Nagyon jól tudjuk, sokba kerül egy-egy választás, ráadásul az idén kettőhöz is lesz szerencsénk.
Nagyon jól tudjuk, sokba kerül egy-egy választás, ráadásul az idén kettőhöz is lesz szerencsénk. Júniusban helyhatósági választások lesznek, ősszel pedig a törvényhozás jelöltjei kérik majd a szavazatainkat. Az előrejelzések szerint az ideiek lesznek az eddigi legdrágább választások. Ráadásul, az idei választásokat, a rendszerváltás óta először, a központi költségvetésből, vagyis a mi adólejeinkből finanszírozzák. A kormány, a főbb parlamenti pártok előzetes számításai szerint a két választás több mint 150 millió euróba kerül.
Azt mondják az illetékesek, hogy az egyetlen megoldás a „fekete pénzek” felhasználásának leállítására az állami finanszírozás. Legalábbis egyelőre, sem a központi hatóságok, sem a parlamenti képviselők nem találtak ennél jobb megoldást. Ez azt jelenti, hogy az összes, kampányban felhasznált pénz egy számlára kerül, hogy ellenőrizhető legyen, ki és mekkora összeget utalt át.
Az Állandó Választási Hatóság szerint a jelöltek bankkölcsönt vehetnek fel, amit utólag törlesztenek majd, amikor az állam átutalja nekik az összeget. Illetve adományokat is kérhetnek. Minden jelöltnek – szenátor, képviselő, polgármester, megyei vagy helyi tanácsos – megszabják, mennyit költhet a kampányban, és ezt egyetlen jelöltnek sem szabad túllépnie. Például egy szenátornak vagy képviselőjelöltnek maximum 60 minimálbérnyi összeget szabad költenie, ami kb. 16.600 eurót tesz ki. Akik túllépik ezt az összeget, nem kapják meg a pénzüket. Az is újdonság, hogy a kampánypénzeket nem költhetik különböző termékekre. Sem vödröket, sem esernyőt, sem golyóstollat, de még pártjelvényes öngyújtókat sem rendelhetnek a jelöltek, a kampánypénzt kizárólag tájékoztatási anyagokra, füzetekre, szórólapokra, plakátokra, bannerekre, választási műsorokban való részvételre fordíthatják. Aki megszegi a törvényt, elveszíti a pénzt. Ami azt jelenti, hogy csak akkor fedezi az állam a kiadásokat, ha számlákkal, nyugtákkal tudják a jelöltek igazolni, hogy betartották a játékszabályokat.
A baj csak az, hogy a mintegy 150 millió euróra saccolt kampányköltség nem szerepel az idei költségvetésben, annak ellenére, hogy a törvény értelmében a választásokat követő egy hónapon belül ki kell utalni a pénzt. Úgyhogy még semmi sem világos, nem tudni, honnan hová fognak áthelyezni pénzeket a következő költségvetés-kiigazítás során. Ha egyebet nem találnak, bizonyára levonják majd a minimálbérből vagy a nyugdíjakból, Vásárhelyen esetleg kiegészíthetik azokkal az összegekkel, amelyeket a kukázóktól elkobzott pillepalackokból „nyert” a helyhatóság. De persze felesleges az aggodalom, mert a politikusok és kormányok találékonysága nem ismer határt, sem akadályt, ha saját maguknak kell pénzt „szerezniük”.
Örülhetünk tehát, „jó helyre” mennek az adólejeink. Akkor lehetne még nagyobb az örömünk, ha kétfordulósra módosítanák a választási törvényt. Akkor még nagyobbak lennének a kiadások, lenne okuk rá, hogy még mélyebben nyúljanak a zsebünkbe.