Richard Sorge, Sztálin James Bondja

Hetvenöt éve, 1944. november 7-én végezték ki Japánban a német Wilhelm Richard Sorgét, a második világháború talán leghíresebb hírszerzőjét, akit a Le Figaro című francia lap nevezett el „Sztálin James Bondjának”. Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja:

Egy német bányamérnök és egy orosz anya kilenc gyermeke közül másodikként született 1895. október 4-én Bakuban, de már Berlinben nőtt fel. Az első világháborúban megsebesült, élete hátralévő részében bicegett, a kórházban lábadozva lett meggyőződéses kommunista. 1919-ben politikatudományokból doktorált, ezután volt tanár, bérszámfejtő egy bányában, de agitáció miatt elbocsátották.

A letartóztatás elől Moszkvába utazott, ahol a németen és az oroszon kívül angolul és franciául is beszélő Sorgét hírszerzőnek képezték ki, majd 1921-ben hazaküldték. Németországban újságíróként dolgozott, a megszerzett és kiértékelt információkat szovjet kapcsolatainak továbbította. Három év múlva ismét Moszkvába ment, ahol a 

Komintern referense és szovjet állampolgár lett, miközben az állambiztonsági szolgálatnak is dolgozott. Felesége nem találta helyét, viszonyuk is megromlott, 1927-ben elváltak.

Nem sokkal később a katonai hírszerzés, a GRU hivatásos, titkos állományú tisztje lett. 1929 őszén újságírónak álcázva tért vissza Németországba, s belépett a felemelkedőben lévő Nemzetiszocialista Német Munkáspártba. Sorge századost egy év múlva egy mezőgazdasági lap szakírójaként Sanghajba delegálták, hogy tájékozódjon a kínai kommunisták ellen harcoló, Csang Kaj-sek vezette Kuomintang kormány szándékairól, ekkor kezdte kiépíteni később oly hasznosnak bizonyuló kapcsolatait.

A társasági életben forogva elsőként tudta meg, hogy Japán Mandzsúria lerohanására készül, jelentését azonban Moszkvában hihetetlennek találták és mellőzték, pedig az pontosnak bizonyult. 1932-ben hazahívták, Moszkvában másodszor is megnősült, majd német kapcsolatainak megerősítése érdekében újfent Németországba ment. Újságírói álcája olyan remekül bevált, hogy – hónapokkal a náci hatalomátvétel előtt – az akkor még nem túl jelentős katonai hírszerzés, az Abwehr is felfigyelt rá, és beszervezte ügynökének. 1933 szeptemberében Japánba küldték, ahol hozzálátott kémhálózatának kiépítéséhez. Diplomáciai védettsége nem lévén, a lebukás azonnali halálát jelentette volna, ezért rendkívül szigorú konspirációra kényszerült, információforrásait még legközelebbi társai elől is titkolta. Csoportjának két legfontosabb tagja Max Klausen távírász és a legmagasabb kapcsolatokkal rendelkező, hithű kommunista Ozaki Hozumi volt.

A természetesen viselkedő, a nőket és az alkoholt sem megvető Sorge sikeresen oszlatta el a japán kémelhárítás gyanúját, sőt még szovjetszakértőként is kikérték véleményét. Számos komoly információt sikerült szereznie, többek között az Antikomintern-paktumot megelőző német–japán tárgyalásokról, a japánok által a szovjet Távol-Kelet ellen Mandzsúriából indított provokációkról. Jelentéseinek fontos szerepe volt abban, hogy a Vörös Hadsereg 1939-ben Halhín-Golnál legyőzte a japánokat, akik ezt követően felhagytak a terjeszkedéssel Szibéria felé. Sorge arra is figyelmeztetett, hogy a japánok megfertőzték a Halhín-Gol folyót, és a járványügyi intézkedések számos emberéletet mentettek meg.

Baráti kapcsolatot épített ki a tokiói német nagykövettel és annak feleségével, a követség belső információs tájékoztatójának szerkesztőjeként titkos, kódolt táviratokhoz is hozzáfért. Legfontosabb és a háború menetét döntően befolyásoló jelentéseit 1941 folyamán küldte Moszkvába. Márciustól többször jelezte, hogy Hitler a nyugat-európai hadjáratot befejezve az év nyarán a Szovjetunió ellen fordul. Májusban a támadás kezdetét június 20-ra tette, és a Wehrmacht hadigépezete június 22-én hadüzenet nélkül valóban rá is zúdult a Szovjetunióra. Annak, hogy a támadás felkészületlenül érte a Vörös Hadsereget, Sztálin paranoiával határos bizalmatlansága volt az oka. A diktátor az utolsó pillanatig hinni akart abban, hogy Hitler nem szegi meg az 1939-ben kötött megnemtámadási paktumot, és az ennek ellentmondó jelentéseket figyelmen kívül hagyta, Sorgét trockista összeesküvőnek minősítette.

Sorge jelentéseiben ezután már megbíztak Moszkvában, akkor is, amikor szeptember elején jelezte, hogy Japán Amerika megtámadásával a Csendes-óceánon fog terjeszkedni, a Szovjetunió ellen nem tervez támadást. Ez az információ tette lehetővé, hogy 1941 decemberében Moszkva közvetlen közelében a Távol-Keletről átvezényelt egységekkel megállítsák a német offenzívát.

Sorge körül azonban szorult a hurok. 1941. szeptember 28-án egy rutinrazzia során letartóztatták egyik informátorát, aki pánikba esve kiugrott a kihallgatószoba ablakán. Balszerencséjére élet- ben maradt, és a titkosrendőrség, a Kempeitai a kínvallatás során Ozaki, majd tőle Sorge nevét is megszerezte. Sorgét október 18-án tartóztatták le, és a kínzások nyomán ő is teljes beismerő vallomást tett. A japánok megpróbálták kicserélni, de Moszkvában még azt is tagadták, hogy ismernék (a német állampolgár Sorge feleségét azért német kémnek minősítették, és a Gulagra hurcolták). A Sztálin által cserbenhagyott Sorgét 1944. november 7-én akasztották fel, maradványait japán élettársa a háború után a tokiói Tama temetőben helyezte örök nyugalomra.

Sorge tevékenysége az 1950-es években került nyilvánosságra, de Moszkvában csak 1964-ben méltatták nyilvánosan, amikor Hruscsov pártfőtitkár posztumusz a Szovjetunió Hőse címmel tüntette ki. A következő évtizedekben tiszteletére bélyeget adtak ki, utcákat, iskolákat neveztek el róla. Történetéből több könyv és film született, Douglas MacArthur tábornok, a Japánt megszálló amerikai hadsereg parancsnoka a kémkedés briliáns sikerének nevezte Sorge tevékenységét, amely a James Bond-regényeket író Ian Fleminget is lenyűgözte.