A gyógyító szakmában hogyan jelenik meg a tévedés? Hol a határ? Mi az, ami véletlen, mi az, ami vétség, mulasztás, mi az, ami kivédhetetlen reakció?.... Mit lehet tenni a tévedésekkel, amelyeknek súlyuk, következményük van? – fogalmazott elnöki köszöntőjében dr. Szabó Mónika, a Szent Balázs Alapítvány vezetője a február 17-19. között tartott konferencián. A rendezvényen a témát „boncolgató” orvosok, pszichológusok, lelkész és filozófus mellett a jog képviselői is részt vettek.
A téma jogi megközelítéséről szóló kerekasztal-beszélgetésen dr. Vass Levente egészségügyi államtitkár, dr. Feith Judit egészségügyi szakjogász, szociológus (Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi Kar, társadalomtudományi tanszék) és Gogolák Csongor marosvásárhelyi ügyvéd fejtette ki véleményét. A beszélgetést Marton László, az egyetemi diákszövetség (MMDSZ) elnöke vezette. A beszélgetés részletét olvashatják az alábbiakban.
A magyarországi és a romániai jogi rendszer összehasonlításán kívül Marton László arról kérdezte a beszélgetés résztvevőit, hogy az orvosi tévedések jogi következményei hogyan változnak a rezidens és a szakorvos esetében?
Védettebb helyzetben
Amint Dr. Feith Judit beszámolt, a magyarországi rendszerben a kezelőorvos az, aki a felelősséget viseli. Egy polgári peres eljárásban, amelyben személyi jogsértésről, és nem bűncselekményről van szó, felperesként a beteg és a hozzátartozó van jelen, az egészségügyi dolgozó viszont, ha kórházi alkalmazott, nem alperesként, hanem tanúként jelenik meg, még akkor is, ha ő az, aki tévedett. A tévedés besorolása attól is függ, hogy ügyeletben történik-e vagy napközbeni ellátásban. A rezidensek kérdésköre viszont nem teljesen tisztázott, de alapvetően védettebb helyzetben vannak, mint egy szakvizsgázott orvos. Bár a magyar joggyakorlatban a felelősség az egészségügyi szolgáltatót, a kórházat terheli, működik az áthárítás szabálya. Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha az egészségügyi dolgozó hibázott, és emiatt az egészségügyi szolgáltató elveszíti a pert, és meg kell fizetnie a bíróság által megállapított összeget, akkor munkajogi értelemben ezt átháríthatja a hibát elkövető orvosra. Ami attól függ, hogy szándékosan elkövetett cselekményről van-e szó, ami ritka, de gondatlanság okozta hiba esetében a pénzt az orvos meg kell fizesse a kórháznak.
A kezelőorvost teszik felelőssé
Romániai viszonylatban a kezelőorvost teszik felelőssé – kapcsolódott be a beszélgetésbe Gogolák Csongor, aki eloszlatta azt a tévhitet, hogy a rezidens nem felel az általa elkövetett tévedésért. A rezidensek részéről visszatérő kérdés, hogy mi az ő szakmai kompetenciájuk, és az hol van szabályozva. A rezidensképzésre vonatkozóan a 2009. évi 18-as kormányrendelet 14-es és 22-es paragrafusa szerint a tantervből (curriculum) kiindulva szabályozni kell a rezidens kompetenciáját. A kettő nem ugyanaz. A tantervet egy 2007-es kormányrendelet szabályozza 2200 oldalon át. Ezt minden rezidensképző orvos ismeri, de azt, hogy mi a kompetenciájuk, nem tudják pontosan. Olyan kormányrendelet, amely ezt szabályozná, sajnos nincsen – mondta saját tapasztalataiból kiindulva az ügyvéd. Sőt a rezidensek munkaköri leírásában sem találta meg a kompetenciájuk pontos leírását. Ami fontos lenne, mert a rezidens akkor követ el hibát, amikor a kormány által szabályozott kompetenciáját, illetékességét a beteg rovására túllépi. Az érvényben lévő pontos kompetenciameghatározás hiányzik. A hibáért felel a rezidens és a kezelőorvos is. Védekezésképpen azt lehet felhozni a mentségére, hogy a rezidens orvos nem ismeri a kompetenciáját. Ez a probléma 2016 óta megoldatlan. Hogy melyik szakon meddig terjed a rezidens kompetenciája, azt hiszem, hogy ezt a megyei közegészségügyi intézet közreműködésével az alkalmazó kórház kellene meghatározza, és a rezidens orvos munkaköri leírásába belefoglalja. A rezidens elviekben felel az esetleges tévedésért, ami eseti és egyedi elbírálás alá esik. Felel továbbá az a főorvos és a szakorvos is, aki az ő tevékenységét felügyeli, vagy azért, mert részt vett a hibás orvosi beavatkozásban, vagy mert a rezidenssel kapcsolatos felügyeleti kötelezettségét nem látta el megfelelően. Amennyiben nem vett közvetlenül részt az orvosi beavatkozásban, akkor adminisztratív felelősség terheli azért, ahogyan a rezidens szakmai fejlődését felügyelte. Különbséget kell tenni, hogy a műhiba ügyeletben történt-e, ugyanis a törvény szerint a rezidens harmadévig nem vállalhat első vonalban ügyeletet. Amennyiben másodvonalas ügyeletben van, a beavatkozás a kezelőorvos felügyelete és felelőssége mellett történik, és a felelősség a kezelőorvost terheli. A szakosodás harmadik évétől a rezidens első vonalban ügyelhet, a kezelőorvos pedig otthoni ügyeletben kell felügyelje a tevékenységet.
