Régiségek szerelmesei találkoztak

Bélyegek sokasága, több száz éves pénzérmék, képeslapok, karóra-kollekciók, a múltat idéző használati és dísztárgyak töltötték meg szombaton a marosvásárhelyi Mihai Eminescu Ifjúsági Ház előcsarnokát.

Bélyegek sokasága, több száz éves pénzérmék, képeslapok, karóra-kollekciók, a múltat idéző használati és dísztárgyak töltötték meg szombaton a marosvásárhelyi Mihai Eminescu Ifjúsági Ház előcsarnokát. A gyűjtők lelkesedését bizonyítja, hogy képesek több száz kilométert utazni, hogy bemutassák féltve őrzött kincseiket, Temesvárról, Bukarestből, Déváról is érkeztek kiállítók.
Szombaton reggel meglepődve tapasztaltuk, hogy már reggel fél kilenckor zsúfolásig tele volt az Ifjúsági Ház előcsarnoka. Nemcsak a kiállítók keltek korán, hanem a régiségek szerelmesei, kíváncsiskodó látogatók is igyekeztek már a reggeli órákban szemügyre venni a kínálatot. Egyesek vásároltak, mások cserélni próbáltak, de akadtak olyanok is, akik csupán megcsodálták az értékes gyűjteményeket.
Roş Niki Puiu, a filatéliai, numizmatikai vásárt szervező Maros Megyei Filatéliai Egyesület vezetője lapunknak elmondta, az ország különböző részeiről összesen hatvan gyűjtő hozta el dédelgetett tárgyait, legtöbben bélyeggyűjteményüket tették közszemlére, mások pénzérmékkel, képeslapokkal, karóra-gyűjteményekkel büszkélkedtek, de voltak gyűjtők, akik a régi időket idéző rézmozsarakat, sisakokat állítottak ki.
80 éve gyűjt
A legidősebb jelen lévő gyűjtőt keresve jutottunk el a marosvásárhelyi Virág Károlyhoz, aki 90. életévét tapossa, és gyerekeiként dédelgeti, rendezgeti bélyegeit. Amikor afelől érdeklődünk, mióta él ezzel a szenvedéllyel, széles mosollyal válaszol: „Ó, csak 80 éve!” – Már az édesanyám is gyűjtötte a bélyegeket, az 1910-es években, sok darab maradt rám, egy részük tönkrement, mert el lehet képzelni, milyen anyagokból készültek, sokat nem is tudtam leáztatni. Sosem számoltam meg a bélyegeimet, de biztosan van 20 ezer, a rokonság, az ismerősök, a barátok most is gyűjtik nekem, borítékszámra küldik, én pedig rendszerezem, annak függvényében, hogy melyik országból származnak, milyen témájúak. Amíg agronómusként dolgoztam, nem jutott elég időm a bélyegekre, de harmincvalahány éve, amióta nyugdíjba jöttem, komolyabban foglalkozom velük, még a fürdőkádat is bevetettem erre a célra – jegyezte meg viccesen Virág Károly, aki elárulja, gyerekkorában, „amikor még gomboztak”, régi pénzt is gyűjtött. Úgy véli „a mai világban az ember arra kell koncentráljon, hogy a megélhetéshez gyűjtse a pénzt” – teszi hozzá az idős úr, akit lánya, Kis Mária kísért el a kiállításra. A harminc éve nyugdíjas férfi úgy véli, a mai fiatalok nem igazán értékelik a gyűjteményeket, és nem is élnek ezzel a szenvedéllyel – állapítja meg, majd a fiatalok védelmére rögtön hozzáfűzi, nem kell ezen csodálkozni, hiszen rengeteg elfoglaltságuk van. A gyűjtést csak komolyan érdemes művelni, és ez azt is feltételezi, hogy anyagilag is lépést kell tudni tartani a szenvedéllyel.