Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-04-15 13:20:02
A Népújságban április 11-én megjelent Óváros? című tárcájában Sebestyén Mihály történész a következőt írja: „A koronkai út mentének benépesülése folytán a 19. században a környék a Szent Miklós Újváros nevet kapta, de amely nevezet teljesen elszállt a köztudatból, mára a legtöbben csak Tudor névvel illetik, vagy Hosszú utcázzák. Tonk Sándor javasolta az egykor itt elterülő falu nevének visszavételét: Sárvári. Ám amint a vásárhelyi városfeleimet ismerem, semmitől jobban nem irtóznak, mint a sártól.”
A Székelyföld leírásában a következő áll:
„A két Sásvári kétségtelenül Vásárhely és Koronka között, a Poklos patak terén feküdt, hol neve még most is fennmaradt egy malom elnevezésében, melyet Sásvári malomnak hínak. A malom környékén még most is régi cserép-darabokat, s más épületnyomokat találhatni, melyek igazolják az e faluk fekhelyét ide helyező hagyományt. Hogy lakói mikor költöztek Vásárhelyre, arra nincsen biztos adatunk; de annak minden esetre nem előbb, mint a 16. század végén kellett történnie; mert az 1567. évi regestrumban még mint falut találhatjuk Saswaryt 4 kapu járulékkal, sőt ennél későbben, nevezetesen 1580-ban Kovácsoczy Farkas- és Jánosnak, több a – Mihályffy Tamás defectusával fiscusra szállt – marosszéki jószágrész inscribálodik, s azok közt Sásvári is, mely még ekkor is külön faluként szerepel.* (*Lásd Boos lerását ugyane kötetben. Úgy látszik, hogy Sásvári egy részét 1609-ben pénzen vette Vásárhely, mikor Báthori Gábor statuáltatja is sásvári, bárdosi, székelyfalvi és sz.-annai jószágokba a várost.)
1724-ben Boronyai Margit a Sasvári puszta praedium élése ellen Marosszék gyrásgyűlése előtt tiltakozik.* (*Kitetszik ez Marosszéknek Szereda városában 1724. oct. 24-én tartott gyrás-gyűlésének jegyzőkönyvéből, hol a tiltakozás mellett ezen praedium körül is van határolva így: „Annak határa megyen Jed felől a városi csere alatt maga az asszony-nagyrétinéli felső vége el a tövisekig, és a dombok felé az egész Békesd tere.”)
Ma Sásvárit és volt határának egy részét a gr. Toldalagi család bírja*, (*Valószínűleg mint Boronyai Margittól öröklött részt. Borosnyai Lukács János fennebb említett munkájának 23. lapján Sásvárit Sásvásinak nevezi.), de úgy mint városi birtokos (melynek határához tartozik), s adóját is a város pénztárába fizeti.”
A történész úr feltételezhetően olvasta Orbán Balázs Vásárhelyre vonatkozó leírását, sőt lehet, hogy járt a kezében az említett 1567-es regisztrum is.
Még ötven évvel ezelőtt is Sásvárinak hívták a marosvásárhelyiek azt a városszéli libalegelőt.
Ah, de mit számít a történelmi hitelesség, az az egybetűnyi elírás, ha a cikk végén a poént csak így lehet elsütni!
Kacsó-Kiss Szabolcs