Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Manapság, amikor a való világban, valamint az online térben rengeteg veszély leselkedik a gyerekekre, fiatalokra, egyre gyakoribb az iskolai zaklatás, az egyes tudatmódosító szerek használata, rendkívül hasznosak a rendőrség prevenciós tevékenységei. A bűnmegelőzési részleg munkatársai Maros megyében nap mint nap ellátogatnak különböző tanintézetekbe, az óvodai csoportoktól a középiskolai osztályokig, és a biztonságos közlekedéstől a biztonságos internethasználatig, a családon belüli erőszakig számtalan témáról beszélgetnek a gyerekekkel, próbálják felhívni a figyelmüket a rájuk leselkedő veszélyekre, annak érdekében, hogy ne váljanak áldozatokká. A megelőzést célzó iskolai tevékenységekről Gabriela Pâncă rendőrfelügyelővel, a Maros Megyei Rendőrség bűnmegelőzési osztályának koordinátorával beszélgettünk.
– Húsz éve dolgozom a megelőzés terén, és ezen a téren kiemelten a fiatalokra, gyerekekre összpontosítunk, annál is inkább, mivel azt tapasztaljuk, hogy az utóbbi időben egyre gyakoribbá vált az iskolai zaklatás, a bullying, egyes gyerekeket rendszeresen bántanak, megaláznak a társaik. Emiatt, mintegy két évvel ezelőtt, a Román Rendőrség keretében létrejött az iskolai biztonságért felelős részleg, ami nálunk, Maros megyében is működik, és amelynek a célja elsősorban az iskolai zaklatás, valamint iskolai agresszió visszaszorítása, a megelőzés révén. Maros megyében négy személy dolgozik a prevenciós téren, azonban vidéken támogatnak az ottani kollégák, együttműködünk többek között a kábítószer-ellenes központtal, az emberkereskedelem-ellenes központtal, a Mentsétek Meg a Gyermekeket szervezettel, valamint a családon belüli erőszak áldozatainak segítséget nyújtó intézettel.
Az iskolai tevékenységek során próbáljuk tudatosítani a gyerekekben, mit idéz elő, hová vezethet, milyen következményekkel jár az iskolai zaklatás. Próbáljuk empatikussá tenni őket, megkérdezzük tőlük, hogyan éreznék magukat, ha ők lennének a bántások célpontjai, illetve arra ösztönözni a gyerekeket, hogy ha ők nem is érintettek, de szemtanúi egy ilyen helyzetnek, ne nézzék tétlenül, ne nevessenek rajta, és ne filmezzék az agressziót, hanem menjenek, és kérjenek segítséget.
– A prevenciós tevékenységek során nagyon sok pedagógussal kerültek kapcsolatba, a visszajelzéseik alapján melyek a leggyakoribb problémák, amelyekkel az iskolákban a leggyakrabban szembesülnek?
– Itt megemlíteném a szülői hozzáállást is. Egyértelmű, hogy mindenkinek a saját gyereke a legjobb, senki nem szereti, ha rosszat mondanak a gyerekéről, de nem dughatjuk a fejünket a homokba, tudomásul kell vennünk, hogy ha a tanintézetből jelzik, hogy nem viselkedik megfelelően a gyerek, fontos komolyan venni és megnézni, mi van a háttérben, miért viselkedett úgy, mi az, ami esetleg zavarja őt. A kollégáinktól érkező információk alapján a legtöbb fiatal, aki kábítószer-használóvá válik, szétesett családokból származik, és itt nem feltétlenül olyan családokra gondolok, ahol a szülők el vannak válva, hanem olyanokra is, ahol nincs egy olyan légkör, ahol a gyerek biztonságban, szeretve érezhetné magát. A rengeteg munkahelyi és otthoni teendő mellett rendkívül fontos, hogy mindennap legalább egy kis időt szánjunk a gyerekre, hogy beszélgessünk vele, mi az, ami zavarja, mi történt az iskolában. A mai gyerekek sokkal nehezebb helyzetben vannak, mint egykor a szüleik, hiszen a gyorsan változó világban rengeteg inger, kihívás éri őket, a különféle tudatmódosító szerek úton-útfélen elérhetők, hiszen az információhoz való széles körű hozzáférés bármit karnyújtásnyira hoz, és ilyen körülmények között az egyedüli biztos pontot számukra a szülők jelentik.
Sajnos előfordul, hogy éppen a szülő az, aki elutasítja, hogy segítséget kérjen, amikor gond van a gyerekkel, mivel az aggasztja leginkább, hogy mi lesz, ha kitudódik, mit gondolnak róluk mások. Igen, a gyerekek néha csapdába sodródnak, és az első kérdés ilyenkor az kellene legyen, hogy hogyan segítsünk rajtuk, nem pedig az, hogy mit gondolnak majd mások, ha kitudódik.
