Régi idők emlékét idéző…

• 2014-03-31 15:32:53

• Kaáli Nagy Botond

Az új sörözővel kapcsolatosan Demeter József társtulajdonossal, ismertebb nevén Dömével beszélgettünk.

Nemrégiben új, igencsak ízlésesen berendezett lokál nyílt Marosvásárhelyen. Az Ursus Sörház nevet viselő helyiség a Sörház (Sinaia) utcai Jazz&Blues Club fölött nyitotta meg kapuit, önállóan ugyan, de a dzsesszklub – mondhatni – szerves részeként. Az új sörözővel kapcsolatosan Demeter József társtulajdonossal, ismertebb nevén Dömével beszélgettünk.

– Miért nyitottátok a Sörházat, milyen igényeknek kívántok megfelelni?

– Az egész épületet, amelyben a Jazz Club működik, két éve sikerült megvásárolnunk, persze banki segítséggel. A miénk lett ez a hatalmas épület, és azon gondolkodtunk, hogy mit alakítsunk ki benne. Sörözőre esett a választásunk. Vásárhelyen a régi, avagy újabb sörözők már nemigen léteznek, a nemrégiben nyitott Rieder söröző is kiesett a játékból, ma már mindenki manele-klubban gondolkozik. Emlékeztek ti is a régi szép időkre, jó sörözőkre, a Contira például…

– Vagy a Vagonra.

– Vagy a Vagonra, persze, a Vagon főleg akkor volt menő, amikor az Alter-Native filmfesztivált szervezték, mindig tele volt, két jó film között oda mentünk meginni egy-egy sört. A lényeg az, hogy olyan sörözőt akartunk, ahova a mi korosztályunkat, a 35 éven felülieket is be tudjuk csalni. Ez a korosztály szép lassan kiesett a Jazz Club életéből – a bulikra már nem nagyon jönnek el a haverek, mindenkinek dolgoznia kell, családos emberekké váltak és hasonlók. De az, hogy „menjünk el egy sörre, együnk meg valamit”, mindig aktuális marad. Egyrészt emiatt nyitottunk sörözőt. A másik ok, hogy én egy olyan sörözőt akartam, amely nem kocsmajellegű, hanem annál sokkal igényesebb, igazi, jó hangulatú helyet, és ezért kicsit magasabbra tettük a mércét.

– Igen, sikerült úgymond igazán vásárhelyi stílusú, minőségi sörözőt létrehoznotok. A szecessziós elemek keverednek a steampunk stíllel, empire hatásokkal, mindez igencsak jó ízléssel párosítva.

– Ez a mindenkori tervezőnk, Konrád Árpád műve, persze a kialakításba a tulajdonosoknak, Dancs Péternek és nekem is volt beleszólásom. De az Árpádé az érdem, ő tervezte a Jazz Clubot is, ismeri a lelkünket, az ízlésünket. Volt időnk mindent szépen megtervezni és berendezni. Úgy érzem, hogy tényleg egy egyedi hangulatú sörözőt sikerült kialakítanunk. Eredetileg sörfőzdét is terveztünk, utánanéztünk, az országban nincs olyan söröző, amelynek saját sörfőzdéje lenne. Sajnos nincs meg a megfelelő utánpótlás, támogatás, ez a dolog nálunk még gyerekcipőben jár. De ha minden a terveink szerint alakul, a sörfőzde is előbb-utóbb meglesz, és akkor a csövön rendes, házi, szűretlen sör folyik majd azoknak, akik ilyet rendelnek. Jelenleg négy csapolt sörünk van – hét éve az Ursusszal működünk együtt, a német Groschl sört is forgalmazzuk, van csapolt Pilsenünk, Temesvárink és természetesen Ursus sörünk. Nyáron lesz Temesvári barna és szűretlen sörünk is, de az utóbbi bukaresti termelését csak tavasszal indítják el.

– Erre utalnak a kazánok is odabent?

– Igen. Ez a Sörház utca volt, ennek az épületnek a helyén állt Bürger Albert sörfőzdéje, amely sok képeslapon szerepel. Ezért is adtuk a sörözőnek a Sörház, szabad román fordításban a Casa Berii nevet. A szinte egy hónapja történt nyitás óta úgy látom, hogy tetszik a hely az embereknek, vannak visszajáró vendégeink. A történelemre visszatérve, szeretném az épület falára is kiírni, hogy Sörház utca, az egyik sarokban pedig régi képeslapok idézik majd vissza az egykori időket, meg lehet majd nézni, hogy a Sörház, illetve az Aranykakas, az egykori Bürger-villa hogy nézett ki. Sokat keresgéltem levéltárban, találtam egy csomó leírást a sörgyárról, arról, hogy milyen volt a termelés és hasonlók. Ezt is láthatják majd a vendégek, amolyan vásárhelyi, történelmi visszatekintőként.

– Számomra az is pozitívum, hogy a minőségi kialakítás ellenére az árakkal nem szálltatok el.

– Mi a középosztályhoz tartozóknak valljuk magunkat, ismerjük az emberek igényeit. Inkább legyünk olcsóbbak, de sokan jöjjenek, mintsem drágák és ne legyenek vendégeink. Az ételkínálatunkkal ugyanez a helyzet, olyan menüt állítottunk össze, amit könnyű előállítani, friss kajákból hatalmas adagokat kínálunk. Persze figyelembe vesszük a Laci Csárdát, mint legmenőbb helyet. Tanulmányoztuk a menüjüket, az áraikat. Úgy érzem, hogy egypár vendéget elcsábítunk tőlük. Számunkra teljesen új játékszer a konyha. Nagyon sokat harcoltam a hivatalos szervekkel, hogy rendes konyhánk lehessen, és ne gyorsétkezdés, fagyasztott hülyeségeket áruljunk. Rendes krumpliból sütünk, a kolbászok, húsok mindig frissek, nagyon finom német és házi kolbászaink vannak, vásárhelyi, nyárádszeredai termelők termékeit forgalmazzuk, a kenyér mindennap friss, az általunk is kínált tekerőpataki sajtok országszerte híresek.

