Sem a név, sem az iskola

Az egyik legszebb erdélyi iskolának tartott Erdő utcai épületből, amely kifejezetten erre a célra készült, az elmúlt napokban – a titkárság kivételével – a Makariás-ház egyik termébe költöztették át a Marosvásárhelyi Református Egészségügyi Diakonisszaképző Főiskola berendezését. A Bod Péter Tanulmányi Központ helyében múlt év őszétől a Gecse Dániel Orvosi és Egészségügyi Szakkollégium kezdte meg működését. 

 

Iskolát létrehozni 

Az egészségügyi asszisztensképzés új helyszíne a marosvásárhelyi Református Kollégiumban lesz, amelyhez adminisztratív szempontból tartozik. Jelenlegi vezetői szerint a költözés fejlődéssel, az osztályok bővítésével jár, újságíróként végigkövetve az iskolaalapítás, az indulás küzdelmeit, majd a kibontakozás időszakát – bár tudom, hogy a változások elkerülhetetlenek –, az alapítók erőfeszítéseire gondolva sajnálattal szemlélem az új helyzetet, ahogy a tablóktól és az iskolához tartozó egyéb tárgyaktól megszabadulnak.

Az elmúlt 26 év során egy magyar tannyelvű iskola létrehozása a legnehezebb próbálkozások közé tartozott, iszonyú utánajárással, nehézségekkel, energiával járt. A hajdan jól működő marosvásárhelyi magyar nyelvű egészségügyi középkáderképzés 1989-ben már egy negyedszázada szünetelt. Mivel a rendszerváltás után egyre kevesebb volt, egyes klinikákon pedig teljes mértékben hiányzott a beteggel magyarul beszélni tudó személyzet, ezt az űrt akarták pótolni az Erdélyi Református Egyházkerület akkori vezetői: D. dr. Csiha Kálmán püspök, Antal Ferenc püspökhelyettes, dr. Kocsis János főgondnok és Tőkés Elek tanügyi előadó. 

Csiha Kálmán püspöknek, aki az építés küzdelmeit vállalva járta a világot, az Egyesült Államokban egy Marosvásárhelyen végzett orvos ajánlott fel nagyobb pénzösszeget olyan célra, amely a jövőépítést szolgálja. Ez volt a csírája annak a gondolatnak, hogy az elképzelt egészségügyi főiskolát elindítsák, és méltó otthont teremtsenek az oktatásra és a vidéki hallgatók elszállásolására. 

Miután sikerült kijárni, hogy kormányhatározattal engedélyezzék Kolozsváron és Marosvásárhelyen is a magyar nyelvű református egészségügyi diakonisszaképzést, az egyházkerület 1992-ben dr. Nagy Attila tüdőgyógyász főorvost bízta meg, hogy Marosvásárhelyen megszervezze az iskolát. Ahhoz, hogy beindulhasson, Sárpataki János, majd László Zoltán lelkész főigazgatóval és dr. Péter Miklós egyházkerületi tanácsossal járták Bukarestet, és kilincseltek a megyei tanfelügyelőségnél, ahol nem kevés ellenszenvvel fogadták a kezdeményezést. Mivel 1992 őszén nem biztosítottak helyet az oktatás elkezdésére, az első órákat a Gecse utcai Kistemplomban tartották. A két párhuzamos osztály diákjait (30 és 29 hallgatóval), akik még a román tannyelvű iskolaközpontban tettek felvételi vizsgát, a templom után a Klósz Bálint vezette sportiskola fogadta be, majd két év elteltével a Bolyai Farkas Líceum. 

 

