Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A Népújság olvasóinak ismerős Márton Béla neve, hisz évtizedek óta közöl lapunkban, nemcsak a szakmájába vágó, illetve azzal rokon témákról, de különféle érdekességekről is, amelyek megragadták a figyelmét, és érdemesnek tartotta megosztani másokkal is. Az egyszerű, sosem hivalkodó tudós, kutató jeles munkásságát nemrégiben elismeréssel méltányolták anyaországi szakberkekben is: Pro Natura Díjjal tüntették ki a Föld napja alkalmával tartott ünnepségen Budapesten, a Nemzeti Múzeumban. Alább a pályatárs, a kutatótárs Józsa András vall a holtmarosi születésű, szovátaivá lett szerény tudósról.
1979: Szovátára frissen kinevezett pedagógusként még szinte senkit sem ismerve vettem részt a „tanügyi káderek” városi értekezletén. Itt szólította fel az elöl ülő elvtárs Márton Bélát, a Szováta peremén lévő Szakadát aprócska iskolájának tanárát beszámolni iskolán kívüli tevékenységéről. Magas, szikár férfi emelkedett fel az egyik hátsó sorból, és halkan, szinte restelkedve, hogy ilyen hosszú időre veszi igénybe a hallgatóság figyelmét, sorolta, hosszú perceken át, tekintélyes szaklapokban megjelent dolgozatainak, népszerű folyóiratokban közölt ismeretterjesztő írásainak címeit.
2011: Pál-Antal Sándor akadémikus kérésére küldtem át számítógépen jó barátom, Márton Béla tanár úr néprajzi dolgozatainak címlistáját egy készülő adattárhoz. Ekkor derült ki, hogy Szováta szerény tudósa egyike a magyar technikatörténet legjelesebb kutatóinak…
2014. április 25. Nemzeti Múzeum, Budapest: A Föld napja alkalmából dr. Illés Zoltán környezetügyért felelős államtitkár dr. Fazekas Sándor, Magyarország vidékfejlesztési minisztere által adományozott Pro Natura Díjat adott át dr. Báldi András kutatóközponti főigazgatónak, Kácsor László fotóművész szakírónak, a Magyar Természettudományi Társulatnak, Márton Béla néprajzírónak, nyelvjáráskutatónak és dr. Molnár Gyula címzetes docensnek. Ugyanakkor tízen Pro Natura Emlékplakettet és tizenöten minisztériumi elismerő oklevelet vehettek át. Határon túli magyarként egyedül Márton Béla részesült a rangos elimerésben…
Dr. Fazekas Sándor, Magyarország vidékfejlesztési miniszterének laudációja:
„Márton Béla néprajzkutatónak, nyelvjáráskutatónak, a Szováta – Szakadát Általános Iskola nyugalmazott tanárának.
A romániai magyarság néprajzi bibliográfiájának kutatása, feldolgozása, népszerűsítése terén hosszú időn át végzett kiemelkedő munkája, a Kriza János Néprajzi Társaság tagjaként kifejtett magas színvonalú tevékenysége elismeréseként.
Budapest, 2014. április 25.
Dr. Fazekas Sándor”
Márton Béla magyar nyelv- és irodalom–néprajz szakot végzett a kolozsvári BB egyetemen. Diákkorában három évig tagja volt a Márton Gyula professzor vezette nyelvjáráskörnek, a szakdolgozatát is nyelvjáráskutatásból írta A-zás Magyarón és környékén címmel. Államvizsga után Szováta és Szakadát iskoláiban választ posztot, ahol hűségesen kitart nyugdíjazásáig. Beleveti magát a nyelvjáráskutatásba, de hamarosan néprajzkutatásba is fog. Közben a kutatási eredményei, dolgozatai egymás után jelennek meg, összesen több mint 160, a Sóvidék, a Hazanéző, a Népújság hasábjain.
Újabb területre merészkedik, fafaragásba kezd, faragóktól, könyvekből sajátítja el a művészet lényegét. Több mint 1500 faragványa van, jó részük szerte Európában, de eljutottak Ázsiába és Észak-Amerikába is. Kiadott egy kötetet is, a címe: Fából faragott díszítmények a Sóvidéken. Leginkább csoportos kiállításokon vett részt, itthon és külföldön egyaránt.
1991-ben a Kriza János Néprajzi Társaságnak is tagja lesz.
Nyugdíjasként is folytatja a néprajzi kutatást, amennyire lehet, a természetjárást és a fafaragást is. Ehhez kívánunk az elkövetkezőkben jó egészséget és munkabírást, hogy még sokáig gyarapítsa erdélyi magyar közösségünk kincsestárát.