Semmelweis a Sapientia szoborparkjában

Cselekvésre ösztönző felhívás

A magyar orvostörténet világszerte legismertebb egyéniségének tiszteletére április 6-án emlékezetes ünnepség keretében a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Karának koronkai campusában felavatták Semmelweis Ignác Fülöp bronz mellszobrát. Polgár Botond szobrászművész alkotása a magyar állam támogatásával a budapesti Semmelweis Egyetem ajándéka.

Az ünnepség a jeles orvos-kutató születésének 200. évfordulója köré szervezett 2018-as emlékév eseményeit egészíti ki. A magyar küldöttséget prof. dr. Rosivall László, a Semmelweis Emlékbizottság elnöke vezette. A marosvásárhelyi egyike annak a 21 szobornak, amelyek talapzatán négy kontinens 15 országában háromnyelvű felirat hirdeti Semmelweisnak az édesanyák életét megmentő felfedezése jelentőségét. Az esemény szervezői a Semmelweis Egyetem, a Semmelweis Emlékbizottság, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztálya, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség, a szobrot ugyanis az idei 26. Tudományos Diákköri Konferencia idején avatták fel. 

– Nagy öröm számunkra, hogy a világ többi részéhez hasonlóan Marosvásárhelyen is részei lehetünk ennek az ünnepségsorozatnak – nyitotta meg az eseményt dr. Szilágyi Tibor, a MOGYTTE professzora. 

Semmelweis Ignác Fülöp életét, munkásságát és annak erdélyi utóéletét részletekben bővelkedő előadás keretében prof. dr. Szabó Béla, a MOGYE szülészeti-nőgyógyászati tanszékének vezetője mutatta be.

Semmelweis elmagyarosodott német-sváb eredetű, tehetős tabáni (Buda) kereskedőcsalád ötödik szülötte volt. Középiskolai tanulmányait követően apja akarata ellenére a jogról az orvosi egyetemre iratkozott át Bécsben. 1844-ben avatták orvossá, majd szülészmesteri és sebész-műtői képesítést szerzett, és doktorált. A korabeli felfogáshoz híven azt vallotta, hogy a „a modern orvostan virágzásának forrása a kórbonctan”. Tanársegédi működése éveiben minden elhunytat felboncolt, s ezenkívül szüléseket vezetett. Tapasztalnia kellett, hogy a bécsi klinikán szülő nők közül (akik a lakosság szegényebb rétegét képviselték, polgári családokban ugyanis otthon szültek) sokan a szülést követően gyermekágyi lázban meghaltak, arányuk elérte a 30 százalékot is. A gyermekágyi láz (amelyről ma már tudjuk, hogy különböző baktériumok okozta fertőzés súlyos gyulladásos tünetekkel, magas lázzal) abban az időben az esetek többségében halálos kimenetelű volt, és igazi okát nem ismerték. Semmelweis megfigyelte, hogy a két bécsi szülészeti klinika közül azon, ahol a bábákat képezték, kevesebb volt a halott, mint ahol az orvostanhallgatók képzése folyt. Bár pontos statisztikát vezetett, a valóságra teljes bizonyossággal barátjának a halála döbbentette rá, aki boncolás közben megsérült, és a gyermekágyi lázhoz hasonló szepszisben halt meg. Ekkor (1847-ben) tudatosult benne, hogy ez nem csak a nők betegsége, és a szülő nőket a boncolást végző orvosok, orvostanhallgatók fertőzték meg, akik nem mostak elég alaposan kezet, miután a boncteremből a szülőszobába mentek, amiért ő maga is önvádat érzett. A helyzeten a klóros vízzel való alapos kézfertőtlenítés bevezetésével próbált segíteni, ami a halálesetek számának a látványos csökkenéséhez vezetett. Tanait mégsem fogadták el, állásából kitették, ezért visszatért Budapestre, ahol 1851–59 között a Szent Rókus Kórház tiszteletbeli szülész főorvosaként a gyermekágyi halandóságot 0,86 százalékra csökkentette. A Pesti Egyetemen magyarul és németül tanított. Felfedezését 1858-ban a Pest-Budai Orvosegyesület ülésén ismertette, majd az Orvosi Hetilapban közölte. Állatkísérletekkel is igazolt tanait az 1860-ban megjelent A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése című német nyelvű könyvében írta le, amit közönyösen fogadott a szakma. Felfedezése mellett ő végezte a második császármetszést, az első cisztás petefészek eltávolítását, és ma a tudományos orvosi statisztika megteremtőjének, a kísérletes kórélettan úttörőjének tartják. Korán megöregedett, dühkitörései miatt a döblingi elmegyógyintézetbe utalták, ahol 47 éves korában meghalt. Az 1977-ig zárolt boncolási jegyzőkönyv szerint viselkedészavarait a vérbaj okozta, amit boncolás közben egy sérülés során kapott meg. Számos egyéb sérüléséről nem lehet tudni, hogy a kemény bánásmód vagy agresszív viselkedése okozta-e. Halála után tanait elhallgatták, a családja is nevet változtatott. 

