Meglepetésszerűen érte a politikai elemzőket az a hír, hogy a múlt vasárnapi szász-anhalti tartományi választáson az Alternatíva Németországért (AfD) szélsőjobboldali párt történelmi győzelmet aratott a jelenlegi kancellár, Friedrich Merz pártjával szemben. Míg a Kereszténydemokrata Unió (CDU) mindössze 17,2 százalékot ért el, az AfD a szavazatok 43,8 százalékát szerezte meg. Az elemzők szerint nincs ok a pánikra, ugyanis a közvélemény-kutatásokból az is kiderült, hogy a „keletnémetek nem jobboldalibbak, csak egyszerűen frusztráltabbak”. És hogy miért? Például azért, hogy „bizonyos tényezők nincsenek a CDU ellenőrzése alatt, például az Ukrajnában és Iránban zajló háborúk”. A frusztráltságot az is fokozta, hogy az egykori Német Demokratikus Köztársasághoz tartozó Sachsen-Anhalt tartományból az újraegyesítés után a lakosság egynegyede elvándorolt. Ez a jelenség különösen a vidéki térségekben és a fiatalok körében szembetűnő, akik tanárhiánnyal és rossz karrierlehetőségekkel fizetnek mindezért.
Nem kell különösebb fantázia ahhoz, hogy ezt a képet akár Romániára is kivetítsük. Nálunk ugyanis hónapok óta nincs kormány, amely felelősséget vállalna a döntéseiért, a gazdasági válság egyre inkább érezteti a hatását, és az is köztudott, hogy 1990-től életvitelszerűen több mint 4 millió ember vándorolt külföldre, nagyrészt fiatalok. Az Európai Unió nyomása ellenére (is) elmaradtak azok a reformok (közigazgatási, oktatási, igazságszolgáltatási téren stb.), amelyek élhetőbbé tennék az országot. Számos uniós statisztikában, mint az oktatás, munkaerőpiac, és folytathatnánk a példákat, az unió tagországai között a felsorolás aljára került az ország. Aztán ott vannak az olyan megoldatlan, aggasztó kérdések, mint a medveügy. Van ok tehát nálunk is frusztrációra. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között megerősödött az AUR, amely populista retorikával „radikális” megoldásokat kínál. És ez mindennél veszélyesebb. Ahogy a németországi példa igazolja, ez a fajta megközelítés a közgondolkodást a szélsőségek felé tolja. A választási közvélemény-kutatások igazolják, hogy a szavazók többsége érzelmi, mintsem értelmi alapon dönt az urnáknál, így azok a frusztráltak, akiket meg tudnak szólítani a jelenlegi helyzet miatt elégedetlenkedő – de konkrét megoldást nem igazán kínáló – pártok, könnyen a szélsőjobboldal felé tolhatják el a politikai palettát, ami a jelenlegi geopolitikai helyzetet is tekintve hosszú távon gondot okozhat. Ezért is talán a jelenleg Romániában zajló kormányalakítási kísérletek szerencsésebb változata az lenne, ha még két évig kizárnák a döntéshozói körből az extrém vonalat. Ami nem zárja ki azt, hogy a következő választásokon – amennyiben továbbra is bizonytalan kül- és belpolitikai helyzet van – nem kerülnek nyerő helyzetbe az „aranyosok”.
Nem riogatásként említem, de az, hogy Ratko Mladic volt boszniai szerb főparancsnok – aki népirtásért, háborús és emberiesség elleni bűncselekményekért, többek között a srebrenicai népirtásért életfogytiglani börtönbüntetést kapott – temetésén szerb kormányképviselők jelenléte mellett tizenhatezren vettek részt, aggasztó jel lehet arra nézve, hogy hova jutott az extrémizmus Európában. Gondolkodjunk!
