Nyílt nap a Limesparkban

*A látogatóközpontban tárlatvezetés is folyt
Fotók: Gligor Róbert László 

Műszaki tudás, művészet és régészet

Múlt szombaton nyílt napra várta a látogatókat a Maros Megyei Múzeum a mikházi Limesparkba a 14R keretében, ahol nemcsak bemutatták az ókori világ egy-egy szeletét, hanem a látogatók át is élhették a tapasztaltakat.

A 14R valószínűleg sokaknak a mikházi római vagy római és reneszánsz fesztiválokat juttatja eszébe, amelyekkel az elmúlt időszakban a Maros Megyei Múzeum megörvendeztette az érdeklődő közönséget. 

A koronavírus-világjárvány óta azonban kevésbé látványosak ezek a rendezvények, mint a kezdetekben. A római fesztiválok folytatásaként az elmúlt években inkább nyílt napokat szerveznek Mikházán, és ezt mindig úgy időzítik, hogy a látogatóknak be tudjanak számolni az éppen folyó ásatási munkálatokról, ahogyan a római fesztiválokon is mindig megtették ezt.

A fesztiválokon évente van egy-egy új téma, az idei rendezvény kiemelt témája a kísérleti régészet volt. A mikházi Limespark olyan intézmény, ahol van egy állandó bemutató helyszín és kiállítás, ezért fontos muzeológiai létesítmény, de ugyanakkor a kutatásnak is teret szeretnének biztosítani – számolt be a Népújságnak Pánczél Szilamér, a múzeum osztályvezető régésze, a múzeum limeskutató központjának vezetője, a rendezvény felelős szervezője. Ez a kutatás két irányba halad, az egyik az itt folyó régészeti feltárások és az ahhoz kapcsolódó munka, másrészt a kísérleti régészet módszereivel az ásatási leletek és egyéb források alapján megpróbálják újjáépíteni, újra a látogatók elé varázsolni azokat a folyamatokat és eszközöket, amelyek az ókorban léteztek. Ezt a kezdetek óta végzik, így évek óta megismerhető itt a római konyha, az ókori íjászat és harcmodor, különböző bemutató műhelyek révén az ókoriak élete, szokásaik, a katonai életmód, de a mérnöki ismeretanyag is. Ez is egy tanulási folyamat, amelyhez néprajzi vagy művészeti háttértudás és restaurálási ismeretanyag is szükséges, hogy jobban megérthető és értékelhető legyen az ókori római világ.

Így a múlt hétvégi nyílt napon is számos kínálatból válogathattak az érdeklődők, vagy akár mindent meg lehetett szemlélni, megismerni, kipróbálni, ha az ember türelme, ideje és a perzselő hőség mindezt megengedte. A parkban két katonai hagyatékőrző csapat (Marosvásárhelyről és Gyulafehérvárról) a római hadsereget mutatta be felszereléseikkel, fegyvereikkel, harci és gyakorlati bemutatókkal, tábori élettel, de meg lehetett tekinteni az éppen folyó régészeti feltárásokat is. Idén is folyik a római erőd parancsnoki épületének feltárása, de a közelben álló két egykori gabonatároló egyikét is elkezdték feltárni, hiszen az ásatások során sok szerves anyag, gabona és mag maradványa került elő, és érdekes azt is bemutatni, hogy ezeket hol tárolták, ugyanis egy itt állomásozó félezres katonai egységnek nem kis mennyiséget kellett feltölteni és tartalékolni. Tavaly egy víztározó medencére is rábukkantak, ennek további feltárása zajlik. Mindezeket ugyancsak bemutatták az érdeklődőknek. A látogatói központban vezetett tárlatlátogatás is volt, az udvaron pedig tizenegy múzeumpedagógiai műhely állt a látogatók, kicsik és nagyok rendelkezésére.

Katonakenyér, ecetes ital, flamigónyelv 

Az ókori római katonai konyha készítményeit Szilágyi Orsolya mutatta be, aki társaival egész nap a kemence mellett sütött. A római katonák ellátmányához hozzátartozott a tartós kétszersült (butelatto), ugyanakkor a lencsét is kedvelték. A katonák kenyere (panes militaris) kovásztalan, lapos gabonakenyér volt, de kedvenceik közé tartozott mindenféle lepény (livum), amiből éppen a mézzel leöntött túros készült el szombaton. A moretum egy ókori körözött, ehhez sajtkrém, zöld fűszerek (menta, bazsalikom, zellerszár, koriander) szükségesek. A melegben hűsítő hatással volt a katonákra a posca, a kevés borecettel vegyített, mézzel, koriándermaggal fűszerezett víz is.

Az ételek római receptek alapján készültek, az ókori leírásokban szerepelnek az alapanyagok, de az arányok, mennyiségek nincsenek megadva, ezeket ki kell kísérletezni – tette hozzá a múzeum munkatársa, aki megemlítette Columenát, az ókor egyik ismert „food-blogger”-ét, aki számos korabeli ételreceptet és ínyencséget (például azt, hogy miként kell elkészíteni a flamingó nyelvét és milyen öntettel kell tálalni) hagyott hátra írásaiban az utókornak.

