Nincs új a nap alatt, kipróbáltan rossz megoldással igyekszik a kormány orvosolni a biztosítási piacon tomboló legújabb botrány következményeit, melyet részben az idézett elő, hogy a hatóságok nem végzik a dolgukat.
2016 őszén, miután két egymást követő esztendőben két biztosító dőlt be, nem feltétlenül csak gazdasági okokból, az akkori technokrata kormány fél évre befagyasztotta a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások (RCA) díjait. Az uniós hatóságok értelemszerűen kötelezettségszegési eljárást indítottak szép hazánk ellen, és a biztosítók is pert indítottak, az eljárások még mindig zajlanak. Most is a biztosítási díjak befagyasztása a slágertéma a kérdésben, pedig inkább alaposan a biztosítási felügyelet körme alá kellene nézni, ha nem lenne az is egy politikai alapokon összerakott testület, amelyet nem illik bántani, maximum megfeddni szoktak, de azt is halkan.
Ennek a csipet csapatnak a dolga lett volna szabályokat alkotni, megelőzendő az ilyen csődöket. Mert az RCA a biztosítóknak látszólag könnyű, de valójában nagyon kockázatos üzlet. Könnyű bevétel, hiszen van több millió biztos kliens, aki évente viszi nekik a pénzt, nem jókedvében, hanem muszájból, már ha használni akarja a járművét. Ez több milliárd lejnyi, egyszerűen belapátolható pénzt jelent minden évben. Csakhogy e könnyű jövedelem mögött hatalmas
a rizikó. Egy tavaly februári elemzés adatai szerint, melyet a biztosítók egy szakmai szervezete készített, minden 100 lejnyi RCA-bevétel után a cégeknek további 30 lejt kellett kitenniük a károk fedezésére. Mert az RCA csak az átlagember zsebéhez mérten drága, ha megnézzük az utakon közlekedő géppark értékét, és ideszámítjuk, hogy Európa élmezőnyében vagyunk a balesetek, ezzel együtt az okozott károk terén is, már rögtön nem drága az a kötvény. Normális ember ezek után azt gondolná, hogy csak az öngyilkosjelölt biztosítók kínálnak olcsó RCA-t, nem is véletlen az sem, hogy az üzletág cégeinek egy része egyszerűen nem kínál ilyen biztosításokat, mások is legfeljebb az egyszerű halandó számára aranyáron, azaz valódi értékén. Egy normális országban ilyenkor a felügyelet közbelépne, és olyan szabályokat alkotna, hogy az RCA-biztosítások kockázata jobban megosztódjon a piaci szereplők között, és korlátozná a biztosítók portfóliójában az RCA-részt. Mert a csődök mindenkinek rosszat jelentenek.
Csakhogy ez nem egy normális ország, így a felügyelet már hosszú évek óta csak asszisztál ahhoz, hogy politikailag is jól eleresztett „üzletemberek” olcsón biztosítanak, néha még sikkasztanak is, ha a cégük csődbe megy, akkor a fizetnivalót úgyis átveszi a garanciaalap, amit az összes biztosító pénzéből kalapolnak össze, a delikvensek néha megússzák, de ha mégsem, jó magaviseletért hamar szabadulnak. És a számlát a végén itt is a kisember állja, mert ezek a cirkuszok felverik a biztosítások árát. Mindenfajta kötvénynél, mert a garanciaalap feltöltése azoknak a biztosítóknak is egyre többe kerül így, amelyek tömjénfüst elől rohanó ördög módjára menekülnek az RCA közeléből is. De a mostani botránynál, mivel nemzetközi érintettségű cég az érintett, még jöhetnek olyan fejlemények, amelyek rávilágítanak az „RCA-biznisz” rejtelmeire.
