Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Egyre csak mélyül a politikai válság, mivel a nagykoalíciósnak tervezett kormányt adó pártok semmiképpen nem tudnak megegyezni abban, hogy ki adja a kormányfőt az első körben. A pártok korábban már egyezségre jutottak arról, hogy felváltva kormányoznak, mindeniknek lesz miniszterelnök-jelöltje. A szociáldemokraták esetében a jelölt Marcel Ciolacu, a liberálisok Florin Cîţu és Nicolae Ciucă közül választanak, a tegnapi, lapzárta közeli hírek alapján utóbbi tűnik esélyesnek. (A PNL-ben ez töréshez vezethet, ami egyértelműen a párt gyengülését eredményezi.) A két nagy párt harcol tehát a kormányfői poszt betöltéséért az első körben (az államfő a liberálisokhoz húz, természetesen), mindkettő úgy gondolja, neki jár a tisztség. A PSD a parlamenti többség apropóján, a PNL folytonosságot akar.
Baj lehet itt a bizalommal... Nem véletlen, hogy a pártok ragaszkodnak az elsőbbséghez, a második „váltást” bizonytalannak tartják, hiszen „ki tudja, hogy mi lesz addig”? Az, akié először a poszt, könnyen „vihet mindent”, mivel az ő és pártja pozíciója erősödik meg, az ő kormányprogramja mentén hozzák a döntéseket, az ő „holdudvara” jut gazdasági előnyökhöz, miközben a rotációs kormányzásban másodikként várakozó jelölt gyengül, kétségbeesetten igyekszik majd lépést tartani a történésekkel. Az eddigi kormánykoalíciókról ugyanis sok mindent el lehet mondani, azt azonban nem, hogy jeleskednének az egyezségek betartásában. Annál inkább egymás „hátba szúrásában”. Ilyen politikai miliőben nem csoda, hogy bizalomdeficittel küszködnek a pártok. A felváltva kormányzás pedig akár kísérletinek is nevezhető, hiszen nincsenek előzményei Romániában.
Miközben a jelöltháború javában dúl, a koalíciós kormányprogramot még nem ismerjük. Néhány szocdem ígéretmorzsát hintettek el csupán, ami nyugdíjemeléssel, béremeléssel kapcsolatos, legyen min csámcsogjon a nép. Pedig igazából a kormányprogramok ütköztetése és egymáshoz igazítása volna a tét, amit a rotáció során mindkét, felváltva kormányzó pártnak be kellene tartania. A PSD-PNL amolyan két dudás egy csárdában módján viselkedik, ami sajnos stabilitás helyett bizonytalanságot hozhat a továbbiakban.