Az adófizetőket inkább az érdekelné, hogy a pénzükön működtetett állami intézményrendszer működjön hatékonyan, amihez elsősorban az kell, hogy aki éppen kormányon van, az kormányozzon.
Harmadik az Isten igaza – tartja a mondás, és ha ez a politikára is érvényes, akkor a szociáldemokraták bajszos vezérének ma buknia kellene. Már a 2016-os parlamenti választások utáni két kormánybuktatást is belháborúknak állították be egyes elemzők, akik szerint arra ment ki a játék, hogy a kormányfői pozícióba emelt politikusok megpróbálták az elnöki hatalmat is átvenni a pártban. Ha valóban így is volt, mindkét kísérlet kudarcot vallott. Most már nem a kormánypalotából, hanem az alelnököktől és a vidéki szervezetektől jön a támadás.
Ez annyival komolyabb, hogy állítólag a területi szervezetek egy része is elnököt buktatna, és az alakulat végrehajtó szervének mára összehívott ülésén többségi szavazattal ez ki is vitelezhető. Az alelnökök nyílt levelének nyilvánosságra kerülése óta már egy vékonyabb kötetre elegendő fejtegetés jelent meg a virtuális térben a háttérben zajló egyezkedésekről és a várható kimenetelről. De ez legfeljebb a politikai elemzőknek érdekes.
Az adófizetőket inkább az érdekelné, hogy a pénzükön működtetett állami intézményrendszer működjön hatékonyan, amihez elsősorban az kell, hogy aki éppen kormányon van, az kormányozzon. Jól. Ha ez sikerül neki, sokadrangú részletkérdéssé válik a kormánypalota épp aktuális lakóinak a politikai, ideológiai hovatartozása. És ebből a megközelítésből nézve ez a mostani hatalomátvételi kísérlet sem kecsegtet sok jóval.
Az aláírókat ugyanis leginkább az aggasztja, hogy a párt népszerűsége lejtőnek indult, és jövőre két választás is esedékes, amiken ilyen tendencia mellett az alakulatnak méretes pofonok vannak kilátásban. Ez a fő bajuk, hogy esetleg rosszul jönnének ki a következő választási csatákból, és nem az, hogy a párt kapkodva, felelőtlen intézkedésekkel vezeti az országot, amiből idővel komoly gond is lehet, nem csak a saját választóik számára. Ez az optika árulja el azt, hogy itt valójában csak egy puccskísérlettel állunk szemben, aminek az a tétje, hogy a párton belüli érdekcsoportok közül éppen melyiknek az emberei ülnek a legmelegebb bársonyszékekben, de magát a pártot csak a hatalom birtoklása érdekli. Ha ezzel szemben azért akarnának elsősorban elnököt buktatni, hogy felelősen kormányozzanak, s nem a népszerűség-hajhászásért, hanem az adófizetők és az ország boldogulásáért, akkor forradalomról beszélhetnénk a párt viszonylatában. Abból valami jó még nekünk, nézőknek is kisülhetne.
