2024. november 25., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Családias pezsgésben a marosvásárhelyi vár

Péntek délelőttől vasárnap éjjelig sok száz gyermek, fiatal, szülő, nagyszülő, testvér és jó barát, baráti társaság és spontán összeverődött csapat forgatta ki a négy sarkából a marosvásárhelyi vár udvarát. A tizedik Vásárhelyi Forgatag hétvégi programkavalkádja alatt újra bebizonyosodott: ennek a városnak és ennek az összművészeti jellegében is családias rendezvénynek szüksége van egymásra, együtt igazán színesek és egyediek.


Fotók: Nagy Tibor



A Csicsergő nevű gyermek- és családi rendezvények nyitónapján, pénteken, alig egy órával a 10 órai kezdés után nem lehetett figyelmen kívül hagyni a vár környékén keringő, izgatott hangokat.

– Ti is a Forgatagra jösztök? – kérdezte egy óvodáskorú kislány a látókörébe kerülő ismerősöktől. 

– Az a neve ennek a rendezvénynek, hogy Forgatag, tudod? – tanítgatott egy hasonló életkorú leánykát egy édesanya, aki kisebbik, még babakocsis gyermekét is magával hozta a megannyi játékkal csalogató várudvarra. A jellegzetes forgatagos pompában mutatkozó tér megpillantása egy másik „pöttömpannából” a „milyen szép szalagok!” felkiáltást váltotta ki.

Bringakaland, bababuli, váltómaraton 

A várba érkező kis- és nagyobb gyermekek pénteki forgatagának egyik kedvenc helyszíne vitathatatlanul a magyarországi Kezes-lábas játszóház környezetbarát eszközparkja volt, ahol ötletesebbnél ötletesebb bringás játékok ejtették bűvöletbe az aprónépet. Volt olyan kerékpár, amellyel tekerés közben vízzel lehetett tartályokat feltölteni, egy másik játékvonatot működtetett, egy harmadik körhintát pörgetett, de olyan is akadt, amelyik egy régi kazettás magnót indított be és tartott működésben, úgy, hogy a zene tempója a pedálozással megegyező ütemben változott. 

Emellett már péntek délelőtt igazi babaostrom alá kerültek a Piros Orr Egyesület szenzoros és ügyességi játékai, a nagyobb lurkók pedig a Milvus Csoport madárfelismerős kalandja, az Erdélyi Gyógynövény Egyesület fűszersóműhelye és az EKE-puzzle iránt is szép számban érdeklődtek. 





Időközben az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány Folkudvara is benépesült, népzene, mesék, dél körül pedig népdalok töltötték be a teret, és közben különféle kézműves-foglalkozásokba is be lehetett kapcsolódni. Kitartóan nemezelő gyermekcsapatot pár órával később is láttunk a várnak ezen a részén, miközben kissé odébb az arcfestésre felsorakozók száma sem csökkent.

A délutáni órákra elcsitult a gyermekzsivaj, ehelyett a kisebb-nagyobb Forgatag-szigeteken zajló eszmecserék, kerekasztal-beszélgetések gondolatfoszlányait kaphatta el az, aki szélsebesen körbeszáguldott a vár területén. 

16 óra után pár perccel a lassan hagyományossá váló váltómaraton is elindult. Az első csapattal – az Alpha Transilvana Alapítványhoz járó gyerekekkel – Benő Kinga színművésznő rajtolt a vár területéről, az első kilométer után pedig László Csaba színművésznek adta át a stafétát. A város minden lakónegyedét érintő, 42 kilométeres útszakasz az esti órákban a várba kanyarodott vissza, itt, a helyi együttesek zenei aláfestésével ért véget a Forgatag-maraton.

Szombat délelőtt népi gyermekjátékokkal, zenével és mesével indult a Folkudvarban az élet. A legkisebb forgatagozók Pitypang sátránál a pancsolós, vízmeregetős játéknak volt a legnagyobb sikere az egyre fokozódó hőségben, de a Folkudvar árnyékos standjainál is tömegesen fűztek gyöngyöt, hímeztek, nemezeltek. A Maros Megyei Múzeum régészeti és történelmi részlege előtt egymás után készültek a gyermeklándzsák és a római légiós sisakok, miközben a Fomco udvarban óriáslegóval építkezett vagy különféle ügyességi játékokba nevezett be az aprónép. A déli órák kavalkádjában sok érdekes arc és hang keltette fel a figyelmünket, láttunk például unokáit két lufit tartva felügyelő nagytatát, rengeteg fiatal szülőt és a kezébe csimpaszkodó aprósághoz románul szóló, idősebb nőt is.

