A népművészet szerepe az ifjúság nevelésében (2.)

Írásom múlt heti első része a népművészetnek, a népi díszítőművészetnek a gyermekek és fiatalok nevelésében betöltött szerepéről szólt. Az idei iskolai évtől a tavaszi szünidőt megelőző egy hetet, amely a szabad foglalkozásokra ad lehetőséget, erre a célra is kitűnően fel lehet használni.

A marosvásárhelyi volt 1-es sz. ált. iskola néprajzi múzeumának legértékesebb kézimunkái és szőttesei, amelyeket a tanulók gyűjtöttek 1981-ben

Írásom múlt heti első része a népművészetnek, a népi díszítőművészetnek a gyermekek és fiatalok nevelésében betöltött szerepéről szólt. Az idei iskolai évtől a tavaszi szünidőt megelőző egy hetet, amely a szabad foglalkozásokra ad lehetőséget, erre a célra is kitűnően fel lehet használni.

Jó módszernek vélem, ha egy-egy múzeumlátogatás, nyári táborban vagy iskolai-egyházi műhelymunkán való részvétel után beszámoló készül. A gyermekek, ifjak a látottak mellett leírják elképzelésüket is arról, hogy hogyan hasznosítják a tapasztalatokat a jövőben. Péter Csilla, a Marosvásárhelyi 1-es Számú Általános Iskola VIII. osztályos tanulója lelkesen írta le egy székelykakasdi közös falujárásunk után 1989 őszén: „A népi kapufélfák között, az iskolával szemben vadonatúj, faragott kiskaput is láttunk, amelyen ez a falirat állt: »Ezen kaput készítette Gidófalvi Imre és neje, Róza, de nem azért, hogy valakit kizárjon, hanem hogy megmutassa: itt a bejárat.”

1980-ban az iskola másik VIII. osztályos tanulója, Kelemen Irén dolgozatában így rendezné be majd a szobáját: „Ha nekem lesz egy szobám, faragott bútort szeretnék beletenni. Az ágyamra és a fotelekre csergét vagy gyapjúszőttes takarókat terítenék, a földre szőttes szőnyeget. Az asztalterítőt és a díványpárnákat magyaros mintával hímezném ki. Az asztalra fekete kerámiavázába élő virágot helyeznék, a falra korondi kancsókat és tányérokat akasztanék díszítésül. Ha pénzem lesz rá, festetek egy tulipános ládát is, ruhaneműknek, s az ablakra piros-fehérrel csíkozott sötétítőfüggönyöket akasztanék. Így lenne szép és hangulatos a szobám.”

A gyermekek kézügyességét a hímző, nemezelő, faragászati stb. gyakorlati körök és tanfolyamok fejlesztik, s ez is jó alkalom a magyar népművészet megismerésére, gyakorlására. Ilyen például a csittszentiváni Székely Lajos tanár vezette Bandi Dezső-faragókör. Az egyháznak a képzőművészet szeretetére és művelésére nevelő munkáját Gyergyószárhegyen Böjthe Csaba szerzetes pap folytatja, aki faragótanfolyamokat szervez. A ferencesek körében minden kolostorban legalább egy személy tanította a fiataloknak a fafaragást.

Jobbágytelkén a hajdani egyházi szervezésű szalmakalapkötést már nyári táborozó fiatalok tanulják és gyakorolják. A marosvásárhelyi Unitarcoop kézimunkakörében az idősek a fiatalokat a régi, eredeti székely és magyar mintákra tanítják. A református egyháznál nőszövetségi összejöveteleken ismertetik a kézimunka történetét s jelenlegi feladatait, amit az egyházi tanfolyamokon ifjak és fiatal házasok csoportja hasznosít kézművesműhelyekben, általában havonta.

Foglalkoznunk kell a fiatalokkal, mert ők viszik tovább múltunk hagyományait, s elvész magyar népi kultúránk, ha nem karolják fel, nem folytatják. Válasszuk ki a tájegységnek, falunak megfelelő népviseletet is a gyermek- és ifjúsági előadásokra, kórusok, tánccsoportok, néphagyományok bemutatására. Csak közös összefogással menthetjük meg múltunk értékeit.