Arra gondoltam, amikor hozzáfogtam ehhez az íráshoz, hogy Románia a szenzációhajhász újságírók paradicsoma. Egymást érik a kormányzati és politikai botrányokról, az állam legmagasabb szintjeit behálózó korrupciós ügyekről, a fél országot megbénító hóviharokról, földrengésekről, újabban a világjárvány idején törvénytelen módon beszerzett oltóanyagok körüli botrányról, a nagybányai polgármester szökéséről és az azt követő menesztésekről szóló hírek, és a lista itt nem ér véget. Van miből válogatni!
Végül annál a hírnél állapodtam meg, amely szerint az adóelkerülés bejelentőit a pénzügyminiszter jutalmazná, ahogy az Egyesült Államokban történik – mondja a tárcavezető. Ahogy a diktatúra idején történt – mondja „az utca embere”, hozzátéve, hogy ez is amolyan kormányzati színjáték, hiszen megvalósíthatatlan egy erre vonatkozó normatíva hiányában, illetve a korrupt bírák miatt hosszú évekig elhúzódhatnak az ügyek, majd a feledés homályába merülnek. Emlékeztetünk, hogy már történt hasonló kezdeményezés. 2021-ben olyan jogalkotási tervezetet javasoltak, amely az államnak okozott kár értéke 30%-ának megfelelő jutalmat ír elő, a jutalmat csak a 100 000 lejt meghaladó összegekért ítélték volna oda.
A tárcavezető azzal magyarázza a bizonyítványát, hogy félreértették, hogy amerikai modellről van szó, ahol a német modell ihletésére névtelen fiskális integritásra figyelmeztető mechanizmusokat vezettek be, és ezek az államok rengeteg pénzt szereztek ezekből az eljárásokból. Rendkívül komoly eszköznek tartja – mondta, hozzátéve, örülne, ha Romániában is megvalósulhatna ez az államot segítő mechanizmus. Ehhez persze komoly stratégiára és koherens intézkedéscsomagra lenne szükség. Ami, jó román szokáshoz híven, nincs, és a tapasztalat szerint nem is lesz.
A SRI volt igazgatója „próbalufinak” nevezte a kezdeményezést, amelyet a tévében jelentettek be előzetes számítások elvégzése nélkül. Véleménye szerint a hivatkozott amerikai modell valós, de valami kimaradt belőle. Éspedig az, hogy a Whistleblower Office 2 millió dollárt meghaladó csalásról beszél, és az egész nagyon szigorú eljáráson alapul.
A volt SRI-igazgató úgy véli, egy ilyen rendszer még több emberi szubjektivitást visz be az úgymond adóbegyűjtési folyamatba. És mindannyian tudjuk, ahol emberek vannak, ott kísértés is van. Az adóbeszedés területe a legversenyképesebb számítógépes művelet kellene legyen Romániában. Egyébként a román állampolgárok a hatályos jogszabályok értelmében jelenleg is kötelesek bejelenteni az esetleges jogellenes cselekményeket.
Az igazgató szerint fejvadászokat csinálnak az emberekből. Hisz „az értékes információ nem csak úgy jön, hanem kitartóan és következetesen keresni kell azokat”. Végül kijelenti: „A demokrácia nem olcsó konstrukció. Erős pénzügyekre kell támaszkodnia, nem pedig olyanokra, amelyek inkompetenciájukat populista feljelentéssel leplezik”.
Egyet kell értenünk a volt igazgatóval. Bevett gyakorlat Romániában, hogy felröppentenek időnként egy-egy „világraszóló” kezdeményezést, aminek soha nem lesz finalitása. Épp ellenkezőleg. Ellenben az anyagi haszon lehetősége „megmozgathatja” az amúgy is „szolgálatos feljelentőket”, netán némi szavazatot is hozhat a jövő évi választásokon a „próbalufi”.
