2024. july 3., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Szép, meleg nyári nap reggelén, július 31-én hagytuk el „észak gyöngyszemét”, Szentpétervárt, a 105. számú európai főúton, a 184 kilométer távolságra levő Novgorod irányába.

Millenniumi emlékmű és székesegyház Novgorodon


Szép, meleg nyári nap reggelén, július 31-én hagytuk el „észak gyöngyszemét”, Szentpétervárt, a 105. számú európai főúton, a 184 kilométer távolságra levő Novgorod irányába. Az út első 26 kilométere csodálatosan kiépített nyolcsávos autópálya, része a metropolis körgyűrűjének.
Hosszú órákon át Leningrád területen (tartományon) keresztül utazunk. Oroszországnak ez az északnyugati területe 85.000 négyzetkilométernyi nagyságával megközelíti Lettország és Észtország kiterjedését együttesen. A tartomány népessége 2 millió alatt van, Szentpétervár 6 milliónyi lakosságához viszonyítva eléggé kevés. Nem csoda hát, hogy lepusztult, elhagyott falvakon keresztül vezet az utunk, az ország nyugati felén. A kicsi, szegényes, fából készült épületek arról tanúskodnak, hogy az orosz vidék nagymértékben elmaradt a gigantikus várostól. Mintha országunk faluvégi kunyhóit látnám.
Novgorod terület szomszédos Leningrád területtel, 50 ezer négyzetkilométer kiterjedésével Erdélyhez hasonló nagyságú, de lakosai száma 650 ezer alatt van. Feltűnően sok tó mellett, gyéren lakott, mocsaras területeken halad az országút. A tartomány központja, Novgorod népessége 220 ezer fő.
Oroszországban egymástól nem is nagy távolságra két Novgorod nevű város van. Célpontunk ez alkalommal Velikij Novgorod, a másik, ennél sokkal népesebb várost Nyizsnij Novgorodnak nevezik, ami alsó Novgorodot jelent.
Velikij Novgorod jelentése magyarul nagy új város, nevével ellentétben Oroszország egyik legősibb települése, a viking Rurik alapította a 800-as évek közepén, és hamarosan fontos kereskedelmi, gazdasági, kulturális központtá vált. Már a 900-as évek végén bevezették a kereszténységet, majd a 11. századtól érsekség rangjára emelkedett, és az egész orosz ortodox egyház központja lett. Novgorod fejlődésére nagy hatással volt Bölcs Jaroszláv uralkodása (1019–1054), aki megalkotta az első orosz törvényeket, felépíttette a Szent Szófia-katedrálist (1045).
A 12. században kikiáltották a Novgorodi Köztársaságot, az 1200-as években a Hanza- szövetség része lett, sok német kereskedő is letelepedett, akik a várost Naugardnak hívták. Jelentős kereskedelmet bonyolítottak le Európával, Oroszország központi részeivel, Közép- Ázsiával. Kulturális fejlettségére jellemző, hogy a 13. században lakosságának többsége – Európában akkor szinte egyedül-álló módon – tudott írni-olvasni, iskolát alapítottak már a 11. században, így az első orosz írásos emlékek is Novgorodban születtek. Nyírfakérget használtak írásra.
Novgorodot sorsa megkímélte a tatárdúlásoktól, a 14. században érte el hatalma csúcspontját, amely kiterjedt Észt- és Finnországtól egészen az Uralig, lakossága elérte a 400 ezer főt. Alekszandr Nyevszkij vezetésével döntő győzelmet arattak a német lovagrendek fölött. A század végén elkezdődött hanyatlása, 1478-ban beolvadt a Moszkvai Fejedelemségbe. 1570-ben Rettegett Iván sok ezer lakóját meggyilkoltatta, a várost feldúlta, majd Szentpétervár megalapítása után Novgorod teljesen elveszítette vezető szerepét.
A második világháborúban már 1941 augusztusában megszállták a németek, szisztematikusan elpusztították, vagy Németországba szállították (úgymond „megőrzésre”) az egyházi és történelmi emlékeket.
A Novgorodot átszelő Volhov hajózható folyó jobb partján elterülő Jaroszláv udvar egykori Hanza kereskedőnegyedében, a város keleti bejárata közelében szállunk le az autóbuszról. A Hanza kereskedőcégek számos templomot építettek itt a 12–13. század folyamán, jellegzetes stílusban, egymástól alig 20-30 méternyire, ezek közül tíznél több ma is áll. A vakolatlan templomok alagsorában áruraktár volt, közülük leghíresebb a Csodatevő Szent Miklós nevű ötkupolás templom, a Szent Szófia-katedrális versenytársa.A kereskedőnegyed határát árkádok jelzik, közelükben készült el a Hanza-szövetség jelképes újjáalapítása évében (2009) a Hanza-emlékmű. Innen csodálatos kilátás nyílik a novgorodi Kremlre.
