Botrányos riportfilmet mutattak be a napokban
a svéd televízióban, ami rossz fényt vet Romániára, és konkrétan Marosvásárhelyre is. Ha egykor megbecsülték tudásukért és hozzáértésükért a marosvásárhelyi orvosi egyetemen és az egészségügyi főiskolán végzett szakembereket, jelenleg a csalás gyanúja vetül azokra, akik az északi ország egészségügyi intézményeiben dolgoznak. A film ugyanis arról szólt, hogy a svéd kórházakban, ahol nagy a hiány egészségügyi asszisztensekben, hiába mentik meg a legkorszerűbb eszközökkel a betegek életét, álasszisztensek miatt akár meg is halhatnak.
Egy egyiptomi származású, szakmai hibák miatt feljelentett, és el is ítélt ápolónő esetével kezdődött a nagyméretű csalás felgöngyölítése. Karin Mattisson tévériporter alapos dokumentálódás során derítette ki, hogy a svéd fővárosban dolgozó, Romániában végzett 80 egészségügyi középkáder között is van, akinek hamis az oklevele. Miközben a svéd adóhivatal adatai szerint teljes normával tyúkfarmon, teherautó-vezetőként vagy például az építkezésben dolgoztak, a könnyebbnek vélt és jobban fizetett megélhetésért oklevelet vásároltak. Egyikük bevallása szerint évi 3.500 euróért vette a diplomát, ami igazolta, hogy egy marosvásárhelyi magánegyetem nappali tagozatán „elvégezte” az egészségügyi főiskolát. Holott sem az elméleti, sem a gyakorlati órákon nem vett részt, ahogy a többi megszólaltatott riportalany sem. Olyan is van az álápolónők között, aki vallomása szerint itthon egy pénzintézetnél dolgozott teljes munkaidőben, miközben főnökként (állítólag) megengedhette magának, hogy nappali tagozaton kijárja az egészségügyi főiskolát. Mivel az uniós előírások szerint az európai országokban kiadott diplomát, ami igazolja, hogy a szóban forgó személy nappali tagozaton vett részt 4.600 órás képzésen, el kell fogadni, a svéd szociális igazgatóság nem vizsgálta a romániai asszisztensek rendje által megerősített oklevelek érvényességét. Az érintettek cinizmusát megtapasztalva – többségük ugyanis kimagyarázta, hogy miért nincs lelkiismeret-furdalása a csalás miatt –, a riporter nem sajnálta a fáradságot, és az oklevelek eredete után indult. Így került be a svéd televízióba Marosvásárhely is, ahol a helyi magánegyetem vezetője azt állította, hogy a diplomák érvényesek. Amikor a valós adatokkal szembesítették, az volt a válasza, hogy a több mint másfél ezer diák jelenlétét képtelenség ellenőrizni. A Bukarestben székelő egészségügyi asszisztensek és bábák rendjénél, ahol láttamozzák az okleveleket, a felelősséget a közoktatási minisztériumra hárították. A svédek a szaktárcához is elmentek, ahol azzal fizették ki őket, hogy aznap mindenki távol van, és a minisztérium épülete üres. Ennyi és ekkora hazugság láttán a svédek abba is hagyták a felderítő munkát. Ennél már csak az érintettek válasza volt tragikomikusabb, akik különféle indokokkal bújtak ki a felelősség alól, a korábban tyúkfarmon dolgozó személy kivételével, aki bevallotta, hogy fizetett az oklevélért, és visszaadta azt. A történet itt nem ért véget, hiszen Svédországban „gyógyított” ezreket álorvos, érvényes diploma nélkül, és dolgozik több mint 300 Romániából származó ápoló. A negatív példák alapján elhangzott az ígéret, hogy alaposan utánanéznek az oklevelüknek. Bár az asszisztensek rendjétől is értesítést kaptak a diplomák jövőbeli körültekintőbb ellenőrzésére, a szégyen marad, amiért Marosvásárhelyt a csalók városaként láthatták a svéd tévénézők. A közoktatási minisztériumot pedig egy teljesen kiürült épületként. Valóban az lenne?
