Újabb hullámokat kavart az energiaipari cégek extranyereségét megadóztatni szándékozó, múlt év végén sebtében összecsapott kormányrendelet. Miután az osztrák többségi tulajdonban levő „nemzeti” olajcéggel már múlt év végén sikerült hajba kapni, most újabban az egyetlen, mifelénk tengeri gázkitermelést folytató amerikai vállalat beperelte szép hazánkat, az ügyet a nagy szövetséges nagykövete is szóvá tette a kormány tábornokának a napokban. Így most már az összes, a háború kontextusában az energiaellátás szempontjából stratégiai fontosságú tengeri gázmezők kitermelésében érdekelt vállalkozóval sikerült összerúgni a port. Ez nem kis leégés a nagypolitikai térképen századokra visszamenően élelmesen manőverező országnak.
Az illető rendeletet uniós sugallatra azért alkották meg, mert a háború kiváltotta energiakrízis hátterében a szakterületen érdekelt cégek degeszre keresték magukat a múlt esztendőben, és a politikum úgy vélhette, ha már az adófizetőket megkopasztotta az infláció, akkor elverik egy kicsit a port a multikon, így lesz némi plusz adóbevétel, meg a kisemberek kedélyállapota is javul valamit, ha látják, hogy a nagyfiúknak is fáj az élet.
De ha a számolás és a naptárolvasás is nehezen megy illetékeséknek, akkor jön ám a baj csőstül. Az adó kivetésekor illetékesék még azt mondták, hogy ebből ötmilliárd lej bevétele lesz a hazának, aminek a nagy részét a „hazai” olajvállalat kell lepengesse. Gyorsan kiderült, hogy rosszul számoltak, és a cég nem esik a rendelet hatálya alá. Volt üzengetés oda meg vissza a kormány és a multi között, aztán utólag módosították a rendeletet úgy, hogy kivethessék az extraadót erre a társaságra. A módosítást életbe léptető törvény már csak az elnök aláírására vár, de a multi már szólt, hogy a visszamenőleges adókivetést alkotmányellenesnek tartja, és ha a jól végzett munka bajnoka szignózza a törvényt, ők perelni fognak.
Az amerikai céget illetően pedig az történt, hogy valakiknek túl nagy kihívás volt a naptár nyomon követése is. Az adót kivető rendelet szerint ezt az extrasarcot az érintett cégeknek a 2018–2021 közti átlagnyereségét meghaladó profithányadra vetik ki. Gond csak annyi, hogy ennek az amerikai cégnek nem volt nálunk nyeresége 2018 és 2021 között, azon egyszerű oknál fogva, hogy csak tavaly nyáron kezdte meg a munkát a tengeri gázmezőn. Tudatta is a kormánnyal, hogy a rendeletnek rá nézve nincs relevanciája, de ettől még az adót kivetették rá. Bónuszpontos kérdés, hogy minek alapján számolhatták ki a „tartozását”, ha erre nem volt referenciaérték, de vélhetően ez is kiderül majd a bíróságon, mert a cég azon melegében perre vitte a dolgot. Az ügy van annyira komoly, hogy az amerikai nagykövet külön találkozót kért a kormánypalota tábornokától, ahol közleményül fogalmazva kétoldali együttműködésről tárgyaltak, különös tekintettel az energetikára. Érdekes lenne elolvasni a beszélgetés jegyzőkönyvét, csak nem szivárogtatták ki. Az mindenesetre leszereplésből jeles a tábornok számára, hogy egy ilyen adórendeletből sikerült összehozni egy nemzetközi pert, kilátásban van még egy, a nagy bátyó is ideges, bevétel meg sehol. Kicsi vigasza az lehet, hogy legalább a perköltségeket nem ő fizeti, azok maradnak az adófizetőnek.