Novgorodnak – mint a legtöbb ősi orosz városnak – megvan a saját, falakkal körülvett kremlje (erődítménye), ahol kialakult egykor a városmagja. A Kreml a folyó bal partján épült, teljes egészében vizesárok veszi körül. Bejáratát a Volhov folyón átívelő széles hídon lehet megközelíteni. A híd elején nagy népszerűségnek örvendő szobor, a Fáradt turistalány szobra van, szinte kötelező fotózási alkalom. Mellette tangóharmonikás mély átéléssel játssza és énekeli a szovjet katonai indulót, a Katyusát, Ráscvetálijábloni i grusi… A folyó partján napozók sokasága, de többen fürödnek is a 16 fokos vízben.
A Kreml területén áll a híres Szent Szófia-székesegyház, a legjobban megőrzött templom a 11. századból, és egyben az első olyan, amely a jellegzetes orosz építészet elvei szerint épült, magas falakkal, hagymakupolás tornyokkal. A templom freskóit az 1100-as években festették, a katedrális bronzkapuit 1156-ban Magdeburgban öntötték. A Szófia név görögül bölcsességet jelent, a templom neve tehát egyszerre utal építőjére, Bölcs Jaroszláv uralkodóra és a konstantinápolyi Hagia Szophiára. A templomban hat ortodox szent van eltemetve. Fényképezni tilos.
A Kreml ma látható falai az 1400-as években épültek, és területén van Oroszország ma is álló, első gótikus stílusú épülete (1433), az érseki palota. Itt áll az ország legősibb óratornya (1673), de a legrégebbi harangtorony is itt van, az 1700-as évekből származó harangokkal. A várban egykor még számos templom volt, ezeknek csak alapjuk van feltárva.
A várat a város központja felé vezető kijáraton hagyjuk el, átmegyünk a vizesárok fö-lötti hídon az 1862-ben készült millenniumi emlékmű irányába. A harang alakú emlékmű öt év alatt készült el, 16 méter magas, 65 tonna bronzból öntötte alkotója; a németeknek nem sikerült szétdarabolni és elszállítani az értékes anyagot. 109 orosz történelmi személyiség alakja látható rajta, közöttük a városalapító Vlagyimir, Bölcs Jaroszláv, Nagy Péter cár, Nagy Katalin, Patyomkin. 
Az emlékmű közelében terül el a szovjet légkört árasztó új város, eléggé lerobbant tömbházaival. Rövid séta után elhagyjuk Novgorod új főterét és a városon kívül épült Szent György-kolostort látogatjuk meg. Ma is működő kolostor, bejárati kapuja fölött a sárkányt legyőző Szent Györgyöt ábrázoló festmény alatt nagybetűs felirat figyelmezteti a belépőt, hogy „muzsszkojmonasztirj” vagyis férfi szerzetesek kolostora. Főtemplomával együtt a kolostort Bölcs Jaroszláv építtette, 1119-ben készült el. Sajnálatos módon ottjártunk előtt néhány héttel a templom ősi ikonfala leégett, most újítják fel a mozaikkal borított falakkal együtt.
Szép környezetben, Novgorod városán kívül kapott helyet a skanzen is, ahol két 19. században épült faházat tekintettünk meg kívül-belül, egy gazdag és egy szegény család tulajdonát. A házakban több generáció is együtt lakott, az ortodox kegytárgyaknak külön helyeket biztosítottak, apró tárgyaknak is tudtak örvendezni. Szemet gyönyörködtető a több évszázados hagymakupolás fatemplom a skanzen bejárata közelében.
Kora délután indulunk következő célpontunk, Pszkov város és terület irányába. Azon az úton haladunk déli irányba, amelyen a megszálló német seregek vonultak Novgorod és Szentpétervár felé. A német hadsereg útközben számtalan települést megsemmisített, több ezer embert elpusztított visszavonulása alkalmával is, a háború befejezése után egy évvel is találtak temetetlen holttesteket a közeli erdőkben. A falvakat valamennyire újjáépítették, de eléggé elhagyottak, lakosságuk nagyvárosokba költözött. Az út mentén végig nagy telepekben virágzik a medvetalp nevű, erősen mérgező növény, ami a mezőgazdaság elhanyagoltságára utal.
A Pszkovi terület 55 ezer négyzetkilométer kiterjedésű, sok folyóval és tóval. Legnagyobb tava a Csúd-tó, nagyobb, mint a Balaton. Népessége alig éri el a 650 ezert. A terület székhelye Pszkov, nagyváros, 210.000 lakossal, az észt határ közelében, a Velikájás a Pszkov folyók összefolyásánál. Az ősi települést, Oroszország egyik legrégebbi városát 903-ban említik először a krónikák.
Szállodánk, ahol az éjszakát töltöttük, egy több száz éves raktárépület tökéletes felújításával vált négycsillagossá. Vacsora után még megnéztük a szálloda környékén levő érdekesebb látnivalókat, többek között egy teljesen lerobbant líceum szecessziós épületét, sok más épületet, amelyeken meglátszik, hogy Pszkov is Hanza-város volt.
