Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Egyetérthetünk az újonnan kinevezett ügyvivő belügyminiszter nyilatkozatával, miszerint a caracali tragédiát körülmények egész sora okozta. Mihai Fifor a 112-es sürgősségi ügyeletet tartja az egyik „körülménynek”. A kormányfővel is egyetérthetünk, aki úgy nyilatkozott, hogy meg kell büntetni a 15 éves lány meggyilkolása miatt azokat, akik vétkesnek bizonyulnak, ugyanakkor olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek a jövőben megakadályozzák a hasonló tragédiákat. És az államfőnek is igazat kell adnunk abban, hogy a belügyminisztériumi intézményekben súlyos hiányosságok vannak, ezek szakmai színvonala azért olyan, amilyen, mert a magas funkciókba nem hozzáértés, hanem politikai alapon neveztek ki vezetőket. Iohannis elnök csak azt felejti el, hogy ez a mindenkori – liberális, szociáldemokrata, demokrata stb. – kormányok alatt is így volt: politikai alkuk nyomán történt a vezető és -helyettesi pozíciók versenyvizsgával megjátszott „leosztása”, nemcsak minisztériumi, hanem megyei szinteken is. Eközben a nyugati demokráciákban államtitkári beosztásnál „lennebb” nem megy a politikai alapon való kinevezés, a többi vezetői, középvezetői tisztségek esetében a szakmai kritérium a döntő.
A caracali gyilkossági ügy miatt a nyomozás és ezzel párhuzamosan a belső vizsgálat folyik, az eddigi lemondásokat/leváltásokat várhatóan újabbak követik, ami már önmagában is nagy dolog egy olyan országban, ahol történhet szinte bármilyen bukta, kormányzati szinten soha senki nem akar a felelősségvállalás jegyében önként távozni jól fizetett állásából. A fenti nyilatkozatokhoz, vezetőcserékhez kétségkívül a közfelháborodás, a média nyomása is jelentősen hozzájárult. Összességében jogos minden bírálat, hiszen valóban: a lakosság bizalma a belügyminisztériumi alárendeltségbe tartozó intézményekben már rég megrendült, a korrupció polipként hálózza be az állami intézményeket, azét az államét, amely – mint bebizonyosodott –, képtelen megvédeni polgárai életét. Ezen kell változtatni, és nem csupán egymásra mutogatással. Persze, hogy a 112-es ügyelet személyzethiánnyal küszködik, persze, hogy a rendőrségnél, ügyészségnél gondok vannak. Újratervezés, újraszervezés kell. Nem csak kirakatreform. Mert ugye, mikor nagy a baj, mindenki reformot emleget. Elveiben, szabályzóiban, működésében kell átalakítani a polgárok védelmét garantálni hivatott intézményeket. Ami remélhetőleg nem merül ki a politikai nyilatkozatokban, az államfő abbeli követelésében, hogy a hatóságok reakcióidejének gyorsítására intézkedéscsomagot dolgozzanak ki augusztus végéig, vagy a miniszterelnökségi közleményben, miszerint a kormányfő kész egy rendkívüli parlamenti ülésszak összehívására azért, hogy „kormányrendelettel küszöböljék ki a belügyminisztérium alárendeltségébe tartozó, illetve más intézmények működési hiányosságait”. És akkor kérdezem: ha ez ilyen egyszerű, gyors és megoldható egy kormányrendelettel, eddig mire vártak?!