A délután egyik főszereplője a néptánc volt. A Maros Művészegyüttes szervezte folknapon a körtvélyfáji Bokréta, a gyulakuti Szivárvány, a búzásbesenyői Búzakalász, a marosludasi Hajdina, a marosfelfalui Bíborka, valamint a marosvásárhelyi Csillagfény, Borsika és Boróka néptáncegyüttesek mutatták be műsorukat, ezt követően a Maros Művészegyüttes Mezőség mosolya című előadásában lehetett gyönyörködni. 




Sok barát, nagy tér 

A várudvaron elkapott pillanatok mellé néhány véleményt is begyűjtöttünk az idei Forgatag hangulatának árnyaltabb visszaadásához. Két kisiskolásforma fiúcska éppen a bejárathoz közel eső ivókútnál hűsölt, amikor megszólítottuk őket. Egyikük gyorsan odébbállt, de játszótársa, a tízéves Keve bátran válaszolt kérdéseinkre.

– Minden évben ki szoktunk jönni a Forgatagra, háromévesen, mondjuk, nem voltam, legalábbis nem emlékszem rá, de azóta rendszeresen itt vagyok. Azt szeretem leginkább ebben a rendezvényben, hogy sok baráttal lehet itt találkozni, és nagy a tér, van hol játszani, szaladgálni. Kedvenc programom nincs, de a társasjátékokat nagyon élvezem, például a malmot, ami most is van a Folkudvar mellett – foglalta össze Keve forgatagos tapasztalatait.

A januárban 18. életévébe lépő Erdély Boróka szombat délelőtt a Művészeti Szaklíceum sátránál fél óra alatt sok kislányt varázsolt pillangóvá, az arcfestéshez sorba állóknak ugyanis szinte kivétel nélkül ez volt a kívánságuk. A mindig mosolygó, kedves lány éppen felszusszant volna, amikor megszólítottuk.

– A folkudvaros tevékenységek a kedvenceim, leginkább nemezelni szeretek, az öcsém pedig, aki szintén itt van valahol, faragni. A népzene és a néptánc is közel áll a szívemhez, de a klasszikus zene is, a megnyitón fellépő Határon Túli Magyar Zenészek Szimfonikus Zenekarának koncertje nagy élmény volt. Összességében számomra a hagyományőrző jelleg és a családias hangulat teszi igazán otthonossá a Vásárhelyi Forgatagot – mondta Boróka.

Villanásnyi Forgatag-értékelésünkből természetesen a felnőtt korosztály sem maradhatott ki. Kocsis Lívia osztotta meg velünk gondolatait:

– Nagyon jónak találom a bő választékot, azt, hogy ezen a rendezvénysorozaton mindenki megtalálhatja az ízlésének megfelelő, leginkább kedvére való programokat. Ugyanakkor úgy vélem, hogy ez esetben is érvényes „a kevesebb több” mondás igazsága, hiszen egyes rendezvények egymásra tevődtek, így valamiről mindig le kellett mondani. Az idei kínálatból a Téka-beszélgetéseket emelném ki, illetve azt, hogy a Csíkszeredai Magyar Főkonzulátus is bekapcsolódott a programokba. Igazi élményt nyújtottak a színházi előadások is, valamennyit megnéztem. A legfontosabb azonban számomra az, hogy az egész vár él és pezseg ezekben a napokban, és a Jóisten is velünk van, hiszen gyönyörű időt adott erre a hétvégére.

Az esti koncertekről – amikor marosvásárhelyiek sokasága állt a színpad előtt vagy szórakozott, énekelt, nosztalgiázott kicsit távolabb, a fűben – még nem szóltunk, és talán ez így is van jól. E sorok írója legalábbis úgy gondolja, hogy nem kell mindent elmesélni, mert van, ami csak személyesen átélve igazi. És az is biztos, hogy mindannyiunknak van egy-két Forgatag-élményünk, ami csak a miénk, szavakkal át nem adható.








Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató