Példa Transzilvániából

Nem feltétlenül igaz a mondás, miszerint átlagos év következik: rosszabb, mint az előző, de jobb, mint az azután következő. Ha a marosvásárhelyi művészeti életre tekintünk, akkor különösen nem – a hamarosan véget érő esztendő során az egy név alatt ismert, de valójában két, egymással párhuzamosan élő városban, annak arányaihoz mérten szinte tobzódhattunk a különböző kulturális eseményekben.

Nem feltétlenül igaz a mondás, miszerint átlagos év következik: rosszabb, mint az előző, de jobb, mint az azután következő. Ha a marosvásárhelyi művészeti életre tekintünk, akkor különösen nem – a hamarosan véget érő esztendő során az egy név alatt ismert, de valójában két, egymással párhuzamosan élő városban, annak arányaihoz mérten szinte tobzódhattunk a különböző kulturális eseményekben. Ilyenformán Marosvásárhely Erdély és Székelyföld magyarlakta településeinek kulturális fővárosává vált, és csak azt kívánhatjuk: az elkövetkező év is hasonló mennyiségű, minőségű rendezvényben, székházavatóban, elegáns termekben avagy füstös kocsmákban eltöltött kulturális eseményekben részesítsen.

Ha a teljesség igénye nélkül visszaemlékezünk a maják köridő-elmélete szerinti utolsó esztendőre, nem tagadhatjuk: a megszokott és hagyománnyá vált kulturális rendezvények mellett számos új, illetve megváltozott esemény várta a városlakókat, látogatókat. A tradicionális fesztiválok – komolyzenei, népzenei és színházi szemlék, Alter-Native rövidfilmfesztivál, Félsziget, Nemzetközi Klasszikusgitár-fesztivál, Gyöngykoszorú, Zenei Napok, Bernády Napok és a többi – mellett számos tárlatnyitóra került sor a Kultúrpalota, a Bernády Ház, az Egyesülés galéria, a Dersi János-terem, a református esperesi hivatal, a Philothea klub, a Gecse utcai gyülekezeti ház, avagy a Bod Péter Diakóniai Központ termeiben. Képzőművészeti alkotótáborok sokaságát szervezték a város közelében, illetve annak szívében, elég, ha a mezőségi művésztelepekre, avagy a Bolyai Alkotótáborra gondolunk. Könyvbemutatókra, irodalmi estekre várta vendégeit a Stúdió Színház, a Bernády Ház, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Deus Providebit Ház, a vártemplomi diakóniai központ Bocskai-terme és hosszasan sorolhatnánk. Előadások sorozatát adták elő a vásárhelyi színházak és társulatok, kezdve a Nemzeti két társulatától az Ariel Színházon, a Yorick Stúdión, Maros Művészegyüttesen, a 74 Színházon, a Tamacisza társulaton keresztül a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem magyar és román nyelven tanuló színészosztályainak produkcióiig.

Az intézmények eltartói – köztük az élen járó Maros Megyei Tanács – javítások, felújítások sorát eszközölték: restaurálják a Kultúrpalotát és a várat, felújították a Teleki Téka épületét és az egykori városi zsidó kultúrházat, amely az Ariel Színház székhelyeként ma Közép-Kelet-Európa egyik legszebb bábszínházaként működik. 2012-es előadásai mellett konferenciának is otthont adott már, csakúgy, mint a Művészeti Egyetem Köteles utcai épülete avagy a Bod Péter Diakóniai Központ. Vendégelőadók és vendégművészek sokasága járt az idén Marosvásárhelyen: színtársulatok, néptáncegyüttesek, színművészek, írók és költők estjein tapsolhatott a nagyérdemű. Az eddig felsoroltak közül szinte minden héten sor került legalább két eseményre. Mindezek mellett örvendetes fejlődésnek indult a helyi szubkultúrák sokasága, amelyek közül több is összefonódott az úgynevezett magas művészetekkel, és ennek köszönhetően igencsak hangulatos helyeken tölthetünk minőségi estéket. Megnyílt a várbeli Museum Café, amelynek vezetősége tartotta szavát, és az egyedien kellemes enteriőrrel rendelkező kávézó Vásárhely egyik meghatározó galériájává vált. Idén nyitotta kapuit Marosvásárhelyen a Kolozsváron már legendává érett Bulgakov kávéház. Neves költőként ismert tulajdonosa példaértékű ízléssel, letűnt korok hangulatát idézőn rendezte be a Köpeczi–Teleki-palota alagsori, földszinti és emeleti termeit, amelyekben a bulik és koncertek mellett már számos könyvbemutatóra is sor került, a hely a továbbiakban pedig galériaként is működni kíván. A Sörház utcai Jazz&Blues Club már belépett a marosvásárhelyi kulturális „intézmények” sorába. A hétvégi partik és neves bel- és külföldi rockegyüttesek koncertjei mellett irodalmi, közéleti tematikájú estekkel, stand up comedyk sorozatával, színházi előadásokkal várja vendégeit, a MÚRE és a Látó szépirodalmi folyóirat pedig a G. Café termeiben tartja beszélgetőestjeit, illetve irodalmi színpadát. Utóbbi esetében, a Látó vendégeként hazai és magyarországi költők, írók, irodalmárok, szerkesztők és a slam poetry művészetét gyakorló alkotók egyaránt jártak Marosvásárhelyen és vitték a város hírét tovább.

Az időközbeni átszervezések is sikeresnek bizonyultak: a Nemzeti mindkét társulata rég nem látott nézőszámokkal dicsekedhet, az Alter-Native filmfesztivál (ismét) rekordot döntött a nevezések szempontjából, és a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár is kiteljesedett – a színház megannyi termében és próbatermében is voltak könyvbemutatók, gyerekklubot szerveztek, a szervezők és látogatók egyaránt belakták az épületet. A Teleki Téka felújított és átrendezett termeiben, meghitt udvarán is több rendezvényen vehettek részt az érdeklődők, csakúgy, mint a Maros Megyei Múzeum épületeiben. Az események tobzódása okán az aránylag gyakori egymásra szervezés elkerülhetetlen, e sorok írójának mint kultúrával foglalkozó szerkesztőnek gyakran választania kellett két vagy akár három esemény között. De inkább így éljünk, mint a semmi vonzáskörében, mint a szórványokban sajnos gyakran elhaló kisebbségi kulturális élet nihiljében, ahol szinte semmi sem szolgálja a magyar ajkú közösséget. Marosvásárhely nem szórvány, igen távol áll attól. Ha a helyi művészeti élet szempontjából hasonló esztendő következik, akkor igazán szerencsésnek vélhetjük magunkat, mert az esetleges otthoni könyvtár és a mindenható televízió, illetve az életünket áthálózó internet mellett van ahova mennünk délutánonként. Minden héten és szinte minden napon. A közösségnek nem a civilizáció, hanem a kultúra a megtartó ereje, és az azt szolgálók, noha gyakran ismeretlenek maradnak a nagy többség előtt, missziói munkát végeznek. Reméljük, továbbra is hasonló eredménnyel, eredményességgel.