Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Stratégiai jelentőségű országos projektté nyilvánítják a Marosvásárhely – Jászvásár közötti autópályát, jelentette be pénteken a szállítási miniszter. Ez nem azt jelenti, hogy valami komoly is fog történni az ügyben, csupán azért tüsténkednek, mert gyakorlatilag már beindult az elnökválasztási kampány, és a jövő évben helyhatósági, majd parlamenti választások is lesznek. Hosszú ígéretszezon elé nézünk, de a pártok stratégiája nem a fejlesztést, csak a hatalom megszerzését és megtartását célozza.
Pedig a pályaépítés legalább két szempontból valóban nagyon fontos lenne. Elsősorban a közlekedés biztonsága szempontjából, mert ebben a jobb sorsra érdemes országban esztendőnként több ezer ember veszti életét vagy sérül meg maradandóan súlyosan közlekedési balesetben, és ennek a mészárlásnak az egyik oka az, hogy az utak túlzsúfoltak. A gazdaság fejlesztésében is kiemelkedően fontos szerepük lehetne az autópályáknak, de csak akkor, ha a gyors és biztonságos szállítást elősegítő aszfaltcsíkok szomszédságában lenne képzett munkaerő és vonzó üzleti lehetőségek, hogy a befektetők is padlógázzal tülekedjenek tájainkra. De ilyesmi nem fenyeget mindaddig, amíg a kormányok az állami béreket fejlesztik az oktatás és az üzleti környezet helyett.
Hogy valójában hogyan is viszonyulnak a pályaépítéshez mifelénk, azt a dél-erdélyi sztráda napokban elkészült két szakaszának kapcsán egy hete zajló cirkusz szemlélteti a legjobban. Hatéves vajúdás után épült meg negyvenvalahány kilométernyi rész, ennek felét egy román, másik felét egy spanyol építő készítette el. A hazai vállalkozás szakaszát átvették, a spanyolokét viszont kivitelezési hibákra hivatkozva nem. Az infrastruktúra-építkezéseket figyelemmel kísérő civilek szerint gyakorlatilag mindkét szakasz ugyanolyan minőségű, a fennálló kivitelezési gyatraságokat a forgalom zajlása mellett is simán ki lehet javítani. A valódi gond ott lehet, hogy a spanyol építő vagy nem annak az elvtársnak adta a borítékot, akinek kellett volna, vagy nem volt benne az elvárt összegű pénz. Az ügynek két folyománya lehet: az egyik az, hogy a spanyolok megtanulnak borítékolni, és átveszik tőlük az elvégzett munkát, vagy beperelik a román államot, és akkor mi, az adófizetők, nem csak a sztrádát fogjuk nekik kifizetni, hanem a perköltséget és a kártérítést is. És a cirkusz távlati, biztos hozományaként a komoly építőcégek e botrány miatt is úgy kerülik majd szép hazánkat, mint egy katasztrófaövezetet. Ahonnan milliók vándorolnak el békeidőben is, a jobb megélhetést keresve.