Pszkov városában is számos templom, történelmi épület és múzeum található. Egyetemi város, az egyetem előtt magas, egész alakos Lenin-szobor látható, talapzatán felirattal: tanulni, tanulni, tanulni! Hajózásra is alkalmas nagyobb folyója mellett épült fel a város erődítménye, a Kreml, építését még a 9. században kezdték el. Magas, robusztus falait a 16. század végén Báthory István fejedelem hadserege is ostromolta, a Pszkovi terület nagy részét Lengyelországhoz csatolta.
A vár területén épült ősi templom, érseki központ hagymakupolás tornyai közül a legnagyobb aranyozott borítású, csillogása messziről látható, mintegy útmutató volt a hajósoknak és szárazföldön közlekedőknek egyaránt. A templom csodálatos belsőt takar. Szokatlan módon ikonfala a plafonig ér, a legmagasabb Oroszországban. A Kreml területén egykor több templom is állt.
Pszkov város meglátogatása után elhagyjuk Oroszországot. Az orosz határon némi várakozás után leadjuk a belépésünk alkalmával és a szállodákban láttamozott kilépőnket, majd szívélyes dászvidanije köszönéssel elbúcsúzunk Oroszországtól.
 A lett határon nyilatkozatot kérnek a csomagjainkban található szeszes italok mennyiségéről, minőségéről, de nem ellenőriznek, megbíznak bennünk. Elindulunk a Lettországon, Litvánián, Lengyelországon, Szlovákián, Magyarországon át hazafelé vezető úton.
Útközben meglátogatjuk Lettországban a balti államok jelentős eseménye színhelyét, az aglonai kegyhelyet, székesegyházat és kolostort. A kegyhely kialakulása Mária-jelenésen alapszik, egy Anna nevű leánynak rövid időre megjelent Szűz Mária. Erre a helyre Nagyboldogasszony mennybevitelének napján, minden év augusztus 15-én több százezer római katolikus zarándok megy el, főleg Kelet-Európából. Legutóbb több mint háromszázezer hívő vett részt a búcsún.
A katedrális feltűnően hasonlít a csíksomlyói templomhoz és zarándokhelyhez, 1768–1781 között épült, csodálatos környezetben, tavak közelében, erdős területen. Kriptájában nyugszik a szentté avatott Anna, akinek megjelent Mária. Az aglonai templomban Szűz Mária csodatevő arcképéhez is számos hiedelem, legenda tartozik, és hozzá is úgy fohászkodnak segítségért a zarándokok, mint a csíksomlyói Mária-szoborhoz.
Oroszországban közel egy hetet töltöttünk, telefonon sem beszéltünk családunk otthon maradt tagjaival az orosz telefontársaságok magas árszabása miatt. Aglonából (Lettország) beszéltünk egyhetes kimaradás után gyerekeinkkel, akik azt kérdezték leghamarabb kissé ironikusan, hogy kijöttünk végre a tajgából? Kérdésük egybecsengett körutunk előtti aggodalmaimmal Oroszország kapcsán, ami csak erősödött a litvániai Keresztek hegyén. A történelmi tények egyoldalú ismeretében lehet, hogy elfogultan ítéltem meg Oroszországot, az orosz népet. Ma már elmondhatom, hogy ez az utazás sok előítélettől szabadított meg.
Hazafelé jövet egy-egy éjszakát Vilniusban és Varsóban töltöttünk.
Varsóba késő délután érkeztünk, látnivalóit csak részben, a legfontosabbakat néztük meg, de minden bizonnyal a lengyel fővárosba megéri hosszabb időre is ellátogatni. Varsó alig 422 éve fővárosa Lengyelországnak. A második világháborúban majdnem teljesen elpusztították, de feltámadt hamvaiból. Régi festmények alapján történelmi óvárosát teljesen helyreállították, az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Nevezetességei (a teljesség igénye nélkül) az óvárosi piactér jellegzetes épületeivel és a Visztula folyó mondabeli hableányának szobra, a felújított királyi palota és az előtte levő Palota tér Zsigmond lengyel király oszlopával, a Szent János-katedrális, Szent Anna-templom, Szent Kereszt-templom, ahol Chopin szívét őrzik, a Kopernikusz-szobor és a modern toronyházak, amelyek Európa legmagasabb épületei közé tartoznak.
Hegyeket két hét után Galícián átutazóban láttunk újból, gondolatainkban már otthon voltunk.
Hatezer kilométer megtétele után feledhetetlen emlékekkel, élményekkel tele érkeztünk szerencsésen haza Erdélybe.
Veress László 

A sivatag muzsikusa (2.) 27 perccel korábban

Túlélhető a kamaszkor! 27 perccel korábban

Enikő receptjei 27 perccel korábban

Gyógyító művészet 1 órával korábban

Közlemény 23 órával korábban

A gázár emelésének előjele 23 órával korábban

Erről jut eszembe 23 órával korábban

Megsimogatni a lelkeket 3 héttel korábban

Választás 2024 3 héttel korábban

Épített örökségünk 3 héttel korábban

Épített örökségünk 1 héttel korábban

Műsorkalauz 2 héttel korábban

Épített örökségünk 2 héttel korábban

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató