Egy évvel ezelőtt egy érdekes és rendhagyó könyvet méltattam a Népújság hasábjain (A legjobbat adni önmagunkból. Dokumentum a sport és az ember keresztény perspektívájáról, Top Invest Kiadó). A kötet olaszból magyarra fordítója, dr. Bakó Csongor István nyárádszeredai plébános, marosvásárhelyi római katolikus kórházlelkész ezúttal szerkesztőként jelentkezett. Hat év munkája sűrűsödik a vaskos kötetbe, amely nemrég jelent meg egy budapesti nyomdában. Címe: Pápák a futballról, alcíme: Közel egy évszázad találkozásai és felszólalásai XI. Piusztól Ferencig.
A könyvben megtaláljuk a római pápák audienciákon, különböző jellegű találkozókon 1928–2024 között elhangzott, publikált beszédeit, beszédrészleteit, valamint azokat az eseményeket és történéseket, amelyekből kiviláglik a pápák gondolatvilága, rokonszenve a futballról. Mindehhez azonban Bakó Csongor István alapos kutakodása, gyűjtő- és fordítómunkája szükségeltetett. A magyar római katolikus egyház és a Szentszék írott és elektronikus forrásait, különböző médiaorgánumokat nézett át alapos részletességgel. A Vatikán hivatalos honlapjának kilenc nyelvű írott anyagai közül hat nyelven (angol, olasz, francia, spanyol, portugál, német) megjelent szövegeket tanulmányozott, szükség szerint magyarra fordított. Mennyiségben mérve: a 420 oldalas könyvhöz felhasznált mintegy 3500 magyarul és idegen nyelven megjelent dokumentumot, 600 forrást, több száz lefordítandó oldalt, közel ezer lábjegyzetet és száz fényképet. Ennek a rendkívül alapos, a pápaságtörténetet és a sporttörténelmet ötvöző kutatómunkának eredménye ez a sajátos tematikájú, tartalmas és olvasmányos, a maga nemében egyedi kiadvány.
Az amúgy focirajongó szerkesztő gondolatait, vallomását idézem a pápaság és a futball kapcsolatáról: „Hosszú és kalandos utat járt be a futball, míg a pápai udvar szemében ez az ördögtől való, rendkívül veszélyes, ráadásul protestáns bölcsőben ringatott, s emiatt nagyon nem kívánt sport elfogadott jelenséggé, legszebb játékká, mi több, Isten ajándékává, valamint az erények megszerzésére és gyakorlására ösztönző pasztorációs eszközzé tisztult. Hála érte a Jóistennek és azon földön kívüli labdavarázslóinak, akiket a Földre küldött, akik a pályán és azon kívül is követendő példát adtak emberségből, sportszerűségből, természetfölöttiségből. Ehhez járultak hozzá minden bizonnyal nemes gesztusaikkal azok a katolikus egyházfők, akik felismerték a foci intellektuális, spirituális és morális értékeket közvetítő szerepét, konstruktív módon a lelkipásztorkodás szolgálatába állítva azt, nagyrabecsüléssel és szeretetteljesen közeledve annak jeles képviselőihez, felkarolva minden olyan kezdeményezést és rendezvényt, amely a királysport és a keresztény élet kapcsolatát volt hivatott erősíteni.”
Összesen nyolc katolikus egyházfő beszédeiből és üzeneteiből olvashatunk, és mindannyiuk esetén áttekinthetjük a futballal kapcsolatos találkozásaik és felszólalásaik listáját. A kötet története a gyakorló sportoló („alpinista pápa”) és sportot népszerűsítő XI. Piusz (1922–1939) pápától kezdődik, akinek a pápasága idején rendezték meg az első labdarúgó-világbajnokságot, és korábban, 1928-ban a magyar fociválogatott első vendéglátója volt. XXII. Piuszt (1939–1958) a sport barátjaként, a sportolók pápájaként emlegették; hivatalosan először ő fogadott futballcsapatot a Vatikánban (Athletic Bilbao). Szent XIII. János (1958–1963) elsőként reflektált a labdarúgás értékközvetítő szerepére, az ő idejében rendeztek olimpiai játékokat Rómában, míg az őt követő Szent VI. Pál (1963–1978) az első vatikáni futballbajnokság házigazdája volt (napjainkban a pápai testőrség, a Svájci Gárda időnként futballmeccseiről is hallat magáról). A rövid ideig regnáló I. János Pál (1978) már püspöki körleveleiben focihasonlatokat használt, hogy aztán Szent II. János Pál (1978–2005), akit a teológusok „atléta pápaként” emlegettek, a labdarúgás szentszéki importőre és megkedveltetője legyen. XVI. Benedek (2005–2013), mint bajor pápa, egyháza „Beckenbauereként” említhető jelképesen a pápaság és a futball viszonylatában. Végül, nyolcadikként szerepel a sorban Ferenc pápa (2013–), a „szurkoló pápa”, aki a futballt Isten ajándékának tartja.
Jorge Mario Bergoglio gyerekkorától fogva egy közepes labdarúgóklub, a közutakon veszélynek kitett sportolni vágyó fiatalok befogadására alapított San Lorenzo csapat „rajongója” a Boca Juniors és a River Plate városában. Pápaként ma már csak a hírek szintjén érdeklődik kedvencei eredményeiről. A könyvben olvasható számos gondolata közül az alábbit idézem: „A játék boldoggá tesz, mert az ember a saját szabadságát fejezheti ki vele, szórakoztató módon versenyezhet, egyszerűen, elvárások nélkül… Miért? Mert jó, focizni jó, az ember kergetheti az álmát anélkül, hogy feltétlenül bajnokká kellene lennie. Játszani egy jog, és jogom van nem bajnokká válni, hanem boldogan játszani”. Focizni valóban öröm, de a foci által a legjobbak világhírnévre tehetnek szert. Az aranylabdás futballklasszis Ronaldo a focivébé előtt így buzdította társait: „Remélem, mindannyian együtt, kéz a kézben, egységes lelkülettel tudunk majd küzdeni, hiszen Ferenc pápa szavaival élve »senki sem nyerhet egyedül, sem a futballpályán, sem az életben«.”
A könyvismertető végén egy személyes élményemet osztom meg. Az argentin fővárosban, Buenos Airesben, Ferenc pápa korábbi püspöki, érseki és bíborosi szolgálatai helyszínén, pontosabban a Boca Juniors focicsapatnak helyet adó Boca negyedben három híresség arcképeivel, figuráival találkozhatunk. Két focista, egy pápa. Maradona, Messi, Ferenc. Diego, Lionel, Francesco. Íme: pápa és futball!
Ui.: A Pápák a futballról című könyv megvásárolható az Ecclesia Kegytárgy és Könyvesboltban (1052 Budapest, Városház utca 1.), megrendelhető a webaruhaz@ecclesia.hu és a nagyker@ecclesia.hu e-mail-címeken, valamint a szombathelyi Martinus Kiadónál.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