Hajlékot az iskolának 

Időközben elkezdődött az Erdő utcai központ építése, osztálytermekkel, demonstrációs teremmel, bentlakással, étkezdével, szállodával, díszteremmel, egyszóval mindennel, amire egy korszerű tanintézménynek szüksége van. Az épületbe a 2000–01-es iskolai évben költözött be az iskola. Időközben sikerült kiépíteni a tanári kart az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem frissen nyugdíjazott és még aktív tanáraiból, orvosokból, egészségügyi asszisztensekből. Fizetés nem volt, de az akkori idők lelkes hangulatában a nemes cél, az leendő asszisztensek anyanyelvi oktatása és vallásos nevelésükkel a betegápolásból hiányzó humánum kiépítése vezérelte az oktatókat – tekintett vissza az iskola első nyolc évére dr. Nagy Attila igazgató. Példamutató közösség gyűlt össze, a vallásórákat a különböző felekezetek megbízott lelkészei vállalták, az oktatás fegyelmezetten, pontosan megtartott órák során zajlott. Tanáraik igyekeztek általános műveltségi ismeretekkel is ellátni a hallgatókat, megtanították a román szakkifejezésekre, felkészítették őket a román nyelvű versenyvizsgára az elhelyezkedés érdekében. Az ápolás elméleti és gyakorlati oktatásának megszervezésével Csíki Zoltán főasszisztenst bízták meg. A diákok angol nyelvet és informatikát is tanultak. 

„Kiváló jegyzetek készültek, igen magas szintű előadások voltak, és nem hiszem, hogy lett volna az országban még egy hasonló intézet, ahol ennyi egyetemi professzor dolgozott” – emlékezik Csíki Zoltán főasszisztens. Munkáját hamarosan Mezei Ilona főasszisztens segítette, aki az iskola adminisztrálásának feladatát is vállalta. Ő tartotta a kapcsolatot a tanügyi hatóságokkal, és a volt diákjaiknak az elhelyezkedését is segítette. A végzettek a templomi ballagási ünnepségen elmondták a hippokratészi esküt (ifj. dr. Nagy Attila átírásában), a diakonisszák diakonisszafogadalmat tettek. 

A felekezeti jelleg mellett az iskola megőrizte akkreditált állami státusát államvizsgáztatási joggal, és idővel a megyei tanfelügyelőséggel való kapcsolata is rendeződött. Közben a kezdeti tanári kar kinevelte az új oktatókat, és dr. Nagy Attilát, aki lemondott igazgatói tisztségéről, a 2004-es tanévtől Ábrám Zoltán egyetemi tanár, majd 2008-tól dr. Dénes Loránd egyetemi adjunktus követte.

Az egészségügyi főiskolák évi közös tudományos ülésén az egészségügyi diakonisszaképző főiskola gyakran végzett az első helyen, a diákok klinikai gyakorlati munkájáról kedvezően vélekedtek – jegyzi meg prof. dr. Dienes Sándor egyetemi tanár, aki a kezdetektől a mai napig 90 évesen is lelkes, aktív oktatója a főiskolának, ahol 150 államvizsga-dolgozatot irányított. 

 

A kormányhatározatot visszavonták 

„Idővel a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ a tudás, a hit, a szeretet és a magyar kultúra otthonává vált… – vélekedik dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár. Az ő igazgatósága idején jelent meg a 2004. évi 721-es kormányhatározat, amely kimondta a posztliceális oktatási forma megszüntetését, kérdésessé téve az iskola jövőjét, de a kormányhatározatot végül visszavonták, és az új tanévet sikerült zökkenőmentesen beindítani. Ebben az évben a tanári kar többsége kicserélődött, mivel az idősebbek jelentős része nem vállalt újabb feladatot, de a szakoktatók nagy többségét továbbra is az orvosi egyetem tanárai alkották. 

A 2004/2005-ös tanévtől áttértek a 2001-ben bevezetett „modulrendszerre”. Az egyházi jellegű oktatás keretében bevezették a pojmenika (személyes lelki gondozás elmélete) és diakónia tantárgyakat, tovább fejlesztették az iskola felszerelését, lépéseket tettek a könyvtár bővítésére. Ábrám professzor fontos megvalósításként említi a tanulmányi és szociális ösztöndíjak odaítélését, a közösségi és pályaválasztással kapcsolatos programok szervezését. Bár a kórházak által a gyakorlaton való részvételért kért összeg bevezetését követően a tandíj kissé emelkedett, így is a többi hasonló intézményhez képest alacsonyabb volt, mivel az oktatók csupán minimális és jelképes óradíjért végezték munkájukat. Az ösztöndíjak létrehozásával nemcsak a tanulmányi előmenetelt serkentették, hanem egyúttal a szerény anyagiakkal rendelkező családokból érkező diákok gondjain is tudtak enyhíteni.

