Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2012-10-02 15:23:11
Az emberi testrészeket jelölő szavak minden nyelvben hatalmas erővel rendelkeznek további szóalkotások, kifejezések, szólások stb. létrejöttében. A testrész – éppen mert test-rész, vagyis számunkra múlhatatlanul fontos – bőséges metaforikus és metonimikus lehetőségeket hordoz. E rovatban említettük már a fejet mint másodlagos szó- és kifejezésalapot. Most vessünk egy pillantást a nyakra is!
Közismert kifejezéseink között rögtön ott találunk bizonyos tipikus magatartásokra való félreérthetetlen utalásokat. Valakinek valaki a nyakán ül vagy a nyakán lóg (vagyis nem hagyja nyugton, szóval tartja, kiszipolyozza), a nyakára jár (kéretlenül szerencsélteti ismételt látogatásában), vagyonának a nyakára hág (rövid úton elherdálja a pénzecskéjét), valakit a nyakára küld (azaz ugyancsak egy nem kívánatos személyt „uszít rá”), valakit leráz a nyakáról (értsd: sikerül megszabadulnia tőle) – vagy éppenséggel ha egy rosszakaró intrikáját vagy nyílt rosszindulatát „siker koronázza”, akkor az a kárvallottnak kitöri a nyakát.
Ez utóbbi motívum – tudniillik a nyak kitörése, kitekerése – többrendbelileg is termékenyítő nyelvi hatású. A kitekeri a nyakát elsődlegesen madarak életének kioltását jelölte. Ahogy Murádin László idézi az 1573-ban keletkezett Ponciánus histórájából: a polgár „ragadá az szarkát és kitekeré az nyakát”, de a 18. században élt Rettegi György már átvitt értelemben használja: „ha az igazságnak gonosz-akaróim nyakát nem tekerik…” A nyak tehát – mint a fej „tartója” – létfontosságú. A nyak „megszegése” (lefejezés, kitörés) ezért mindig valamilyen véget, befejeződést jelent: nyakát szegi, kitekeri a nyakát, kitöri a nyakát stb. Ezért is van egzisztenciális súlya annak, ha valaki a nyakát teszi rá, hogy…: vagyis az életét is tétként ajánlja fel.
De hogy alakult át a kitekeri a nyakát kifejezés „végső”, bevégeztetett ténye a nyakatekert szavunk egészen más jelentésévé? A nyakatekert tudniillik nem a nyak megszegésére (vagyis a kivégzésre) utal! Olyan ez, mint az agyafúrt vagy az eszeveszett szavaink, amelyek szintén nem „szó szerint” értendőek. Mi tagadás, erre ma már nincs okszerű válasz. A nyelv úgy működik, hogy bizonyos összefüggések, „történetek” elhomályosulnak, s egy idő után nehéz megmagyarázni, mi lehet a logikus összefüggés egy szóalak elsődleges és mai, másodlagos jelentése között.
Ami pedig szólásainkat illeti, ki ne ismerné a csak a nyaka véres mondásunkat, amely arra utal, hogy „csupán” a lényeg hibádzik. Vagy a nyakába veszi a világot (nyaka közé kapja a lábát) kifejezést, amely a hosszú útra indulásra utal. Ennek a szólásnak valószínűleg az az alapja, hogy régen a nőket az általánosan viselt hosszú szoknya a gyors járásban vagy épp a futásban erősen akadályozta, ezért a szoknyát felcsippentették a felsőruhájukba. Amint a már említett Rettegi György írja, miután a szobájába zárkózott Kabos Mihályt az ablakon keresztül agyonlőtték, s a felesége nem tudott bemenni hozzá, „szoknyáját nyakába vetvén fut a bátyjához…” (idézi Murádin László).