Az írótolltól az áldásos mozaikig

Az udvar egy másik részén Raluca Dumitrescu és restaurátorcsapata mutatott be néhány múzeumpedagógiai műhelyt. Az érdeklődők megismerhették és kipróbálhatták az ókori viasztáblákat és írótollakat – érdekes dolog ezt kézbe venni olyan korban, amikor egyre kevesebbet használjuk már a kézírást. Egy másik asztalnál papiruszműhelyt rendeztek be, ahol az Egyiptomból hozott eredeti növényi lapokra lehetett különböző növényi mintákat rányomni tintával. A kerámiaműhelyben főleg olajmécseseket lehetett készíteni agyagtömítéssel az ókori mintákkal díszített matricák segítségével, de istenségek arcával díszített kerámiatárgyak is voltak, és nem hiányoztak az ókori pecsétnyomók sem, amelyek segítségével egykor növényi mintákat nyomtak a friss agyagedények falába, így készült a drága és híres terra sigilata. Mindezt kipróbálhatták a gyerekek, és saját készítményeiket haza is vihették.

Ugyancsak nagy türelmet és kézügyességet igényelt a mozaikműhely is, ahol többféle méretű és típusú, színes kőzetdarabokból lehetett képeket kirakosgatni kétféle eljárással: a közvetlen módszerrel egyenesen a felületre felragasztandó kis kockák adták meg a mintát, a közvetett módszerrel a tükörképet alkották meg egy papírra, amelyet az alkotás lerakása után vízzel átitatva el lehetett távolítani, és megmaradt a falra vagy padlóra helyezett minta. Ugyanakkor láthattuk a híres pompeji műhelyben készült Cave cnaem (Óvakodj a kutyától!) freskó képét is, ugyanígy a mai Törökország területén fellelt halikarnasszoszi freskót, amely görög nyelvű tábla olyan áldásokat kívánt, mint élet, egészség, béke, öröm, egyensúly.

A további asztaloknál a gyerekek saját katonai vagy császári diadémjüket is elkészíthették és kiszínezhették, karkötőt fűzhettek, római pénzeket készíthettek, s hozzá kis erszényt is, de minikatapultot is építhettek pálcikák segítségével.

Hatalmas kőtömböket is kezeltek

Érdekes római, főleg az építkezésben használt eszközöket mutatott be az érdeklődőknek Szekernyés László is, olyan szerkezeteket, amelyek nagyban megkönnyítették a munkát. A corobates egy talpakra állított, hosszú szintező eszköz volt, amelynek a közepén végighúzódó vájatba töltött folyadék mutatta meg a vízszintet vagy a lejtő szögét. Ennek segítségével építettek több kilométer hosszú szakaszon egyenletesen emelkedő utakat a rómaiak. Egy derékszögű vonalzóhoz hasonló eszközre ólomgolyókat függesztettek, a kőművesek ennek segítségével ellenőrizték a falak vízszintességét, függőlegességét, vagy állították be a derékszöget. Összetett csigarendszereket is használtak, amelyek segítségével nagy tömegű kőtömböket emeltek magasba viszonylag könnyen. Például egy kettes csigával a 10 kilogrammos tárgy csak a fele súlyát éreztette, egy hatos csigával már csak 2 kilogrammnyit. Ugyancsak érdekes volt látni, miként fúrták ki hajszálpontosan a kőtömböket is. Egy háromlábű tartószerkezetre egy lándzsa alakú botot szereltek, alsó felén az éles kanálfúróval, majd a botot bőrszíjakkal forgatták, s hogy a fúró könnyebben behatoljön a kőbe, a botra zsákot, tarisznyát is kötöttek, benne kődarab, homok biztosította a húzást.

A legérdekesebb egy négyágú szerkezet, a gromma volt, amelynek karjain egy-egy ólomgolyó függött. Ennek segítségével városok, katonai táborok vagy utak megépítése előtt kijelölték az összes fontos pontot a térben, ugyanezzel tudták kimérni azt is, hogy két út tökéletes derékszögben metssze egymást. Ezek az eszközök origópontként szolgáltak, és gyakran díszes helyen voltak felállítva.

A rómaiak a világ legjobb mérnökei voltak, egyszerű mértani alapismeretekkel és leleményes műszerekkel csodálatos építményeket hoztak létre és hagytak hátra, és az egész technika a 19. századig szinte teljesen a római alapelveken működött, mígnem az ipari forradalom és később az elektromos áram megjelenése teljesen új eszközöket teremtett – mondta el a műzeum munkatársa, az ábrákon mutatta azt is, miként készítették a római utakat az utászok, akik nem mérnökök, de tanult építkezési szakemberek voltak a hadsereg kötelékében.