A minap jogerős bírósági döntés született arról, hogy báró Bánffy Dániel örökösei nem kapják vissza azt a több mint 9 ezer hektáros erdőt, amelynek visszaszolgáltatásáról 2007-ben jogerős döntés született, de amit később a román hatóságok megtámadtak.
A minap jogerős bírósági döntés született arról, hogy báró Bánffy Dániel örökösei nem kapják vissza azt a több mint 9 ezer hektáros erdőt, amelynek visszaszolgáltatásáról 2007-ben jogerős döntés született, de amit később a román hatóságok megtámadtak. A Maros Megyei Erdészeti Igazgatóság örömmel fogadta, hogy „sikerült megőrizni az állami vagyont”. Az örökösök számára azonban csalódást okozott, és az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak jogorvoslatért.
Az RMDSZ elnöke szerint, bár Románia elkötelezte magát a kommunista rendszer által elkobzott ingatlanok teljes körű visszaszolgáltatása mellett, az Európai Unióhoz, illetve a NATO-hoz való csatlakozását követően egyre több olyan bírósági határozat született és születik ma is, amely ennek ellentmond. Ami azt bizonyítja, hogy gondok vannak a bírósági szolgáltatással, a joggyakorlattal, és szükségszerű az igazságszolgáltatás új alapokra helyezése. „Nem azért szállunk síkra, mert meg akarjuk állítani a korrupcióellenes harcot, ahogy ezt bírálóink állítják, hanem azért, hogy ilyen esetek többé ne forduljanak elő” – jelentette ki a romániai magyar közösség érdekvédelmi szervezetének elnöke. Véleménye szerint az ügy túlnőtte az egyszerű magántulajdon-visszaszolgáltatás kereteit. Mint mondta, a magyar közösség ellen az utóbbi időben hozott ítéletek egyértelműen igazolják, hogy összehangolt kisebbségellenes hadjáratról van szó, amelynek célja a román nemzetállam erősítése, a kisebbségi lét ellehetetlenítése.
A hírnek az erdészeten kívül más is örült. Nagy örömet szerzett sok nacionalista politikusnak vagy csak „sima” szélsőséges nacionalistának. Közöttük van az a vásárhelyi képviselő is, aki sok évvel ezelőtt életcélul tűzte ki a magyar grófok elleni harcot. Boldogan, mégsem teljes elégtétellel vette tudomásul az „igazságos” bírósági döntést. Üröm vegyült az örömébe, mert ahogy fogalmazott, a „szerencsétlen, árulókból és hazaárulókból álló politikai hatalom” éjnek idején elfogadta a közigazgatási törvénykönyvet, és ezzel „alkotmányellenesen” második hivatalos nyelvnek nyilvánította a magyar nyelvet.
A törvény értelmében – öröm a magyarok számára – ezentúl magyarul is ki kell írni az utcák, terek, parkok nevét is ott, ahol a magyarság számaránya meghaladja a húsz százalékot. Kiterjesztették az anyanyelvhasználatot a prefektúra intézményére, a közszállítási vállalatokra, a víz- és hőszolgáltatókra. Az RMDSZ javaslatára anyanyelvű formanyomtatványok segítik az ügyintézést ezután az önkormányzatokban. És, ha az önkormányzat úgy dönt, ott is lehet alkalmazni a kisebbségi jogokat, ahol a kisebbség aránya nem éri el a húsz százalékot. Nagyon fontos kitétel, hogy „a megválasztott önkormányzati vezetők munkáját nem zavarhatja meg kinevezett tisztviselő”. Például egy prefektus. Ahogyan az említett politikus is tette, amikor kormánybiztosként fungált.
A fenti politikus legnagyobb bánata, hogy ez az „árulás” a centenárium évében történik. Amit természetesen nem fog karba tett kézzel nézni sem ő, sem azok, akik „nem adták el az országot 30 ezüstpénzért”.