuk” mellett egy öthektáros félrezervátum is rendelkezésükre áll, melyen a farkasokkal osztoznak.

– Mártonka a legfiatalabb közöttük, két és fél éves, tavalyelőtt érkezett hozzánk – világosított fel Bíró Ildikó a kifutónál, ahol a mackócsalád két lábra állva várta a több irányból érkező csemegét. A látogatók természetesen nemcsak medvééknél időztek, széltében-hosszában bejárták a kertet, és minden ketrecnél találtak valami látnivalót. Tánja otthonában is sokan tiszteletüket tették, különösen a gyerekeket nyűgözte le a szünet nélkül himbálózó ormányos hölgy látványa.