Nemzeti egységben

Százezrek gyűltek össze a csíksomlyói nyeregben

Az idei csíksomlyói pünkösdi búcsú jelmondata az Üdvöz légy, ki szűz lévén templommá lettél! volt, amelyet Assisi Szent Ferenc egyik imájából választottak a ferences rend fennállásának 800. évfordulója alkalmából. 

Immár 456 éve szervezik meg a csíksomlyói pünkösdi zarándoklatot és búcsút, amikor „minden igaz magyar szíve Csíksomlyóra húz” –, hogy a búcsú résztvevői itt találják meg „küzdelmes, vergődő életük vigaszát, reményét és támaszát” – írták közleményükben a szervezők. 

A fogadalmi búcsú főcelebránsa dr. Kovács Gergely, a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke, ünnepi szónoka Urbán Erik ferences tartományfőnök volt. A búcsún részt vett Massimo Fusarelli, a ferences rend miniszter generálisa, Albert Schmucki definitor generális, Felföldi László pécsi megyés püspök, Kerekes László segédpüspök és Tamás József nyugalmazott segédpüspök.

Az ünnepi szentmise a Hármashalom-oltárnál szombaton délben fél egykor kezdődött, délután 5 órától csángó misét tartottak a Szent Péter és Pál-plébániatemplomban, 18 órától pünkösdi vigília-szentmise volt a kegytemplomban, szombatról vasárnapra virradóan virrasztás volt a kegytemplomban.

A búcsús szentmisén jelen volt Novák Katalin, Magyarország köztársasági elnöke, Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke, Áder János volt köztársasági elnök és felesége, Herczeg Anita, Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete, Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke, Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Tánczos Barna és Novák Eduárd miniszterek.

Krisztus köré gyűltünk össze 

– hangsúlyozta Urbán Erik, az ünnepi szentmise szónoka. Egyebek között kijelentette: A felelősségvállalás és az elvégzendő munka, a hivatásunk és küldetésünk teljesítése alól nem vonhatjuk ki magunkat. Ugyanakkor létfontosságúnak nevezte az összefogást. „Kicsik és nagyok, fiatalok és idősek, érezzünk felelősséget egyházunkért, nemzetünkért, a társadalomért, egy élhetőbb és emberibb világért, fűzzön bennünket össze egyazon értékazonosság, legyünk értékösszekötő és megvalósító személyek.” 

Adj békét…

Gyertek, zarándok testvérek, építsünk templomot a Boldogságos Szűz példájára, „aki szűz lévén templommá lett!” De nem kőből épült templom építésére gondolok, hanem önmagunkból és közösségeinkből építsünk templomot, amelynek növekednie kell hitben és bölcsességben, az építők számára pedig legyen fontos az egység megteremtése, amely az összetartozás-tudat szilárdságában található meg. Ebből a templomból szálljon fel az ének: Adj békét szívünkbe, családjainkba, békét a nemzeteknek, békét a népek között, békét a világnak. 

Kijelentette: a következő három évben a ferences rend centenáriumot ünnepel. A centenáriumi évek magukba foglalják azokat az eseményeket, amelyek nyolcszáz évvel ezelőtt történtek: a ferences regula jóváhagyását, a grecciói karácsony megünneplését, Szent Ferenc stigmatizációját, a Naphimnusz ének befejezését, a Szeráfi atyánk égbe költözését. 

„Üdvöz légy, ki szűz lévén templommá lettél!” – ezen év és a pünkösdszombati fogadalmi búcsú mottóját Komjáthy Testemből templomot című versével idéztem meg, amikor ma a Kis- és Nagysomlyó hegyek közötti nyereg ismét egy nagy templommá alakult, több generációból alkotva az egyház látható és lüktető/élő valóságát: kicsik és nagyok, fiatalok és idősek. Az Édesanya öröme pedig, ha együtt a család Szent Fia asztalánál, engedjük és akarjuk, hogy égi Édesanyánk öröme és a Jézusban való együttlét testvéri derűje átjárja szívünket” – mondta a szónok.

„Jó volt az Úristent együtt imádni”

A mise után a magyar közmédiának adott interjújában Novák Katalin köztársasági elnök azt mondta: „Elhangzott ma a szentbeszédben az, hogy egy édesanya boldog, ha együtt van a család. Igaz ez egy államfőre is: egy államfő boldog, ha együtt van a nemzet, és én ezt a nemzeti egységet éltem meg itt ma. Jó volt az Úristent együtt imádni”. Úgy fogalmazott: a csíksomlyói zarándoklaton együtt a keresztény hit és a magyar nemzethez való tartozás, ahol a magyarok most a békéért fohászkodtak. Ez különösen felértékelődik, amikor a szomszédban kegyetlen háború dúl, amelyben magyar emberek is elveszítették életüket, és a magyarság egésze is attól tart, hogy a háború elérheti az országot.

„Ezért most a békéért fohászkodni az Úristenhez egészen más értelmet nyert, mint korábban: ez az a béke, amit mi, magyarok szeretnénk. De szeretnénk békességet a mindennapjainkban is. Szeretnénk békességet Magyarországon, békességet szeretnénk itt, Erdélyben is, békességet magyar és magyar között, békességet magyar és román között, békességet Európában.”