A minap rám szkájpolt
(nem skalpolt – a félreértések elkerülése végett) Csincsilla Ibolyka, a góré, hogy szeretné Marosvásárhely napjává tenni november 29-ét. Ez a pozitív diszkrimináció egyik fontos lépése lenne a magyarok lakta Vásárhely irányába. Hogy miért éppen november 29-ét választotta, az nem derült ki, hacsak nem arra gondolt az Ibi néni, hogy november 30. Szent Bandi vértanú napja, következő napi virradat pedig bármi lehet, csak bele kell képzelni a történelemnek nevezett tál meleg levesbe: laska, galuska, elmetélt, lecsipetke… másoktól. Lenne nekünk egy hosszú víkendünk a Maros-parti mellett. Szóval tudván, hogy helytörténettel foglalkozom, megkért, hogy nézzek utána, mi történt a városmúlt folyamatában éppen november 29-én, hogy legyen mán valami jogcím az örömködésre.
1830. november utolsó előtti napján a vásárhelyi iparosok és szatócsok ki szeretnék tiltani a város piacáról a tót (ma szlovák) kereskedőket, ui. amazok olcsóbban adják a rövidárut, réklit, mint a helyiek. (Úgy tűnik, nem hallottak az európai unióról, a szabadkereskedelmi megállapodásokról, foggal-körömmel védik a honi ipar böcsületét.) Megünneplendő.
Apropó ünnep, ugyanazon esztendőben a királyi kormányszék a lakosok panaszára megtiltja, hogy a nagyobb ünnepek alkalmával ágyúlövésekkel köszöntsék a ünnepet és ünnepelteket a Poklos utcából. A magisztrátus azonban azon a véleményen van, hogy abban a fertályban kevesen laknak, elegendő tér áll az ágyúzás rendelkezésére, a város ama lakói ne nyűgölődjenek. Igaz is. Ünnepelni csak kedvesen és szépen, ahogyan az ágyúszó megyen a dobhártyán keresztül. (A Poklos negyed ma a Győzelem tér nevet viseli, legalább annyiszor váltott nevet 120 év alatt, mint a főtér.)
1848. november 29-én Kossuth kinevezi Józef Bem tábornokot az erdélyi hadak fővezérévé. Ez annyiban érinti Vásárhelyt, hogy 1849. január 13-14-én a várost felszabadítja a császáriak uralma alól a Bem vezette magyar szabadságharcos sereg. Elszaladnak azok is, akik meggyalázták a vártemplomot.
1876. november 29-én elhunyt Toldalagi Mihály Ferenc koronkai földbirtokos, a kaszinó tagja, 1848-ig Marosszék főkirálybírája, honvédőrnagy, utóbb árvaszéki elnök. (Szül. 1817-ben.) A Teleki Tékában ravatalozták fel. Temetése másnap Nyárádszentbenedeken. Fontos ember volt, nem igazán híve a forradalomnak és szabadságharcnak, de valahányszor a császári uralom helyreállt, mindannyiszor ő volt a főkirálybíró. A közigazgatás folytonossága ünneplendő.
1903. november 29. Két városi bizottságot szerveznek a Rákóczi-emlékünnepségre és a szoboravatásra. Mindkettő elnöke Bernády György lett. Az egyik bizottság a pénzgyűjtésről gondoskodik, a másik a vigalmi ügyeket intézi. • Leesett az első hó advent első vasárnapján. A város a Rákóczi-szobor 1907-es avatási ünnepére készül. Idejében gondoskodik a minden apróságra kiterjedő tekintetű polgármester. De az első hó lehullása már mindenképpen figyelmet érdemel, hiszen akkoriban nem estek kétségbe a leesett hó mennyiségétől és minőségétől. Szóval rend volt, amit érdemes megünnepelni.
1904. november 29-én a Székelységben egy Jules álnév mögé búvó ötletelő a kispiac helyére vásárcsarnokot építene, ahová az egész főtéri élelmiszerpiac elférne. Bejárata az Eötvös (Sáros) utca felől lenne, ui. a főtér felőli bejáratát eltorlaszolná az új városháza. Ekkoriban már az egész város érezte, hogy szükség lenne új közigazgatási palotára és vásárcsarnokra, amely a mai Ion Creangă utcában épült volna fel, a régi városháza helyén. Bernády azonban a Deák Ferenc térre képzelte el a városházát, és vasakarattal keresztülvitte tervét, a tanács makacskodása ellenére.
1905. november 29-én két kis színes hír teszi életesebbé az évfordulót: éjjel betörtek a Plébániatemplomba egy felfeszített hátsó ablakon keresztül. Érték- és kegytárgyakat vittek el, feltörték a perselyeket. A rendőrség azonnal megkezdte a nyomozást. • Minimax néven forgalomba hozott új tűzoltó készüléket mutat be a gyártó cég igazgatója a főtéren rendezett közönségbemutatón. A felhalmozott faanyagot és a nagy területen szétlocsolt kátrányt gyújtották fel és oltották el. Issekutz Lajos ügynökségénél rendelhetők meg az öt és kilenc literes készülékek. Szervizelése, utánpótlása biztosítva, ígéri a cég. Tűzbiztonság – fél egészség.
1906. november 29. Sztehlo Ottó budapesti műépítész a vártemplom restaurálását ellenőrizte, és megelégedéssel nyugtázta a munkálatok haladását. Nagy nehezen akadt pénz a műemlék rendbehozatalára. Már akkor is…
És így tovább.