– Hogyan jutnak el egy-egy tanintézetbe, a pedagógusok keresik meg önöket?
– Igen, a tanintézetek keresnek meg bennünket. Például idén a Román Rendőrség prioritásai a megelőzés terén a világháló veszélyei, a családon belüli erőszak és a kiskorúak áldozattá válása. Emellett van egy igen népszerű projektünk, amely immár a tizedik kiadásához érkezett, és amelynek a lényege, hogy találkozókat szervezünk középiskolás diákokkal és börtönben lévőkkel. A cél az, hogy fiataloknak olyan egyének meséljék el a saját történeteiket, akik egy rossz döntés miatt nagyon mélyre sodródtak. Teljesen más hatással van rájuk az üzenet, mintha azt tőlünk, rendőröktől vagy bárki más kívülállótól hallanák.
A projektben részt vevő egyik rab egykor teljesítménysportoló volt, majd 18 évre ítélték el alkohol hatása alatt elkövetett emberölés miatt. Egy másik elítélt színjeles tanulóként érettségizett le, de kábítószer-használóvá vált, és egy romboló kapcsolatba keveredett. Egy különleges fiú most utólag azt állítja, új esélyt kapott akkor, amikor elkapta a rendőrség, ellenkező esetben túladagolásban halt volna meg. Van még egy fiatal, akit intim videófelvételek nyilvánosságra hozásával való fenyegetés és zsarolás miatt ítéltek el. Ennek a három elítéltnek a története három olyan problémára világít rá, ami manapság komoly veszélyként leselkedik a fiatalokra.
Nagy az érdeklődés a találkozók iránt, idén már több mint ezer fiatal vett részt ezeken. Szerdánként egy-másfél órán át beszélgetnek az elítéltekkel, ők elmesélik nekik, hogy egy normális életet élő fiatal is mennyire könnyen bajba keveredhet, olyannyira, hogy akár rács mögé is kerülhet. Egyik fiatal, aki most börtönben ül, pár évvel ezelőtt még diákként vett részt ezeken a tevékenységeken, és mindig elmondja, hogy soha nem gondolta volna, hogy egyszer ő ül majd az elítéltek között. A fiatalt, aki gyilkosságért volt börtönben, néhány hónapja feltételesen szabadlábra helyezték, de továbbra is részt vesz a találkozókon, mert fontosnak tartja elmondani, hogy milyen könnyen elcsúszhat valakinek az élete, akár olyan csekélység miatt is, hogy túl sokat iszik egy bulin, és egy butaság miatt kioltja egy másik ember életét. Nagyon erős ezeknek a találkozóknak a hatása, sok esetben busszal jönnek be diákok a megye különböző részéből, illetve több tanintézet igényli, hogy a középiskolások mellett terjesszük ki a projektet a nyolcadik osztályos diákokra is. Sajnos nem minden szülő nézi jó szemmel, hogy a gyereke részt vegyen ilyen típusú tevékenységeken, akadnak, akik úgy gondolják, ha kábítószer-használatról, erőszakról beszélünk nekik, akkor annak hatására rossz irányba terelődik a fiatal, olyan információkhoz jut, amilyenekhez nem kellene. Viszont a gyerekek már eleve sokkal több információval rendelkeznek, mint azt a szülők gondolják, ezért fontos, hogy felhívjuk a figyelmüket a rájuk leselkedő veszélyekre.
– Milyen témák kerülnek szóba a megelőző tevékenységek során?
– Sokat beszélünk például az online biztonságról, a biztonságos internethasználatról, például arról, hogy milyen veszélyeket rejt, ha valakinek fényképeket küldenek magukról, hiszen az illető majd utólag azokkal zsarolhatja őket. Sajnos sokan szégyellik elmondani a szülőknek, illetve panaszt tenni a rendőrségen, vannak középiskolás lányok, akik már-már az öngyilkosságot fontolgatják emiatt. Illetve volt eset, amikor az érintett lány szeretett volna a hatóságoktól segítséget kérni, de a szülők nem engedték, mivel nem akartak szégyenkezni. Persze vannak szülők, akik mindent megtesznek, amit a rendőrök mondanak nekik, annak érdekében, hogy segítsenek a zsarolás áldozatává vált gyereküknek. Ezért próbáljuk hangsúlyosan felhívni a figyelmet, hogy a virtuális világ, bár vannak előnyei, számtalan veszélyt rejt. Fontos tudni, hogy az ott zajló zsarolás vagy bármilyen üzenet formájában történő zsarolás, fenyegetés ugyanúgy bűncselekménynek minősül, mint amikor az a valós életben történik.
