Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Ragyogó nyári délelőtt érkeztünk Mezősámsondra. A katolikus templomhoz tartozó épület homlokzatáról ránk köszöntött a kifeszített nagy máltai zászló, hírül adva, hogy – mint minden esztendőben – ezen a nyáron is munkálkodik a gondoskodó szeretet.
A Máltai Segélyszolgálat a Szt. Erzsébet gyermekotthonban élő 13 gyermek számára táborozást szervezett. Jó gondolat volt a vezető Tulit Viktória részéről, hogy a hét egyik napjára összehívja a szervezethez tartozó idősebb korosztályt, hogy mindnyájan részesüljünk abban a meghitt családi légkörben, mely oly jellemző a máltai házban. Így együtt volt a szervezet összes korosztálya: a 13 gyermek, a nyolc ifjú máltai, akik felügyeleti szolgálatot teljesítettek és a 12 felnőtt, sőt az érdeklődő vendégek is betekintést nyerhettek a máltai tevékenységbe, mely jól megszervezett program szerint működik.
A mindennapi sétához Tulit János máltai tag becsempész valami tanító jellegű tevékenységet is. Nejlonzsákokba gyűjtik össze az utcán elhullatott szemetet, gyógynövényeket gyűjtenek, vagy mezei virágot szednek, mellyel szobájukat díszítik. A túrázást kézművesgyakorlat követi. A kis kezekben csattognak az ollók, vágják, ragasztják a színes figurákat, gyöngyöket fűznek, fülbevalókat készítenek Nagy Ilonka és Szűcs Imola ifjú máltaiak vezetése mellett. Így nő, fejlődik bennük a kreativitás. Aztán elcsendesednek. Bibliaóra következik, persze játékkal egybekötve, de a felolvasott perokopákat Nagy Ilonka szigorúan vissza is kérdezi. A falon kifüggesztett rajzlapok, ahol minden egyes gyermek teljesítményét színes ábrák követik. Közben elkészült a finom krumpligulyás, amit a nagy diófa alatt közösen fogyaszt el a máltai nagy család.
Csend van. Pihen a ház. Csupán a konyhából hallatszik ki az edénycsörömpölés. Szorgos kezek igyekeznek rendet teremteni a közös ebéd után.
Végignézzük a szobákat is. A lányok szobáját, a fiúkét, az ifjakét és a tanulótermet is. Nincsen luxus. Földre helyezett matracok, de ragyogó tisztaság mindenütt, és ami hiányzik, azt pótolja a mindent átható szeretet.
Bemegyünk a római katolikus templomba is. Nincsen szentmise. Csak úgy meglátogatjuk a Jóistent, aki ilyen szép napot ragyogtatott reánk, és megcsodáljuk a Szt. Jánost ábrázoló oltárképet.
Még üldögélünk az árnyékos udvaron, és elbeszélgetünk a faluban élő tanárokkal, pedagógusokkal, akik betekintést nyerhettek a máltai tevékenységbe, mivel az érdeklődési körünk azonos. Közben folyik a vidám játék. A jókedvű gyermekzsivaj mosolyt fakaszt a felnőttek arcára.
Azzal az érzéssel távozunk a táborból, hogy a máltai segélyszolgálat, most is, mint minden alkalommal igyekszik eleget tenni hivatásának, önerejéből és a jószívű szponzorok segítségével, mert felkarolja az élet peremére szorult gyermekeket, és lelkükbe plántálja az Isten iránti szeretetet.
Az egyhetes táborozás szikrázó tűzijátékkal és jóízű fánk fogyasztásával zárult.
Radványi Hajnal máltai tag