Elindítottuk a Facebook-oldalunkat, ott meg lehet nézni, hogy milyen levest ajánlunk aznap. Működik már a teraszunk, de fogunk nyitni az épület mögött is egy másik, kisebb teraszt, ahol lampionokkal, padokkal tesszük még barátságosabbá a helyet. Az első lesz a „plázás”, a hátsó a „kockás inges” terasz.

– Visszatérve a középosztályra, értelmiségi rétegre, hogy látod, megváltozott-e a Jazz Club közönsége az elmúlt években – illetve ha a régi, Víkendtelepi Jazzt is figyelembe vesszük, évtizedekben?

– Sajnos nagyon megváltozott. Most is működünk, pont olyan koncertjeink vannak, mint régen, ezzel nincsen gond, de változott az emberanyag. A fiatalok mások, felnőtt egy teljesen új generáció. Az utóbbi három évben nagyot zuhant a bulik minősége. A fiatalok, az egyetemisták – és en bloc beszélek, nem Marcikát vagy Jancsikát akarom leblamálni, ne értsétek félre – igénytelenek. Mert igénytelenné vált az oktatás. Lehet, hogy jól tanulnak, de koncertekre, kulturális rendezvényekre járni nekik már ciki, nem menő.

– És mi az, ami kellene nekik?

– Az a baj, hogy nem tudják ők sem. Sokszor kértem a segítségüket, megkérdeztem, mit hozzunk nektek? És erre visszaírt a másik, hogy Justin Timberlake-et. Na. Ti is tudjátok, hogy a Kistehén zenekartól Sárik Péterig mindenkit hívok, nemrég Mike Godoroja, a hazai blues egyik koronázatlan királya koncertezett nálunk, az ismert és elismert román zenekarok közül szinte mindenki megfordult a Jazzben. Van közönségünk, de nem akkora, mint amekkorára számítunk. Mit tehetnénk? Itt a magyar egyetem, az orvosi egyetem, a művészeti egyetem, a művészeti líceum és minimális létszámú fiatalt látok előadáson, klasszikus zenei koncerten, dzsesszkoncerten. Jobbnál jobb zenekarok játszanak nálunk, évek óta szervezzük a dzsesszfesztivált, és a vásárhelyi zenészek közül szinte senki sem kíváncsi arra, hogy hogyan és mit játszik a másik, nem akarnak ismerkedni, beszélgetni az ide érkezőkkel, pedig olyan együttesekről van szó, akiket hallunk a rádióban, látunk a tévében. Ha én gitáros vagy dobos lennék, biztosan eljönnék, ismerkednék, mert nálunk mindig oldott a hangulat. Nem értem, miért nem jönnek, régebb ez másképp ment. Emlékszel, mint például a Vagonban. Az volt a csúcs. A Kultúrpalotában a csilláron lógtunk a filmfesztivál alatt, a szünetben átmentünk a Vagonba, ott is rengetegen voltunk, utána filmnézés, majd házibuli, és elmentünk szinte mindenhova, ahol könyvbemutatót, kiállításmegnyitót, koncertet szerveztek. Ma már ez nem így van. Sokan megkérdezik, hogy akkor miért csinálom? Azért, mert ez a motor beindult, sebességben van, ha lefékezem, akkor összeomlok. Pedig nagy erőfeszítés mesterségesen fenntartani olyan dolgokat, amik nem kis pénzbe kerülnek, ráadásul ebből is élünk.

– És mellette fenntartotok egyfajta népművelő aktivitást.

– Pontosan erről van szó. Sokan megdicsérnek ezért, de nem jönnek el az előadásainkra. Mert azt hiszik, kocsmába jönnek zongoraestre. De ha eljönnének, látnák, hogy ez nem kocsma, és a zongora is igazi. Teljesen új műfajt nyitottunk a városban azzal, hogy a kultúrát levittük klubokba. Arra kérjük az idősebb generációkhoz tartozókat, hogy jöjjenek el, hiszen minőségi programot kínálunk, nem Rejtő Jenő-féle késdobálóba hívjuk őket. A rendezvények kezdési időpontja is korán van, hogy senki ne menjen késő este haza.

– A Sörházban lesznek rendezvények?

– Élőzenét szeretnénk, tervezzük, hogy elhívjuk Demeter Ottó bácsit zongorázni, és lesznek egy-két tagból álló zenekarok is, akik háttérzeneként játszanak majd esténként. A jó hangulat a célunk, de nem lesz itt buli, nem zárom le például esküvőkre a helyet. Persze, ballagási ebédek és hasonlók szervezése elől nem zárkózunk el. De az a lényeg, hogy a vendégeink mindig találjanak helyet maguknak, ez az alapelvünk. Az álmunk pedig az, hogy majd, ha az anyagi helyzetünk úgy engedi, az épület hátsó felében báltermet nyithassunk. Amit még megjegyeznék: sokan megkérdik, az udvart miért nem betonozzuk le? Mert az még nem a miénk. Amikor a miénk lesz legalább egy része, abban a pillanatban lekövezzük és fásítunk, ezt megígérjük.