Portugáliai kirándulás salamancai kitérővel (2019)

Szerencsére szállodánk ultraközponti, az Avenida da Liberdadén van, és a látnivalók jó része közel van. Az Avedida da Liberdade jó széles, drága üzletekkel, középen hatalmas fák árnyékában kellemes a séta, a sok szabadtéri étterem hívogató. Szerencsére jobban tudtam járkálni, mint gondoltam volna, napi 4-5 órai járás minden gond nélkül ment. A főváros és – mint utólag kiderült – minden város, ahol jártunk, macskaköves, és dombra épült. A főutcák a szokott méretűek, de a mellékutcákat mintha úgy tervezték volna, hogy az idegenek minél nehezebben igazodjanak el, kétségbeejtően szűkek és meredekek legyenek, minél több tűkanyarral. Gyalog sem egyszerű, de autóval sokszor reménytelen eset volt. Két GPS-em volt, de  nemegyszer bolyongtam, míg a megfelelő helyre értem, no de ne vágjak a dolgok elejébe.

Ami egy kicsit meglepett, hogy aránylag sok a fekete ember. Meg is említettem az egyik idegenvezetőnek, de a válasz nagyon egyszerű volt. Mivel sok afrikai gyarmatuk volt, miután ezek felszabadultak, aki akart, áttelepedhetett Portugáliába. Nagyon úgy néz ki, mind integrálódtak a portugál társadalomba. A Praca do Comercio felé útba esik a Rossio tér. Ennek három oldalát egyforma stílusú házak, a negyediket a nemzeti színház neoklasszikus épülete alkotja. Az egész tér hullám alakú fehér-fekete macskakővel van kirakva. Nagyon valószínű, hogy a Rio de Janeiró-i Ipanema Beach járdáját is ez ihlette. A földszinti üzletek nagy része vendéglő,  hétvégeken pedig  kirakodóvásár, ahol ételtől emléktárgyig mindent lehet találni.

Innen már csak egy keskeny utca választ el a Praca do Comerciótól, amely tulajdonképpen egy hatalmas tér, három oldalán impozáns épületek, a negyediken pedig a Tejo folyó. Sok a turista, a térre csak gyalogosan lehet bemenni, és a tér látványos. Tátottuk a szánkat egy ideig, utána leültünk az egyik cukrászdában egy fagyira, mert Lisszabon elég melegen fogadott. Ha jól emlékszem, 34 0C volt. Az étlap színes, látványos volt, kínáltatta magát. Megrendeltük, ami a legjobban nézett ki. Finom volt,  azonban az adagok akkorák, hogy nem tudtuk mind megenni. Pedig szeretem a fagyit. Mondanom sem kell, hogy az árak arányosak voltak a fagyi nagyságával, no meg a hely népszerűségével. Miután kipihentük a fagyievés fáradalmait, irány a Sao Jorge vár. És mivel vár, persze hogy domb tetejére épült. És mivel csak domb, nem is lehet olyan magas. Ez így is lenne, de a kis domb olyan meredek, hogy a vásárhelyi Tisztviselőtelepre vezető út hozzá képest semmi.

Nagy nehezen felcammogunk. A vár előtt hatalmas sor a belépőjegyek megvásárlásáért. A vár jó nagy, szinte az egész fákkal, bokrokkal  beültetve, kellemes még a forró napon is. Járkálunk egy kicsit, nagyon szép a rálátás a városra. Megiszunk egy-egy sört, és lassan indulunk visszafelé, mert  a nap egy kicsit hosszúra sikeredett. A szálloda előtt még megeszünk egy szendvicset, és irány az ágy. A szállodában  ki van téve a kávé, tea, bor, portói és süti a vendégeknek, ez benne van az árban. Ennek ellenére nem volt semmi tolongás a sütikért, illetve a borokért. Lefekvés előtt még megírom az utazási irodánknak, hogy máskor azért a sofőr jobban vigyázzon, hova viszi a vendéget.

Május 3. (Lisszabon)

Reggeli a szállodában, utána indulás a Belem-torony felé. A reggeli határozottan jó, csak egy baj van vele: nagyon eteti magát. Lesz ennek még böjtje. Finom kenyérfélék, melyeket régen nem láttam, füstölt lazac, portugál sonka, felvágottak, sajtok, sütik, különböző dzsemek. És persze a megszokott narancslé, helyben préselve. Tea, no meg kávé.

A Belem negyed, ahol a Belem-torony van, Lisszabon nyugati peremvárosa, sík területen épült, s egyike az elegáns negyedeknek. Azt ajánlották, hogy villamossal menjünk oda, mert az romantikus. Hát nekem bizony elég volt a romantikából, amikor Temesváron a 6-os villamossal közlekedtem. A pótkocsi elöl-hátul nyitott volt, és mindig ott szerettem utazni, hogy fújjon a szél. Mikor pedig a vágóhíd felől bekanyarodott a Guban cipőgyárhoz,  leugrottam róla a kanyarban. Bezzeg most örvendek, ha le tudok szállni. Tehát a romantikát mellőzzük, és taxit hívunk, szerencsére itt is működik az Uber, és potom olcsó. A szállodától a toronyig kb. 30 perc a reggeli forgalomban, és 3 euró volt csupán.

A Belem-torony tulajdonképpen stratégiai építmény, 1515-ben építették a Tejo folyó jobb partján, innen indultak egykoron a portugál hajósok világfelfedező útjaikra. Manapság turisztikai érdekesség, és úgy néz ki, sokan látogatják. 

A Belem-toronytól nem messze van egy modern emlékmű, a Pedrao dos Descobrimentos, melyet 1960-ban avattak fel Tengerész Henrik halálának 500. évfordulójára. Az emlékművel szemben, az út túlsó oldalán, a Mosterio dos Jeronimos impozáns épülete. Talán a portugál felfedezések korának egyik legjelentősebb építészeti megörökítése, az Indiába vezető tengeri út felfedezésének emlékére. Hatalmas épület, hosszú sort kell állni, hogy bemehessünk. Lassan lejár az időnk, idegenvezetővel nézzük meg Lisszabon egy részét. 

(Folytatjuk)