Az elhangzottakat Rosivall László professzor Semmelweis 200 éve. A Semmelweis-serlegtől a tokiói szoborállításig című előadásában egészítette ki. Szülészorvosok szerint Semmelweis tanai olyan egyszerűek voltak, hogy nem lehetett azokat igaznak tekinteni, és volt olyan sebész, aki 40 év múlva is kézmosás nélkül fogott neki a műtétnek. Az utókor igazolta, hogy Semmelweis kutatási eredményei ma is érvényesek, és a kézhigiéné fontosságának megerősítése révén mindennapjainkat is befolyásolják. Felfedezése különös értelmet nyer, amikor a nemzet jövője az egészségesen szülő anyák sokaságán múlik – hangsúlyozta Rosivall professzor Semmelweis Ignác munkásságának jelentőségére visszatérve. Nemzetközi elismertségét igazolja, hogy a chicagói Sebészeti Múzeumban a világ leghíresebb újító szellemű 12 orvosa között áll a szobra, amelyen egy csecsemőjét tartó anya is látható. Orvostudományi munkái pedig bekerültek az UNESCO által kezelt Világemlékezet könyvébe. Angolszász területen Semmelweis-reflexnek nevezik, amikor szakemberek jelentős felfedezéseket, tényeket automatikusan elutasítanak.

A továbbiakban elhangzott, hogy az emlékév során – amelynek fővédnökségét Áder János köztársasági elnök vállalta – elkészült a budapesti Orvosi Kaszinó egykori ezüst Semmelweis-serlegének a mása, több professzor anyagi támogatásával, hogy az egyetem jelképévé váljon. Első mellszobrát Orbán Viktor kormányfő avatta fel a teheráni egyetemen, amelyet továbbiak követtek és követnek magyarországi, több híres európai, a tokiói, egy kínai egyetemen, a WHO aulájában és ott, ahol dolgozott és megtagadták, a Bécsi Egyetem kertjében. Szobra állni fog Ausztráliában, az Egyesült Államokban és újabbak Budapesten is. Az emlékév során kurzusokat szerveztek, megszámlálhatatlan előadás hangzott el, tudományos emlékülést tartottak, dokumentumfilm, emlékkönyv készült, emlékérmét, emlékbélyeget adtak ki. A Nemzeti Színházban bemutatták az ünnepeltről írt színdarabot (Jane Bjorneboe norvég szerző alkotását), amit a diákok is előadtak. A Semmelweis operát (a New York-i Ray Lustig szerzeményét) a miskolci Bartók-fesztiválon játszták óriási sikerrel. Az operát május elsején a Spectrum Színházban a marosvásárhelyi közönség is láthatja – számolt be bámulatra méltó lelkesedéssel az emlékbizottság elnöke. 

Ígéretesen gazdagodik a Sapientia egyetem szoborparkja, ahol Bolyai János és Kossuth Lajos mellé (aki érdemtelenül még nem a szabad ég alatt van, de eljön annak is az ideje) odakerül a Semmelweis Ignácé is. Közös bennük, hogy mindhármuk életművét annyira értékelte az utókor, hogy egyetemet neveztek el róluk. Az egyetem feladata pedig az, hogy – újabb hagyományt teremtve – az általuk képviselt értékrendet továbbadja a hallgatóknak – szólt a házigazda szerepében prof. dr. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora, köszönetét fejezve ki a szoborért.

Semmelweis neve védjegy, amely az erdélyi magyar tudományegyetem campusában a legmagasabb szintű oktatási és tudományos tevékenységre kell sarkalljon. Azzal, hogy itt állunk, jelezni kívánjuk, hogy vállaljuk hovatartozásunkat, nem utasítjuk el a haladást, hanem hitet teszünk a tudományos kutatás, az előre vivő innováció mellett. Kívánom, hogy a mai alkalmat ne csak egy tragikus sorsú magyar géniusz késői mennybemenetelének tekintsük, hanem legyen felhívás a jövőben való bizakodásra, és ösztönözzön bennünket a cselekvésre, sorsunk alakítására – hangsúlyozta beszédében Tóth László csíkszeredai főkonzul, aki a Semmelweis-évet támogató magyar kormány nevében üdvözölte a jelenlevőket. 

A vaskos kőtömbre helyezett szobor leleplezése előtt dr. Kelemen András, a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Karának dékánja és dr. Szilágyi Tibor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályának elnöke szólt a jelenlevőkhöz. Mindketten kiemelték, hogy a magyar közösség számára biztatóbb jel lenne, ha a világ legtermészetesebb módján az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem udvarán állna Semmelweis szobra. Szilágyi professzor szerint olyan körülmények között, amikor a magyar tanárokat meghurcolják, mert kitartottak azokért az elemi feltételekért, amelyek a magyar orvosképzést jelentik, semmi garancia nincs arra, hogy a szobor megmaradjon azon a helyen, ahol felállították. A Sapientia egyetemen a városnak egy olyan pontja jött létre, amely kitartásról, küzdelemről, a szabad gondolkodás megőrzéséről és a leleményességről szól – hangsúlyozta, abban reménykedve, hogy a magyar orvosképzés útjából is sikerül elhárítani az akadályokat.

Dr. Kelemen András kiemelte, hogy a Sapientia egyetem az egész magyar közösséget szolgálva megtiszteltetésként fogadta a felajánlást. A szobor „intelem azoknak, akik vétkesen, hanyagul, felelőtlenül bánnak a rájuk bízott értékekkel, a beléjük helyezett bizalommal, a hozzájuk fűzött reményekkel. Legyen szó emberi életről, testi és lelki egészségről, jólétről, egyetemi hallgatók jövőbeli boldogulásáról, intézmények és országok arculatáról. Magában hordozza az örök tanulságot, hogy a tudomány vívmányai csak reménysugarat jelentenek a mindenkori problémák leküzdésére. A legtöbb mindig az emberi hozzáálláson múlik” – hangsúlyozta, majd köszönetet mondott az adományozóknak, a szobrászművésznek a kiváló alkotói munkáért, valamint a szervezőknek.