Paradicsommadár-félék családja

Geronimo Cardano olasz orvos, matematikus volt az első, aki a Nürnbergben 1550-ben megjelent könyvében az európaiak számára a paradicsommadarak néhány fontos tulajdonságát leírta. Írásban rögzítette, hogy a paradicsommadarak tollpompája versenyez a kolibrikével, a kotingákéval és a pittákéval. Elsősorban színes tollaik ragadják meg az ember figyelmét. A hosszú dísztollak miatt a hímek nem vesznek részt a fiókák gondozásában, azt teljes egészében a tojók végzik. Ezeknek a madaraknak 40 faja Észak- és Kelet-Ausztrália erdőségeit lakja, leginkább Új-Guineát kedvelik. Gyümölcsöket, bogyókat, magvakat, rovarokat, békákat és gyíkokat esznek. Fészküket ágvillákra vagy odúkba építik; a hímek ugyanitt dürögnek. Amit ilyenkor mutatnak, tesznek, az minden képzeletet felülmúl. A különleges tollaknak ilyenkor uralkodó szerep jut. Ezeknek a tollaknak a csévéjére különleges izmok tapadnak, amelyek a díszeket felmereszthetik. Jellegzetes látványt nyújtanak a tornamozdulatok és a hangos rikkantások közepette. A pápuák pályáznak a színpompás dísztollakra, magukat díszítik velük. Ez az emberi érdeklődés tette óvatossá az idősebb madarakat. A testük, törzsük a varjúénál valamivel kisebb, viszont a díszítőtollaikkal az egy métert is meghaladják. Tény, hogy nem mindenik fajnak gyönyörű a tolla.

 

Legyezős paradicsommadár (Epimachus meyeri)

Testének körvonala nagyon különbözik a fajtársaiétól. Oldalsó farktollait ütemesen lendíti kifelé, amelyek jóval rövidebbek, mint a 75 cm-es középső tollpár. Melle oldalának hosszú tollait gallérként felborzolja, s ez mindkét oldalon túlnyúlik a fején.

Alulról az 1 m hosszúságú madár sötét szépiabarnának látszik. Amikor – egy éles fütty után – meredek ívben zuhan a mélybe, s rögtön föl is emelkedik, szembetűnik feje tetejének és farkának érces fénye.

A tojónak hosszú, szarkaszerű farka van, a feje rőtbarna. A hímnek és tojónak vékony, sarlós a csőre. A többi paradicsommadár szajkócsőrével szemben mutatkozó jelentős különbség a táplálék hatásának tudható be. A természetbúvárok nem tudják, hogy mit eszik a legyezős paradicsommadár, viszont összefüggést látnak a zsákmányolás és a csőr alakja között. A jelek szerint ezek a madarak is úgy élnek, mint a gyapjas madarak, amelyek szintén a fákon töltik napjaikat, és a csőrük is hasonló.

 

Koronás paradicsommadár (Parotia sefilata)

Új-Guinea nyugati hegységeiben él. A nyugalmi állapotban 32 cm hosszúságú madár, rövid farkát kivéve, sok hasonlatosságot mutat a selyemszalagos paradicsomszarkával. A halántékáról eredő, 18 cm hosszú, három csupasz dísztolla a végén zászlós. Dürgéskor a hím karcsúra felegyenesedik, dísztollait a csőre fölött előreveti. Utána harsogó károgással leereszkedik a 

földre, dürgése helyére, amelyet előzőleg az avartól gondosan megtisztít; teste köré kör alakban kiterjeszti nagy fekete gallérját, s a gallérból kiviláglik vakító kékes-zöldes-arany torka, a feje végén ülő csillogó diadémja és a homlokán levő selymes fehér tollpamata. 

Ebben a szétteregetett táncöltözékben kinyújtott lábbal – bámulatos, emberi módra – táncolni kezd előre és 

hátra.

Összeállította: Márton Béla