A népművészet szerepe az ifjúság nevelésében (1.)

Az óvodáskorú gyermekeket kitűnő nevelők oktatják megyénkben a népművészet bizonyos ágainak, a népdalnak, népmesének, néptáncnak, s a népszokások dramatizált jeleneteinek megismerésére.

A Nép Egyetem hallgatóinak néprajzi kiállítása a 2005-ös Marosvásárhelyi Napokon

A népművészet a hagyományőrzésre, az esztétikai ízlés fejlesztésére, a nemzetiségi tudat kialakítására szolgál a gyermekek, fiatalok nevelésében, ami a családra és az iskolára hárul. Az óvodáskorú gyermekeket kitűnő nevelők oktatják megyénkben a népművészet bizonyos ágainak, a népdalnak, népmesének, néptáncnak, s a népszokások dramatizált jeleneteinek megismerésére. Mesemondó, népdal- és regemondó versenyek szervezése, gyermektánccsoportok, énekkarok működtetése segíti ezt a célt az óvodában és az iskolások körében. A táborokban faragásra, szalmafonásra, bútorfestésre, nemezelésre, szövésre és hímzésre tanítják a gyermekeket. A népművészet tárgyi elemeinek, a díszítőművészetnek később kevés teret biztosít az oktatás. A népművészetről és ágairól szóló tananyag a népszokásokkal együtt 1972 óta szerepelt a VIII. osztályos tankönyvben, amelyet P. Dombi Erzsébet egyetemi tanár állított össze. Tulit Ilona 2000-ben kiadott VIII. osztályos tankönyve részletesen taglalja a népi építkezést, bútorkészítést, fafaragást, kerámiát, népi szőtteseket, hímzéseket, népviseletet, festést és kőfaragást. Ez a tankönyv még a tanulók kezében van, a 2005-től érvényben levő Magyar nyelv és irodalomolvasás (szerzője Zalány Virág) alternatív könyv mellett. Minden jól mehetne tehát, a tanulók alapismeretekhez juthatnának a népművészetről és a népi díszítőművészetről. Csakhogy 2008 óta az anyagot mindkét tankönyv fakultatív fejezetekként tartalmazza, mert a kötelező tantervből kivette a minisztérium. A magyartanárok örülnek, ha a kötelező tananyagot megtanítják, nincs idő a pluszra, mert a tanuló sorsát meghatározó felmérő vizsgára kell felkészíteni a nyolcadikosokat. Így csupán az iskolán kívüli tevékenységeken nyílik alkalmuk a nagyobb diákoknak, hogy a magyar népművészet tárgyi anyagával megismerkedjenek, amiben részt vállalnak az egyházak is. A történelmi egyházak által kezdeményezett kézműves-tanfolyamok világi tevékenységekkel társultak, s helyenként a gyermekek, fiatalok kis múzeumokat létesítenek az összegyűjtött tárgyakból, használati eszközökből, népművészeti alkotásokból. Ezek jó szemléltetőanyagot jelentenek a magyar nép életének, viseletének, munkaeszközeinek, művészetének megismerésére. A Marosvásárhelyi 1-es Számú Általános Iskolában az 1979-80-as tanévben 430 tárgyból álló múzeumot rendeztünk be tanítványaimmal a falun gyűjtött tárgyakból, amire az iskola egy külön termet biztosított.

A Marosvásárhelyi Népi Egyetem akkreditált néprajzi tanfolyamának hallgatói saját és gyűjtött anyagából évről évre kiállításokat rendeztünk a Vásárhelyi Napokon, kezdetben a várban, majd a székházban és kiállítótermekben. Kiszállásokon megismerték a sáromberki néprajzi múzeumot, a Megyei Néprajzi Múzeumot, a Kultúrpalota hatalmas népművészeti és népi iparművészeti kincseit, a mezőcsávási restaurált, fiatornyos haranglábat, a szentlászlói restaurált unitárius templomot, a Disznajón feltárt freskót és még sok más értéket megyénkből.

Jó lenne, ha a szülők és a tanerők az egyházakkal összefogva továbbra is fontosnak tartanák az ifjúságnak a népművészet értékeinek megbecsülésére irányuló nevelését, s ez kötelező tananyagként a tankönyvekből sem maradna ki.