Nem társulnak a gazdák

A több éve szervezett balavásári borverseny fellendítette a szőlőtermesztést a Kis-Küküllő mentén. A Villa Vinea cégen (nagytermesztő) kívül azonban azok, akik évente megjelennek boraikkal a versenyen, egy hektárnál kisebb parcellákat művelnek meg és a bort is közvetlenül értékesítik. S bár a gazdákat tömörítő szervezetek, a borlovagrend, a pinceszövetkezet és a hegyközségek próbálkoznak azzal, hogy kialakítsák a tájjellegű terméket, a kistermelők még mindig ódzkodnak a közöstől. 

Miklós Gyula balavásári termesztő, a borlovagrend tagja a balavásári borverseny szervezője, ezenkívül ő látja el a környékbeli gazdákat a szükséges vegyszerekkel. Őt kérdeztük arról, milyen volt a Kis-Küküllő mentén az idei szőlőtermés, lesz-e jó bor jövőre? 

– Az idén Balavásáron nem lett a legjobb a termés. Annak, aki nem fedte be a szőlőtőkéket, a télen lefagyott a venyigéje. Ezenkívül májusban is volt egy időszak, amikor a fagypont alá csökkent a levegő hőmérséklete és ez is megtizedelte a szőlősöket – mondta, majd kifejtette: Balavásáron 25, Küküllődombón pedig 35 ár területen termett rizling, királyleányka, illetve Dombón fehérleányka, amit ki kellett egészítsen 500-500 kg Bogácsról vásárolt szürkebaráttal és Chardonnais-val, illetve 1 tonna rizlinggel. A Balavásáron termett szőlő cukorfoka 18, míg a dombói 20,5-es volt, az előbbi belefért a megengedett literenkénti 35 grammos cukorkorrekcióba. Szerencse, hogy augusztusban és szeptemberben megfelelő időjárás volt, ami megérlelte a szőlőt, és így egyensúlyba kerülhetett a bor sav- és cukortartalma – magyarázta a szakértő, aki hangsúlyozta, ha a gazdák megfelelően kezelték a mustot, akkor jövőre kiváló minőségű bor lesz a Kis-Küküllő mentén.

Miklós Gyula elismerte, hogy a több éve Balavásáron megszervezett borverseny érezhetően fellendítette e foglalkozást a környéken. Míg az első versenyeken jelen levő dr. Csávossy György, az erdélyi borászok „atyja” néhány bormintát a szó szoros értelmében kivágott az ablakon, kijelentve, hogy „a jó minőségű szőlőből nagyon rossz bort” készítenek a Kis-Küküllő mentén, addig a legutóbbi megmérettetésre több igen színvonalas termékkel jelentkeztek a gazdák. Sőt, annyira a szívükön viselik a bortermelést, hogy az egyik havadtői gazda mielőtt a zsűri elé vitte volna, többször letörölte, csinosította, simogatta a palackot, mintha a saját gyereke lett volna. Miklós Gyula a balavásári borversenyek legnagyobb eredményének azt tartja, hogy nem csökken, sőt lassan megnő a szőlősök területe, a bort előállítók pedig odafigyelnek a technológiai folyamatokra is. Minőségi anyagot hoznak Csombordról, szakszerűen metszenek, kötöznek, mintaszerűen művelik a szőlőst. Az utóbbi periódus időjárása pedig arra is kényszeríti a gazdákat, hogy ősszel földeljék el a tőkéket. 

A mennyiséget illetően, a gazda tudomása szerint Balavásáron és a környéken több mint 20 hektáron termesztenek szőlőt, tavaly egy szénaverősi fiatal gazda, Oniţiu Ioan egy hektárt telepített, amelyet szakszerűen művel. A Kis-Küküllő menti hegyvidéki településeken mintegy száz kistermelő van. 

Arra a kérdésre, hogy miért nem lépnek a gazdák, hogy egy minőségi, levédett, regionális márkát (brand) hozzanak létre, Miklós Gyula elmondta, vannak ilyen próbálkozások, például a kendi pinceszövetkezet, a hegyközség is próbálkozott, de a gazdák „nem adják össze a boraikat”. Az eladás háztól történik. Nem ez a fő jövedelemforrás, hobbiszinten űzik ezt a foglalkozást. Az ebből származó jövedelem kiegészíti az éves családi jövedelmet. 

A bor összeköti az embereket, erősíti a barátságot, de ez még nem elég ahhoz, hogy a Kis-Küküllő menti termék egy asztalra kerüljön a tokaji, a badacsonyi vagy más ismertebb vidéki borokkal.