A replika jogán
A Népújság 2011. november 18-i számában, az Antalfi Imola által jegyzett Tüntettek a forradalmárok című újságcikkben a szerző szóvá teszi, hogy nem sikerült álláspontomat telefonon megkérdezni a December 21. Mártírváros Egyesület tagjai által szervezett tüntetésen megfogalmazódott kifogásokat illetően.
A Népújság 2011. november 18-i számában, az Antalfi Imola által jegyzett Tüntettek a forradalmárok című újságcikkben a szerző szóvá teszi, hogy nem sikerült álláspontomat telefonon megkérdezni a December 21. Mártírváros Egyesület tagjai által szervezett tüntetésen megfogalmazódott kifogásokat illetően.
Elsősorban pontosítom, hogy az újságíró telefonhívása alkalmával Gernyeszegen, a Felső-Maros menti RMDSZ-es önkormányzati tisztségviselők gyűlését vezettem, egy olyan teremben, ahol sajnos nem volt térerő, így nem állt módomban válaszolni kérdéseire.
A forradalmárok által felvetett kifogásokkal kapcsolatosan mindenekelőtt elutasítom a forradalom árulójának járó címkézést. Nem szokásom kérkedni az 1989 előtti politikai attitűdömmel, de most úgy érzem, hangsúlyoznom kell, hogy az én politikai álláspontom a forradalmat megelőző évtizedekben nagyon egyértelműen kommunista- és diktatúraellenes volt. Azt gondolom, hogy nem túl sokan mondhatják el magukról, hogy körzeti állatorvosként nem voltak párttagok, és minden alkalommal megtagadták a párttagság felvállalását, illetve bárminemű együttműködést a hajdani politikai hatalommal. Továbbá az is tény, hogy a kommunista titkosszolgálat engem is meghurcolt, többször felforgatták a lakásomat, a securitate pincéjében vallattak, követtek és fenyegettek. Néhány évvel ezelőtt több irattartónyi, rólam szóló lehallgatási és megfigyelési jegyzőkönyvet vettem át a levéltárból. Ennek megfelelően, azt gondolom, hogy senki sem vádolhat meg a forradalom elárulásával, hiszen én is a múlt rendszer egyik radikális ellenzője voltam.
Továbbá a forradalmárok iránti teljes tisztelettel állítom, hogy igenis felül kell bírálni a szóban forgó juttatásokat és kedvezményeket, ugyanis a ’89-es változásokat követően sokan visszaéltek ezzel a lehetőséggel. Meggyőződésem, hogy a hajdani forradalmárok iránti tiszteletből maguk a forradalmárok kellene elsősorban tisztázzák tagságuk körében, hogy kit illetnének előjogok. Ugyanakkor, a tomboló gazdasági krízis idején minimális válságkezelési intézkedésnek minősül az államháztartás költségcsökkentését célzó döntések meghozatala. A parlamenti képviselő a társadalom egészének jólétét kell szem előtt tartsa, és nem csoportérdekeket.
Tisztelettel,
dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselő
