Római hadgyakorlat Mikházán

Katonák lepték el a hét végén a falut

Római katonák masírozása, harci kiáltások és fegyvercsörgés verte fel szombaton a nyárádmenti falu csendjét, és lepte meg annak lakóit. Ókori római tavaszi rendezvényhez kapcsolódó esemény zajlott újra, de nem római fesztivál – arra csak augusztusban számíthatunk, ha a járvány alakulása lehetővé teszi.

Négy ókori dáciai római hadtestet jelenített meg a falun végigvonuló három erdélyi hagyatékőrző csapat, amely egyrészt hobbiból, másrészt szakmai szenvedélyből eleveníti fel a római hadsereg felépítését, felszerelését, harcmodorát. A marosvásárhelyi Milites Marisensis csapat a Traiana Fortis nevű második légiót, valamint a sóváradi erődben állomásozó Cohors Prima Alpinorum nevű segédcsapatot, a nagyszebeni Veteres Milites a Ferrata elnevezésű hatodik légiót, a gyulafehérvári Terra Appulum az Adivtrix első római légiót mutatta be a maga egykori fegyverzetével, páncélzatával, öltözetével – az ókorban használt anyagokból, így csak a római szúrókard (gladius) 4-7, a páncél 7-12, míg a pajzs 12 kilogrammot nyomott. Ebben menetelni sem volt könnyű, nem beszélve a csatákról. Azonban a falun végigvonuló „katonák” ennek semmi jelét nem mutatták, vezetőik, a centúriók parancsszavaira ütemesen meneteltek, közben jelmondatokat és dicsszavakat skandáltak: Roma victis és Iuppiter optimus maximus.

A régészeti park területére érve rövid eligazítás után harci alakzatokba szerveződtek, támadó és védekező gyakorlatokat végeztek, majd sorfalakat, védfalakat alkotva támadtak egymásra vagy éppen védték meg magukat és egymást az ellenségtől. Azok a látogatók, akiket ez kevéssé érdekelt, az időkapszulák kiállításait – a római katonai táborok és a római fürdők világa – nézhették meg, de mindenki visszatért a helyszínre, amikor a gyulafehérvári Antea Imperialis nevű csapat lányai római táncokat mutattak be. 

Ezután a „hadsereg” és a „segédcsapatok” visszatértek a Maros Megyei Múzeum mikházi „főhadiszállására”, ahol a katonák egy része ebédkészítéshez látott, a másik része római földsáncot épített vagy éppen ókori birodalmi térképen tanulmányozta a légiók mozgását. Eközben a látogatók és főleg gyerekek számára múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartottak: lehetett mozaikképeket, papír virágkoszorúkat vagy virágsziromképeket készíteni, szemügyre lehetett venni ókori római dísz- és használati tárgyak mását, ki lehetett próbálni az ókori viasztáblát, egy asztalnál pedig főtt lencséből, nyers fokhagymából és hagymából olívaolajjal készített római ételt lehetett csipegetni.

A szombati rendezvény a Ludi megalensis nevű ókori fesztivált idézte meg, amelyet egykor a keleti termékenység-istennő, Kibele tiszteletére tartottak meg Rómában minden évben április 4–10. között, és amely szinte egybeesett a Floralia ünnepével, amikor a rómaiak azt ünnepelték, hogy visszatért az élet a természetbe – mondta el lapunknak Pánczél Szilamér régész, a Maros Megyei Múzeum munkatársa.

Egymástól tanulnak

A marosvásárhelyi George Emil Palade Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetemen ókori történelmet és római kori régészetet oktató Fábián István tanár néhány hallgatójával együtt 2016-ban létrehozta a Milites Marisensis nevű római hagyatékőrző csapatot, amely azóta számos hazai és külföldi fesztiválon vett részt, de „szívük csücskének” Mikházát tartják, ahová évente három-négyszer is ellátogatnak, hogy felhívják a nagyközönség figyelmét a római hagyatékra és a római jelenlétre az egykori Dácia tartományban, és ez sikerül is a Maros Megyei Múzeum segítségével.

A hét végi rendezvény egyike azoknak, amelyeket az említett három hagyatékőrző csapat közösen szervez meg évente akár többször is. Nem csupán az a cél, hogy beöltözve végigmasírozzanak a falun, hanem – mivel mindannyian a római történelem különböző ágazataival foglalkoznak – arra törekednek, hogy történelmileg hiteles viseletbe öltözzenek, amely a régészeti adatok és az ókori feljegyzések alapján készül. Ugyanakkor harci gyakorlatokat végeznek, egymástól tanulnak, hiszen a római hadsereg sem attól volt az ókor legrettegettebb ereje, mert más népeknél jobban fel volt fegyverkezve, hanem mert a katonák rengeteget gyakoroltak, és a 3. századig a legfegyelmezettebb haderő volt az akkori világban – tudtuk meg az előadótanártól.

Életet visznek a kövek közé

A Maros Megyei Múzeum azt szeretné, ha a mikházi régészeti park nem csupán egy elkerített övezet lenne, hanem élő múzeumi helyszín, ezért örülnek, ha ilyen megkeresések érkeznek, és ők helyszínt tudnak adni a hagyatékőrzők közös táborozásának, hadgyakorlatainak – mutatott rá Pánczél Szilamér. Ezért évente nemcsak egyszer, a nyári római fesztivál alkalmával, hanem rendszeresen vissza tudnak térni a „rómaiak” Mikházára, és ezért is tartja fontosnak a múzeum azt, hogy a jelenlegi állományát, munkacsapatát és infrastruktúráját fejlessze, szem előtt tartva, hogy Mikháza egy turisztikai potenciállal rendelkező lelőhely, és annyi látogatót vonz majd, hogy az a helyieknek és a múzeumnak egyaránt hasznára lehet.

Ami a Mikházán folyó régészeti ásatásokat illeti, a megyei múzeum munkatársa elmondta: az intézmény mikházi bázisának udvarán tavaly sikerült feltárni az egykori római erőd egyik saroktornyát, ha pedig lehetőség lesz rá, folytatják a munkát a parancsnoki épület és a fürdő területén. Ezek nagyobb horderejű, összetett munkát igénylő épületek, de két-három éven belül be szeretnék fejezni a feltárásukat, és akkor el lehetne kezdeni azon dolgozni, hogy az ásatásokat bemutassák a nagyközönségnek, ami egy újabb múzeumi vonzerővel rendelkező pont lenne Mikházán.

A régészeti park részét képező két időkapszula kiállítása a Múzeumok éjszakájáig lesz látogatható, azután bezárják, és egy teljesen új kiállítást nyitnak, amely már a Mikházán feltárt leletanyagot és ismereteket integrálja. Számos érdekes tárgy került itt elő, amit egy riasztóberendezéssel ellátott kiállítótérben szeretnének közszemlére tenni – részletezte a régész.