Ugyanakkor általában a prevenciós tevékenységek elején megkérdezzük a gyerekeket, mi az, ami őket foglalkoztatja, mi az, amitől ők tartanak, és a válaszok függvényében beszélgetünk velük adott témákról. Nagyon érdekes, hogy gyakran említik az elrablást, attól nagyon félnek. Egy másik gyakori félelem, hogy kirabolják őket az otthonukban. Amikor azonban rákérdezünk, hogy hallottak-e valakiről a környezetükben, akire rátörtek az otthonában és kirabolták, vagy olyasvalakiről, akit elraboltak az utcán, a válasz, hogy nem. A háttérben tehát egyértelműen az áll, hogy a gyerekek, már a kisebbek is, mindenféle butaságot látnak a hírekben, az interneten, talán a szülők nem is tudnak róla, a gyerekben pedig nem tudatosul, hogy amit ott látnak, az nem mindig a valóság. Harmadikos-negyedikes gyerekek számolnak be a tevékenységeken arról, hogy rettegnek a háborútól. Ez árad a médiából, erről beszélnek a szülők, viszont fontos lenne megnyugtatni a gyerekeket, hogy történnek ugyan körülöttünk dolgok, de ők nincsenek közvetlen veszélyben.
A tevékenységeken megbeszéljük, hogy mire kell odafigyelni annak érdekében, hogy elkerüljenek bizonyos veszélyeket, például idegenekkel ne álljanak szóba, még az online térben sem; veszélyeket rejt az, ha találkozót beszélnek meg olyan személlyel, akivel online ismerkedtek meg. Megmagyarázzuk, mennyire fontos, hogy a szüleik mindig pontosan tudják, hová mennek. Konkrét példákkal igyekszünk szemléltetni különböző veszélyeket, például mindig elmondom a kisebbeknek is, hogy az online térben én nyugodtan kiadhatnám magam egy tízéves fiúnak, mellékelném a profilhoz egy gyerek képét, és nincs ahogy rájöjjenek, hogy valójában felnőtt vagyok. Találkoztam már édesanyával, aki elmesélte, hogy a lánya nem akar kimenni a házból, mert olyan fotókkal zsarolja egy fiú, amelyeket maga a lány küldött neki. Sajnos sok esetben a felnőttek sincsenek tisztában azzal, hogy mennyi veszélyt rejt az online világ, például amikor egy fotót osztanak meg, akár a gyerekükről, anélkül hogy beállítanák, hogy azt csak bizonyos személyek láthassák, bárki lementheti és felhasználhatja utólag.
Egy másik fontos téma, amit gyakran érintünk az iskolai tevékenységeken, az a családon belüli erőszak. Gyakran hallom középiskolásoktól, akik kapcsolatban vannak, hogy elmondja a lány, hogy nem megy valahová, mert nem engedi a fiú, vagy a nőjeként emlegeti a lányt, ellenőrzi, hogy mit csinál, és sok esetben teljesen természetesnek tekintik ezeket a megnyilvánulásokat. Ezek után hiába csodálkozunk, hogy látjuk a statisztikákban, hogy mennyire gyakori a családon belüli agresszió. Nem beszélünk a gyerekeinkkel, milyen egy egészséges, kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolat, hogyan kellene viselkedni a feleknek. Ha már az elején zavaró, megalázó a viselkedés, nem szabad elfogadni. Azt tapasztaljuk, hogy amikor a családon belüli erőszak a téma, a tevékenység után nagyon sok gyerek érdeklődik, hol lehet segítséget kérni, hogyan igényelhető a védelmi, távoltartási rendelet. Gyakran ők azok, akik úgy érzik, lépniük kell az édesanyjuk védelmében.
– A prevenciós tevékenységekkel mely korcsoportokat célozzák meg?
– Már az óvodákba is elmegyünk, ott általában a biztonságos közlekedésről beszélgetünk a gyerekekkel, elmondjuk, miért fontos a biztonsági öv használata, vagy hogy soha ne menjenek el a szüleik mellől anélkül, hogy arról szólnának, de ha mégis eltévednek, hogyan kérhetnek segítséget.
Az 1–4. osztályban már beszélünk arról, hogy hogyan viselkedünk, amikor egyedül vagyunk otthon, hogy nem nyitunk ajtót senkinek, vagy ha kint, parkban, játszótéren látunk egy olyan személyt, aki ittas, vagy nem megfelelően viselkedik, akkor szólunk egy felnőttnek, illetve ha egy másik gyerek bajban van, segítséget kérünk. Harmadik-negyedik osztályban már kezdünk beszélgetni az internethasználatról, sajnos sokan számolnak be arról, hogy órákat töltenek a képernyő előtt. Ötödik osztálytól inkább az online világ veszélyeire fektetjük a hangsúlyt, elmagyarázzuk nekik például, hogy figyeljenek oda arra, milyen üzenetet tesznek közzé az online térben, hiszen például abból, hogy feltesszük a közösségi oldalra a fotót, hogy külföldön nyaralunk, a rossz szándékúaknak az üzenet jön le, hogy üres a lakás.