Reformátusok Marosvásárhelyen

A nagy svájci reformátor, Kálvin János és a magyar bibliafordító Károli Gáspár szobrának felállításával, valamint a Maros megyében található négy református egyházmegye (esperesség) közösen szervezett reformációs ünnepségével – ha csak egy napra is – városunk az erdélyi és a magyar protestantizmus fővárosa lett. Ez a város mindezt meg is érdemelte, hiszen 1559. november 1-jén itt tartottak egy olyan zsinatot, egyházi gyűlést, amely Erdély vallásos arculatának, szellemi és történelmi útjának irányát legalább ötödfél évszázadra meghatározta. A marosvásárhelyi vártemplomban akkor kálvini szellemben megalkotott és elfogadott vallástétel az első magyar nyelvű református hitvallás, s az itt hozott döntés után az erdélyi szászok vallásos útja elvált az új hit magyar követőitől. Az elszakadásokról nem szívesen beszélünk, de a reformáció 500. évében a tisztánlátás érdekében ildomos ezt is megemlíteni: 1559. november 1-jén e Maros melletti város dombján épült templomban még együtt keresték Erdély vallásos, hitvallásos útját, de másnap kétfelé vált nyelvében és hitvallásában az erdélyi szász evangélikus, valamint az erdélyi magyar közösség.

Egy ilyen nagy marosvásárhelyi ünnepség kapcsán érdemes tisztázni két, nyelvünkben már meghonosodott szót: református és protestáns.

Református a reformáció után Kálvin János és Zwingli Ulrich tanításait elfogadók megnevezése. A latin eredetű szó – reformo – átalakít, megváltoztat, megjavít jelentésével épült bele az erdélyi, a magyar és az európai történelembe, kultúrába, vallásba. Ma egységesen a nagyvilágban azokat nevezik reformátusoknak, akik hitük megfogalmazásában a Biblia alapján a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét (svájci) Hitvallást fogadják el. Nem hivatalos statisztikák szerint 80 millió ember vallja ma magát reformátusnak, és ezeknek sorában vannak az évforduló kapcsán Marosvásárhely utcáján felvonuló Maros megyeiek is.

A protestáns szó is latin eredetű, és tiltakozást jelent. Eredetét onnan számítják, amint az 1529-es speyeri birodalmi gyűlésen az új hit követőire nézve hátrányos határozatot hoztak, a döntés ellen öt választófejedelem és 14 birodalmi város tiltakozott, azaz protestált. Ma a keresztyén egyháznak az az ága, amely a reformáció következtében kivált a katolikus egyházból, mivel nem fogadja el a pápa csalatkozhatatlanságát, és vallásuk egyedüli alapja a Szentírás. Ide sorolják az evangélikus, református, unitárius, baptista, metodista egyházakat.

Magától értetődő, ezek a kifejezések egyfajta másság megjelölésére meghonosodott szavak lettek, amelyek latin, vagyis egyetemes eredetük után nemzeti nyelvi használatba kerültek, s később identitások megnevezéseiként éltek és élnek. Természetesen, századok folyamán ezek az elnevezések is alakultak, formálódtak, és így ma már nyelvünkbe beépült jelentésükkel letisztult megnevezései egyes vallásfelekezethez tartozó hívő, keresztyén embereknek.