Olyannak szeretni, amilyen…

A népszerű gyermekpszichológus érzelmi biztonságról szóló, a kisgyermekkori, iskoláskori, majd kamaszkori biztonságérzet kialakításához gyakorlati tanácsokat kínáló marosvásárhelyi előadásáról korábban számoltunk be. Ígéretünkhöz híven ezúttal az izgalmas eszmefuttatást követő kérdezz-felelek játék részleteit ismertetjük.

Archív felvételek

A népszerű gyermekpszichológus érzelmi biztonságról szóló, a kisgyermekkori, iskoláskori, majd kamaszkori biztonságérzet kialakításához gyakorlati tanácsokat kínáló marosvásárhelyi előadásáról korábban számoltunk be. Ígéretünkhöz híven ezúttal az izgalmas eszmefuttatást követő kérdezz-felelek játék részleteit ismertetjük.

– Mi játszódik le egy gyerekben, mikor iskolába megy, hogy lehet felkészülni az első csengőszóra, egyáltalán mikor lesz valaki iskolaérett? – kérdezte egy édesanya.

– A gyermekek maguktól érnek meg az iskolára, mint az alma a fán. Az óvodának nem az a feladata, hogy felkészítse a gyermekeket az iskolára, hanem az, hogy az életkoruknak megfelelő környezetet biztosítson számukra. Az igazi demokráciákban egy intézmény soha nem törődik azzal, hogy a felette álló intézmény mit vár el tőle. Sajnos, ez Magyarországon nem egészen így működik. Tudni kell, hogy első osztályba nem iskolások, hanem óvodások mennek, akik 6-8 év között lesznek iskolaérettek. Egyáltalán nem biztos, hogy az a zseni, aki korábban iskolaéretté válik, aki pedig később, az gyengébb képességű, sőt, könnyen meglehet, hogy ez éppen fordítva van. A gyermeknek iskolakezdéskor azt kell éreznie, hogy mellette és mögötte állunk, cinkostársai vagyunk, és minden körülmények között meg fogjuk védeni őt. Nagyon nem helyeslem azt a pedagógusi tanácsot, miszerint „a fekete pont otthon is legyen gyásznap”. Ami pedig a tanultak begyakorlását illeti, azt az iskolában kellene elvégezni, nem otthon, a sok házi feladat ugyanis elveszi a gyerek kedvét az iskolától. Ne hagyjuk, hogy az iskola szigorú követelményrendszerével megmérgezze a családi légkört. Tapasztalataim alapján kijelenthetem, hogy minden szülő saját gyermeke legrosszabb korrepetitora – mondta a pszichológus, majd a legfontosabb üzenetre hívta fel a – vicces példákon, élethelyzeteken jót derülő – hallgatóság figyelmét: a tanulmányi előmenetel rendszerint nincs összefüggésben a gyermek szellemi képességeivel, és azzal sem, hogy hogyan boldogul majd az életben.

– Ostoba vizsgák révén akarják meghatározni azt, hogy mi lesz a gyermekből. A kreatív gyermek gondolkozása divergens, egy dologhoz ezer mást képes társítani, így nemigen összpontosít a feladat megoldására. A felnőtt-társadalomban is deviánsnak számít a kreatív ember – jegyezte meg Vekerdy Tamás, majd olyan, alternatív pedagógiai módszereket követő tanintézetek gyakorlatát hozta fel példaként, amelyekben nem tilos a súgás, a diákok csapatban dolgozva, egymás ismeretanyagát kiegészítve gyarapítják tudásukat, és felejthető adatok memorizálása helyett megtanulnak utánanézni az információknak.

– Mit tehetünk, ha gyermekünk akaratos, például kizárólag régi, elnyűtt ruháiban hajlandó óvodába menni? – tudakolta egy másik szülő.

– Az engedékenységet a helyzettől kell függővé tenni. Nyugodtan megengedhetjük, hogy gyermekünk kinyúlt ujjú pulóverét vegye fel, de azt már nem, hogy mínusz tíz fokban strandpapucsban menjen ki a házból. Ami a csintalanságot, akaratosságot illeti, a pszichológusok inkább az ilyen gyerekeket szeretik, mint azokat, akiket alig lehet észrevenni, és csendesen haladnak a depresszió felé. Azt is jó tudni, hogy az egészséges kisgyermek ruhája a nap végére szakadt és piszkos.

– A tanár úr előadása során szó esett arról, hogy a kisgyermek szorong. Mi, pedagógusok is szorongunk, és szeretnénk megküzdeni a sárkánnyal, de nem tudjuk, milyen lóra üljünk – fogalmazta meg Mátéfi Enikő, a marosvásárhelyi Fecske óvodában működő, normál programú Waldorf-csoport pedagógusa a romániai oktatási rendszer elvárásai folytán a tanerőkben és szülőkben támadt félelmeket. Vekerdy Tamás az oktatás minőségét ellenőrző, egymást követő mérések kapcsán egy magyarországi óvoda esetét hozta fel példaként, ahol a gyerekekre folyamatosan a dadus vigyázott, és az óvodások így nyugtázták a továbbképzőre küldött pedagógusok hiányát: „az óvó nénik most biztosítják a minőségünket”.

– Ez is bizonyítja, hogy a mérések sem a gyerekeket, sem a pedagógusokat nem minősítik – vonta le a tanulságot a pszichológus. Vekerdy Tamás a Gyűrűk ura szereplőivel párhuzamot vonva biztatta kitartásra az óvónőt, aki az első magyarországi Waldorf óvodában, a solymáriban tanítványa volt:

– Mi is ilyen Kószák vagyunk. Szürke köpenyben járunk, és várjuk, hogy tenni lehessen valamit az ügy érdekében.