A nitrogénember

Dr. Kolozsváry Zoltán gépészmérnök, főiskolai egyetemi oktató, feltaláló, a Plasmaterm Rt. ügyvezető igazgatója a Bernády György Közművelődési Egyesület idei kitüntetettje.

Fotó: Bodolai Gyöngyi

Dr. Kolozsváry Zoltán gépészmérnök, főiskolai egyetemi oktató, feltaláló, a Plasmaterm Rt. ügyvezető igazgatója a Bernády György Közművelődési Egyesület idei kitüntetettje. Életéről, pályájáról november 6-i Harmónia összeállításunkban beszélgettünk. Mivel 180 szakközlemény szerzője, s nevéhez 14 bejegyzett találmány és több kitüntetés fűződik, a szakmai tevékenységéről szóló válaszokat ezúttal tesszük közzé.

Dr. Kolozsváry Zoltán 1959-ben végezte a gépészmérnöki szakot a bukaresti Műszaki Egyetemen, ahol 1971-ben doktorált Felületkezelések hatása a gépalkatrészek kopásállására című munkájával. Mérnöki pályafutását a marosvásárhelyi Encsel Mór, később Metalotehnica könnyűipari gépgyártó vállalatnál kezdte, ahol kutatócsoportot szervezett, amely a későbbi kutatóintézet magjává vált. 1976–1994 között a laboratóriumból kifejlesztett Könnyűipari Gépgyártáskutató és Tervező Központ marosvásárhelyi fiókjának vezetője, 1994-től a Plasmaterm Rt. ügyvezető igazgatója. Munkatársaival együtt a textilgépalkatrészek felületének kopásfáradási kérdéseit vizsgálták, s elmondása szerint a fém számára élő anyagot jelent, amelyben látja a mozgást, az anyag lehetőségeit és elvárásait ma is.

– Hogyan, mivel kezdődött a kutatói tevékenység? – érdeklődtem.

– A kimondott szakmai pályafutásomat 1963-tól számítom, amikor azt a feladatot kaptam, hogy tervezzek egy nitridálókemencét a körkötőgépek munkahengereinek a kezelésére.

– Miért volt szükség a kemencére?

– Ezek a munkahengerek különleges kezelést igényeltek, amely a felületen kopásállóságot biztosít, de ugyanakkor nem teszi törékennyé a vékony bordákat, amelyek között a kötőgépek tűi csúsznak. Megépítettem, de a tömítés gyengesége miatt nem tudtam megakadályozni, hogy levegő szivárogjon a kemencébe. Bár az akkori tudásunk szerint ez akadályt kellett volna jelentsen, az eredmény mégis jobb lett. Rájöttem, hogy a szakirodalom téved, mert az oxigén hatása nagyon pozitív is lehet a folyamatra. Mindezt egy rövid közleményben fogalmaztam meg, amit egy román metallurgiai szaklapban közöltek. A lap egy neves angol professzor kezébe került, akitől rövid levelet kaptam, amelyben gratulált az észrevételhez, s arra biztatott, hogy ezzel a nagy horderejű dologgal érdemes foglalkozni. Ezzel indult el a karrierem. Az oxigénhatás felfedezése késztetett arra, hogy egész további munkásságom során a nitridálás kérdéseivel foglalkozzam, s ma e terület egyik úttörőjének ismernek el. Hosszú út következett, rengeteg munkával, amit munkatársaimmal együtt végeztünk el. 1970-ben elsőnek jegyeztettünk be szabadalmat egy olyan eljárásra, amely ma nagyon széles körben alkalmazott, s amelyhez azóta még legalább 20 szabadalom kapcsolódik. A lényege az, hogy egy különleges gázközegben olyan felületi rétegeket tudunk előállítani, amelyeknek nagyon nagy a kopásszilárdsága, nagy a tűrőképessége a rossz kenési viszonyokkal szemben, nem igényes az acél minőségére, s viszonylag egyszerűen, alacsony hőmérsékleten lehet kivitelezni. Az alacsony hőmérsékletű nitrokarburálásnak dolgoztuk ki az elméletét az említett közösséggel, s most is ezen dolgozunk. Adott pillanatban angol barátaink a fő foglalkozási területem alapján nitrogénembernek neveztek el.