A Diakónia Keresztyén Alapítvány marosvásárhelyi fiókszervezetének a létrehozását követően a 2006/2007-es tanévtől az órarendbe bevezették az otthoni beteggondozás oktatását, ami a végzettek oklevelében is szerepel. Egyébként az érdeklődő hallgatóknak a Medicare otthongondozói alapítvány keretében dr. Finna Judit geriátriát tanító családorvos vezetésével kezdettől fogva biztosították az idősgondozás elsajátításának a lehetőségét.

Az iskola 754 oklevelet bocsátott ki, és 2015-ben tartották az első évfolyam végzőseinek húszéves találkozóját. Az 54 egészségügyi asszisztens többségének az életét és munkáját a hűség jellemzi, 16-an ma is az első munkahelyükön dolgoznak az egészségügy különböző szakterületein. A végzősök közül Király Tünde tanárként tért vissza a főiskolára, ahol betegápolást oktat.

 

Szeptembertől a felújított épületben 

A költözés egyik oka, hogy az épületben az iskola fejlődésének a lehetősége ki volt zárva, a Református Kollégiumban viszont ez lehetővé válik – mondja dr. Dénes Loránd. 

Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója szerint az internátusnak is helyet adó régi épületet őszire az uniós előírásoknak megfelelően felújítják és kibővítik. A kivitelezőkkel megkötött szerződés értelmében három műszakban fognak dolgozni, hogy szeptember 15-re elkészüljenek. Erre ígéretet tett a Református Egyházkerület püspöksége – teszi hozzá, s bár nem zárja ki, hogy lesznek nehézségek, bizakodással tekint a jövőbe. 

Adminisztratív szempontból egyszerűbbé válik a három éve államilag támogatott, tandíjmentes iskola irányítása – mondja Benedek Zsolt, aki szerint a felújított szárnyba átköltözik a Református Kollégium igazgatósága, titkársága és könyvelősége is. Fontosnak tartja, hogy a 2017/18-as tanévtől két osztályt indítsanak az asszisztensképző főiskolán, mert laboránsokra nagy szükség van. A tanárok maradnak, és reményeik szerint továbbra is a megfelelő komolysággal fogják végezni a munkájukat – teszi hozzá. 

 

A titkárság őszig az Erdő utcai épületben marad

Ott várják a jelentkezőket július 4–14. között. A 2016/17-es tanévre 24 hallgatót vesznek fel, túljelentkezés esetén július 15-én írásbeli vizsgát is tartanak a XI. osztályos anatómiából – tájékoztat Páll Ildikó, aki az iskola tanáraként költözésig a titkársági teendőket is ellátja. 

A felújítást követően a Bod Péter Tanulmányi Központ teljes épületét, amelynek a korábbi elnevezése is megszűnt, a magyarországi mintára múlt évtől működő egészségügyi szakkollégium veszi át, amelyet Les Zoltán egyetemi lelkész szakkollégiumi és dr. Dénes Loránd tanulmányi igazgatók vezetnek. A központ a MOGYE háttérintézményeként képzési és közösségszervezői feladatot lát el, meghívott előadókkal az orvos- és gyógyszerészhallgatók, valamint a leendő asszisztensek hiánypótló szakmai képzését segíti. A keresztyén szellemiség jegyében heti rendszerességgel bibliaórákat tartanak. László Enikő iskolapszichológus vezetésével tanulásmódszertani felkészítést biztosítanak a kollégium lakóinak. Az épületben működik a hallgatói önkormányzat is. 

Az idők változnak, a szemlélet is változik – mondták beszélgetőpartnereim. Az ő szemszögükből valószínűleg igazuk van, s bár nyíltan nem beszélnek róla, köztudott, hogy az Erdő utcai épület működési hibáin javítani kellett. A szakkollégiumnak nyújtott támogatás ezt is lehetővé teszi, de a református asszisztensképző főiskolát nagy nehézségek árán létrehozó elődök, a működését folyamatosan támogató külföldi partnerek erőfeszítése annyit érdemelt volna, hogy a felújítás nyomán a szakkollégiummal együtt az iskola is abban az épületben működjön tovább, amelyet megálmodtak és megépítettek számára.