Nosztalgia – világvége hangulatban
2012-11-19 15:35:25
- Máthé Éva
A retro stílus virágkorát éli. Ugyanakkor létezik az a vélemény is, miszerint a túlzott nosztalgiázás káros az egészségre nézve.
A retro stílus virágkorát éli. Ugyanakkor létezik az a vélemény is, miszerint a túlzott nosztalgiázás káros az egészségre nézve.
B. Nagy Veronika „nagy szerelme”, Képzelt kávéháza immár tíz esztendeje mértékkel nosztalgiázik. Ezért nem egészségkárosító, ugyanakkor szívet, lelket melenget, mert jelzi: mai, lüktető, borzas, agyonelektronizált, pénzsóvár, depressziós, öngyilkosjelöltektől hemzsegő életünkben is van lehetőség, mód az elmélyült gondolkodásra, arra, hogy értelmes, rangmentes emberek örökérvényű témákról beszélgessenek.
Szinte napra pontosan tíz esztendővel ezelőtt, 2002 októberében került képernyőre először a Román Televízió 2-es csatornáján a Képzelt kávéház című műsor első kiadása, amelyben a Marosvásárhelyről jó sok éve Magyarországra áttelepült író, Vári Attila leszögezte: a kávéház alapvetően egy hangulat, olyan miliő, amely ma már nem létezik, illetve olyan magasra, távol került tőlünk, hogy immár egyáltalán nem látszik. Mégis a rovat állandó munkatársai: B. Nagy Veronika, Sánta Ádám, Jakabffy Tamás, valamint operatőr munkatársaik, Kötő Zsolt, Miholcsa Gyula, Tárkányi János, Schneider Tibor – csökönyös szívóssággal, hónapról hónapra azért (is) dolgoztak, hogy életünkből ne illanjon el véglegesen a kávéházhangulat. Bár a Képzelt kávéházba olykor más erdélyi városokból is átrándultak kiváló értelmiségiek, hogy részt vegyenek az olykor magasröptű beszélgetésekben, mégis a műsorfolyam arra a markáns kolozsvári értelmiségi rétegre épül, amely ma is bizonyítja: a kincses város Erdély szellemi életének a fővárosa. Juhász Tamás, Horváth Andor, Egyed Péter és Emese, Terényi Ede, Demény Péter, Vincze Gábor, Hatházi András és társaik „nyomdakészen” fogalmaznak bármilyen fennkölt vagy akár kényes témáról. A Képzelt kávéház gazdag tematikája és szellemes rovatcímei – Koccantás (Koczka György szerkesztésében), História hisztéria nélkül, Esendő napjaink lapjai (lapszemle) Etika patika stb. – arra utalnak, hogy a szerkesztők és munkatársaik mély odafigyeléssel, hozzáértéssel dolgoztak azért tíz esztendőn keresztül, hogy a műsor mindenképpen más élményt nyújtson, mint az írott és elektronikus média megannyi apró, jelentéktelen műhelyében fantáziátlanul, gyorstalpalással készülő riportocskák, nyúlfarknyi tudósítások.
B. Nagy Veronikáék szerint most, a képzelt, várt, rettegett decemberi világvég előtt, a nemzetközi recesszió körülményei között is kell lennie annyi bölcsességnek, türelemnek, egymás iránti odafigyelésnek, ami oda vezet, hogy életterünk csendes zugaiban képesek legyünk indulatmentesen megbeszélni hétköznapi dolgainkat. Mindehhez – tíz éven keresztül – az a Boros Zoltán szolgáltatott abszolút adekvát, élő zongoramuzsikát, aki mellesleg a szerkesztő férje, és akinek kisujjában van a kávéházi muzsika minden csínja-bínja.
Meggyőződésem, hogy ismerőseim közül nagyon kevesen látták azt az összefoglalót, amely a múlt csütörtökön ugyancsak az RTV kettes csatornáján idézte fel a Képzelt kávéház tíz évének talán legemlékezetesebb momentumait. Akinek módja van rá, az az internet-kazalban keresse meg a műsort. Nem fogja megbánni, ha rászán egy órácskát.