Az önállósodás rögös útján

– A rendszerváltás után saját lábra állt a kutatóintézet. Akkoriban értesültünk arról, hogy nem volt könnyű ezt a folyamatot menedzselni.

– Amikor 1976-ban Romániában átszervezték a kutatási hálózatot, a Bukaresti Központi Kutatóintézethez csatoltak, amelynek az erdélyi fiókjaként szerepeltünk. Később a bukaresti intézetnek lettem a tudományos igazgatója. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy minden összeomlik körülöttünk, elhatároztuk, hogy nem hagyjuk veszni, amiért annyi éven át dolgoztunk. 5.000 dollárt adtunk össze, ki-ki lehetősége szerint, s 1993 decemberében megalapítottuk a Plasmaterm Rt.-t. 1994-től pénz nélkül, de nagyon nagy lelkesedéssel és hittel indultunk.

– Miből lehetett több mint kétszáz embernek fizetést adni?

– Akkorra már 80-ra apadt a létszám, mégis nagyon nehéz volt, mivel az épületet béreltük. Külföldi partnereink siettek a segítségünkre. Legelsőnek Tom Bell professzor Angliából, majd sokan mások is bevettek partnernek az európai közösségi projektekbe, s ennek eredményeként 1994–98 között sikerült lassanként, ha nem is egyenesbe, de jobb helyzetbe kerülni. 1998-ra tudtunk annyi pénzt szerezni, hogy egy bankkölcsönnel kiegészítve megvásároltuk azokat az épületeket, berendezéseket, amelyeket béreltünk. Amikor ezt elhatároztuk, Romániában a kutatást már mind kisebb mértékben finanszírozták. Ekkor döntöttünk úgy, hogy meg kell vennünk az öntödét is, mert termelésből jobban meg lehet élni. Ami sikerült, s attól kezdve létezik mai formájában a Plasmaterm. Újabb nehéz időszak következett. A bankkölcsön és a roppant magas kamat miatt nagyon alacsony fizetésekre futotta, de a közösség tagjai, akikkel elindultunk, kitartottak. Még abban az évben egy olyan amerikai partnerünk került Simon Berger személyében, aki részvényeket vásárolva segített a bankhitelt visszafizetni. Az évek során szoros barátság alakult ki közöttünk, s azóta is együttműködünk. Többségi részvényesként egy új üzemrészt létesített, amely a Securitech amerikai cégnek dolgozik.

Sikerült egy szép gyárat berendezni

– A Plasmaterm miből tud megélni?

– Elsősorban a precíziós öntöde révén, amely a rendszerváltás előtt létező 21 öntödéből az egyetlen, amely még működik. Korszerűsítettük a technológiát, s mi terveztünk, építettünk berendezéseket, lehetőleg minél kisebb beruházással.

– Mit gyárt az öntöde?

– Egy sor apró alkatrészt, 50 grammos átlagsúllyal, évente körülbelül egymilliót, aminek a 90 százalékát exportáljuk. Igényes munka, s arra gondoltunk: ha pénzünk nincs, akkor legalább a meglévő tudásunkat használjuk fel, és gyártsuk azt, amit más nem akar vagy nem tud. Pillanatnyilag nehezebb időszakban vagyunk, de nagyon sok beruházást eszközöltünk. A profitot az utolsó fillérig beruháztuk, amiért valószínűleg sokan szidnak a részvényesek közül, de sikerült egy szép gyárat berendezni. Szerencsére az amerikai részvényes elfogadta ezt a politikát, s így versenyképes az öntödénk. Néhány hete állítottunk üzembe egy új, nagy teljesítményű berendezést, amelyet európai uniós támogatással vásároltunk, hogy ne csak a kapacitást, a műszaki lehetőségeket is fejlesszük. A laboratórium műszereit használjuk ma is, amelyek nagyon jók, csak karban kellett tartani őket. Tovább folytattuk a nitridálással kapcsolatos kutatást is. A plazmanitridálás során légritkított térben, magasfeszültségen nitrogénionokkal bombázzuk az acél felületét. Ez a közeg, ami a magasfeszültség következtében ebben a térben létrejön, a plazma. Segítségével képezünk kopásálló rétegeket az acél felületén. A harmadik terület továbbra is az anyagvizsgálat. Sok nemzetközi projektben veszünk részt neves partnerekkel – egészíthetjük ki a dr. Kolozsváry Zoltánról rajzolt pályaképet.