A kérdéshez hozzászólt dr. Vass Levente egészségügyi államtitkár is, akit utólag arra kértünk, hogy fejtse ki bővebben a véleményét.
Felelős megbízottak
– Minden egyetemi központban van egy megbízott, aki felel azért, hogy a rezidensek hogyan teljesítik az előírásokat. A feladata az, hogy, ismerve a helyi adottságokat, a felszerelést, a beavatkozásokat, amelyeket az illető központban végeznek, pontosan megmondja, milyen műveleteket végezhet a rezidens orvos, és mit kell a professzor, az egyetemi oktató, a főorvos felügyelete alatt végezzen. Ez a rezidens felkészültségétől, ügyességétől, hozzáállásától függ. Az ügyesebb „orvosinasnak” hamarabb megengedik, hogy a különböző procedúrákat vagy a beteg vizsgálatát ügyeletben elvégezze. Ennek ismeretében nem kötelező, és nem is lehet a rezidens orvosok illetékességét Bukarestből meghatározni. Az egyetemi központokban is, egy-egy klinikára lebontva, a kompetenciák különbözőek lehetnek.
– Folytassuk a gondolatkört azzal, hogy ma már nem csupán a nagy egyetemi központokban lehet rezidensképzést folytatni.
– A rezidenstörvényt háromszor módosítottuk, kétszer a parlamentben, harmadszor államtitkárként írtuk meg azt a törvénymódosítást, amit a jelenlegi miniszter nyújtott be sürgősségi kormányrendeletként. Minden egyes módosítással arra törekedtünk, hogy nagyobb felelősséggel ruházzuk fel a vidéki kórházakat, hogy a legjobbak tanítókórházakká váljanak. Ha a rezidens orvos egy vidéki kórházba megy gyakorlatozni, az ottani szokásrend szerint hamarabb esélye nyílik, hogy bizonyos procedúrákat, különböző műtéti beavatkozásokat elvégezzen, először a főorvos felügyelete mellett, majd önállóan, hogy a fejlődés, tanulás mellett segítségére legyen a befogadó kórháznak is az ellátásban. A rezidensképzés tipikus „inasiskola”, ahol az orvosinas tanul, és közben fizetést kap a munkájáért. A felelősséget a rezidens mellett, vele szolidárisan a képzője, az ügyeletben mellette lévő főorvos, a műtőben az „első kéz” főorvos, egyetemi oktató – aki a rezidenssel operál – viseli.
Jó helyeken a rezidens jól felkészülten kell bemenjen a műtőbe, mert minden esélye megvan arra, hogy legalább hat-nyolc kérdést kap a műtéttel kapcsolatosan. Ha ezeket jól megválaszolja, a főorvos, a professzor könnyebben megengedi, hogy különböző procedúrákat elvégezzen.
Javaslatom szerint a rezidens orvosnak minél nagyobb betűkkel ki kell legyen írva a kitűzőjén a beosztása, a betegnek korrekt módon kell bemutatkoznia. A korlátozott kompetenciákat a türelmével, kedvességével helyettesítheti, amiért hálás lesz a beteg.
Sokkal több hibát lehetne bevallani
A kérdésre, hogy igaz-e, hogy a szakminisztérium nem követi az orvosi műhibákról szóló eseteket, dr. Vass Levente elmondta:
– Romániában kevés orvosi műhiba miatti per van, és az orvos sokszor úgy érzi, hogy ok nélkül fizeti a malpraxisbiztosítást. Sokkal több hibát lehetne bevallani anélkül, hogy az orvost bántanák, és a saját biztosítója, amellyel szerződéses viszonyban áll, kifizesse a betegnek megítélt összeget. A kórházon belüli nozokomiális fertőzés következményeit pedig a kórház kellene megtérítse. Ahelyett, hogy a biztosító fizetne a betegnek vagy a hozzátartozónak, az orvosnak egy nehéz procedúrán kell végigmennie, amiben ott van a lehetőség, hogy bűnügyileg is felelősségre vonják. Ezért mindenki igyekszik megakadályozni, hogy a betegnek legyen igaza. Romániában az a baj, hogy a viszonylag kevés műhibaperből nagyon sok olyan döntéssel végződik, ami szabadságvesztéssel jár, még akkor is, ha a végrehajtást felfüggesztik. 460 perből az utóbbi öt-hat évben 160-ban szabadságvesztésre ítélték az orvost. Ez nagyon nagy arány, mert az orvos is ember, és tévedhet. Még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy sokkal jobb lenne, ha több malpraxisper eredményeképpen sokkal kevesebb súlyos büntetést szabnának ki az orvosokra, és annál több kompenzáció jutna a betegeknek.
Bár pontos kimutatás Magyarországon nincsen, a betegjogi képviselők jelentéseiből kiderült, hogy a hibák elkövetésének legkitettebb területei a sürgősségi betegellátás, a manuális szakmák, a sebészet, esztétikai sebészet, szülészet. Ahol nagy a betegforgalom, ott is nagyobb esély van a tévedésre – szólt hozzá dr. Feith Judit.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
