Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-10-19 14:34:14
Hétfőn Marosvásárhelyen járt Magyarország bukaresti nagykövete és a csíkszeredai főkonzul, akik az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektorával tárgyaltak a felsőoktatási intézményben kialakult helyzetről. A témáról sokszor beszámoltunk: a román többségű szenátus nem volt hajlandó a januártól életbe lépett tanügyi törvény szellemének megfelelő szervezési és működési szabályzatot, chartát megszavazni. Bár a hétfői látogatásról készült beszámolók szerint a diplomaták leszögezték, hogy a magyar kormány és a magyarországi közvélemény számára fontos az erdélyi magyar orvosképzés ügye, a rektor azzal érvelt, hogy a magyar intézetek megalakításakor minden törvényt be kell tartani. És valóban arról a kényes pontról van szó, ahol a kellő jóindulat és a jogszabályt módosító engedmények hiányában a MOGYE-n megbukni látszik a sokat hangoztatott lehetőség, miszerint a multikulturális egyetemeken magyar intézeteket kell létrehozni a magyar tannyelvű oktatás érdekében. A tanügyi törvényt ugyanis nagy nehézségek árán akkor fogadták el, amikor módszeres munkával az egymást követő román többségű vezetés immár mindent megtett annak érdekében, hogy a magyar tanári kart olyan szintre sorvassza, ami már valóban nem felel meg a törvény által előírt diák-tanár számaránynak. Ezért is javasolt próbát (szimulálást) a rektor a magyar vonal életképességének eldöntésére, aminek kimenetelét a helyzet ismeretében nem nehéz előre látni. Mindez a cinizmus tetőfoka is egyben, hisz közismert, hogy a doktori iskolát budapesti professzorok közreműködésével sikerült létrehozni és fenntartani. Ehhez hasonlóan lehetne felhasználni a megígért magyar segítséget a hiányos láncszemek pótlására, ha lenne rá akarat. Csakhogy az életképes magyar tagozat visszaállításával hosszú évek aknamunkája menne kárba, ezért szeretné tűzzel-vassal megakadályozni a többség. Akik sajnos elfelejtették, hogy Kolozsvártól száz kilométerre azért hoztak létre egy (1948-tól önállósított) felsőoktatási intézményt Marosvásárhelyen, hogy ott az erdélyi magyar fiatalok anyanyelvükön tanulhassanak. S ahova a román állam 1962-ben úgy vezette be a kétnyelvűséget, hogy az alapításról szóló 1945., 1946. és 1948. évi hivatalos törvényrendeleteket nem vette figyelembe, s annyi fáradságot sem vett, hogy azok módosításáról új dokumentumokat adjon ki. Ma viszont a törvény legfontosabb előírásait egy Európai Unióhoz tartozó országban hagyják figyelmen kívül. Bár a felvételi vizsgát külön tartják, az oktatás továbbra is román-magyar vegyes csoportokkal indult, román gyakorlati órákkal, s a tanügyminiszter által a háttérből támogatott román többségű vezetés addig fogja húzni az időt, hogy a tanév szerkezetén már ne lehessen változtatni, miniszterelnök-helyettesi intés vagy nagykövetek és konzulok látogatása ellenére sem. Mert a MOGYE-n is úgy „szeretnek minket”, hogy a többségiekkel közös fedél alá kényszerített magyar intézményeinkhez hasonlóan a kényszerházasságnak ott se lehessen (szét)válás a vége.