Olvasás ünnep utáni hangulatban

Eljött az ideje, hogy fellapozzuk, sőt el is olvassuk a karácsonyi ajándékkönyveket, és kiválasszuk közülük először csak a legizgalmasabbakat, mindjárt a Nobel-díjas Patrick Modiano könyvét.

Patrick Modiano

Eljött az ideje, hogy fellapozzuk, sőt el is olvassuk a karácsonyi ajándékkönyveket, és kiválasszuk közülük először csak a legizgalmasabbakat, mindjárt a Nobel-díjas Patrick Modiano könyvét.

Meglepetés volt a múlt esztendei irodalmi Nobel-díj, Patrick Modiano francia író kitüntetése, olyan szempontból, hogy eddig nem nagyon figyeltünk könyveire, pedig számos és nagyon rangos nemzetközi irodalmi díjjal tüntették ki szinte minden regénye megjelenése után. A Magvető Könyvkiadó már 1980-ban megjelentette a Sötét boltok utcáját (Rue des Boutiques Obscures 1978), ismert volt a több nyelven megjelent Dora Bruder is.

Az író 1945-ben született, írásairól, regényeiről legjellemzőbbnek azt mondhatnám, hogy Párizs szerelmese, minden zegzugának ismerője, úgy kalauzol a hidakon át, a Montparnasse kávéházain, a parkokon, színházakon át, mintha kézen fogva járnánk be az ismerős vagy soha nem ismert helyeket.

Modiano regényei visszapillantanak a német megszállás hatására, a francia gyarmatok megváltozott életére. Szemléletében ott van a prousti örökség, az emlékezés és a felejtés jelentősége az ember sorsának alakításában. Műfaja a lélektani regény, de egyik-másik művében sokszor a krimi és a lélektani regény határán mozgatja cselekményét.

Három, már a Nobel-díj kihirdetése után magyarul megjelent regénye közül azt választottam, amelynek a legérdekesebb, nyilván szimbólumként értelmezhető címe, az Éjfű (L’herbe des nuits).

Jó választás volt abban a tekintetben, hogy nyomon követhető benne az író tárgyi világa, a megfejthetetlen titkokat rejtő párizsi éjszaka, a fényei és obszkuritása, a déjà vu megélése, az ifjúkori szerelem elmúlásának fájdalma, később pedig a történtek felidézése és megértése.

Az író bolyong, sétálgat Párizsban, olyan színhelyeken, amelyek fiatalságához kötődnek. Mintha a hasonmása élt volna itt. Minden a régi, alig változott valami, legfeljebb rendbe hozták, újrafestették. Megrohanják az érzések, egy régi szerelem emlékei. Feljegyzéseket őriz mindenről. Nem a múlthoz akart visszalépni, mégis mintha egyik pillanatban „rés nyílna az időben”. A Montparnasse diáknegyede a helyszín, az Unic Hotel, tartózkodási engedéllyel aligha rendelkező diákok, egy marokkói csoport, marokkói szálló tulajdonosa. Előtűnik Dannie, a lány, akivel sétálni, találkozni szokott, őt, az akkori szerelmét szeretné megtalálni, az ő nyomait keresi. Dannie sem diák nem volt, sem amerikai, bármit is nehezen árul el magáról, éppen csak annyit, hogy Casablancában született, onnan jött Párizsba. A barátai a marokkóiak. Még annyit tudunk róla, hogy ha barátaival szórakozik, rendszerint Cointreu-t iszik. Viselkedése rejtélyes, leveleit mindig poste restante kapja, és nem mindig ugyanannál a postahivatalnál. Kapcsolatuk, olykor vidéki rejtőzködő nyaralásuk sem zavaró körülmény az író számára, aki benyomásait Dannie-ról és barátairól szorgalmasan jegyzi fekete noteszébe. Ki tudja, ma már mi is volt a poste restante küldemény, miért volt rá szükség, hogy valaki inkognitóját, titkait, kapcsolatait ilyen formában őrizze? Ódon levelezés – esetleg így határozná meg az internet korában bármelyik ifjú olvasó.

Ebben a rejtélyes és titokzatos légkörben bűneset történik, bűntény lengi körül Dannie lényét.

Lassan-lassan ez is kiderül, mert az író átvesz egy dossziét, az akkori kihallgató rendőrfelügyelő megőrzött feljegyzéseit. Már-már kibontakozik a rejtély, de a lány, a kedves, örökre eltűnik. Közben bejártuk Párizst, a Gare de Lyon környékét, a metróállomásokat, a Montparnasse-t. Minden élő és valóságos. Őrzik barátai, a valamikori fiatalok, a kávéházi esték emlékét.

Jó olvasmány annak, aki szereti a csendes éjszakai utcákat, a kávéházak zsongását, a vidéki házak kertjében a fű illatát.

A három Modiano-regényt (A kis Bizsu, Éjfű, Augusztusi vasárnapok) a Tarandus Kiadó jelentette meg. Érdemes szólni erről a kiadóról. 2011-ben alakult, székhelye Győrben van, neve és jele, a Tarandus – rénszarvas – egy Északi-sarkkör közeli, a XIX. századig jelzett csillagkép. A kiadó célja különleges művek megjelentetése nem mindennapi emberek életéről, helyzetekről, izgalmas történetekről. Ebbe a kiadói feladatkörbe illeszkedik Modiano három regénye is.

Modianót érdemes elolvasni, olvasóként felfedezni bármelyik regénye alapján. Az íróval együtt megfejteni, hogy lehet a felejtés ellen küzdeni. „Mintha az emlékezet az évek múlásával önálló életet élne, akár egy növény, és soha nem válna mozdulatlan, halott képpé”. Elhisszük az írónak, hogy az emlékezés nem útvesztő, hanem olykor rátalálás, enigmák megfejtése, gondolatok ébresztése.