Mióta megkezdődött az idei tanév, nem telik el hét, hogy valamilyen alattomosan kiötölt, a kisebbségek számára hátrányos intézkedés ne kavarná fel a közhangulatot iskolai és egyetemi szinten.
Mióta megkezdődött az idei tanév, nem telik el hét, hogy valamilyen alattomosan kiötölt, a kisebbségek számára hátrányos intézkedés ne kavarná fel a közhangulatot iskolai és egyetemi szinten. A román nyelv oktatásának a gyökeres megváltoztatására vonatkozó, nagy vihart kavart kormányrendeletről bebizonyosodott, hogy elsősorban anyagi okok miatt született. A vegyes tannyelvű iskolák román tanítóinak sokat hangoztatott sérelmét orvosolta volna, akik nem tudták elfogadni, hogy a kisebbségi nyelven oktató kollégáik többet keresnek. Azt, hogy ezért többet is dolgoznak, hiszen a gyermekek anyanyelve mellett a román nyelvet heti három, illetve négy órában oktatják, természetesnek tartották. A kisebbségi pedagógusok által nehezen kiharcolt jogot kezdetben a hazafias érzülettől vezérelt igazgatók nem vették figyelembe, később a helyzet rendeződött. Ami csak a látszat volt, és a szeptemberi sürgőségi kormányrendelet elhozta a várt „igazságtételt” is. Ezenkívül az országos tévéadókban nemzeti hőssé avatott miniszter még hagyott valamit örökségbe: egy júliusban hozott miniszteri rendeletet, ami lehetetlenné teszi, hogy a többletórákért járó pénzt a nemzetiségek nyelvén oktató tanítóknak kifizessék. Az érvelés szerint a román tagozaton tanító kollégáik kötelező óraszámába beletartoznak a testnevelés, vallás- és idegennyelv-tanárok által tartott órák is, azzal a megjegyzéssel, hogy a tanítók azalatt is didaktikai tevékenységet folytatnak, például besegítenek a szaktanárnak stb. Ilyen bűvészmutatvánnyal sikerült egyenlőségi jelet tenni a két fél kerettantervi és valóságosan megtartott óráinak száma közé. De mint kiderült, ez nem volt elég. Valentin Popa ennél is tovább ment azzal, hogy szeptemberben a kormány által is jóváhagyott sürgősségi rendelettel kivette az alsó tagozatos kisebbségi tanárok kezéből a román nyelv oktatásának a jogát. A törvényerővel bíró rendelet végrehajtási utasításában szokatlan részletességgel olvasható, hogy a románórák megtartására a román tanárok és tanítók minden kategóriája jogosult, azok is, akik első alkalommal nem írták meg a tanügyi állás elfoglalásához szükséges jegyet, és azok is, akik nyugdíjba vonultak. Ily módon a kisiskolások oktatásának módszertanához nem értő pedagógusoknak járt volna a kisebbségi tanítóktól elsajnált többletjuttatás. Sőt ki is fizetik nekik, de a magyar tagozaton oktató tanítóknak, akikkel aláíratták, hogy „képesítetlenként” mennek be az órára, mert az iskola nem talált romántanárt, azoknak nem.
A rosszízű hátrányos megkülönböztetésen túl Valentin Popának és tanácsadóinak, valamint a kormánynak, amely ugyanolyan mértékben felelős a történtekért, sikerült elérniük, hogy a kisiskolásoknak eleve elmenjen a kedve a román nyelv tanulásától. Az ügyben, amely a gyűlöletbeszéd hullámait kavarta napokon át, a kísérleti alanyoknak tekintett kisgyermekek ellen követték el a legnagyobb vétséget, amiért civilizált országokban komoly felelősségre vonás járna.
