Kétezerhúszat írunk. Az új év beköszöntével megértük a minden évszázadban egyszer előforduló számmisztikus naptári évet. Amikor a négy számból álló esztendő kettős számjegyei megegyeznek. Húsz húsz – 2020.
A számjáték jegyében tekinsünk vissza két évszázadot. 1818-ban született Semmelweis Ignác, az „anyák megmentője”, a klóros vízzel történő kézmosás úttörője. 1919-ben, egy mindenki számára vesztes világháború befejeztével a szenvedés és a pusztulás romjain kellett újraépítkezni, és legyőzni a rengeteg áldozatot szedő spanyolnáthát. És ki gondolta volna, hogy 2020 a koronavírus éve lesz, és március idusára leáll az élet Európában? Kézmosás, spanyolnátha, koronavírus.
Meggyőződésem, hogy a koronavírus évében felértékelődik a Semmelweis Ignác által a szülészeti klinikán bevezetett klóros kézmosás, általánosabban a kézhigiéné jelentősége. A tragikus sorsú orvos, egyúttal szerencsés tudós felfedezése, aki úttörője volt a kísérleti kóroktannak és a – ma már köznapi gyakorlattá vált – aszeptikus (fertőzést megelőző) eljárásoknak. Egyik könyvében ránk hagyott gondolatait, bizakodását idézve: „Ha azonban, amit isten ne adjon, nem adatnék meg nekem, hogy saját szemeimmel lássam azt a boldog időt: akkor abbéli meggyőződésem, hogy ennek az időnek elébb vagy utóbb, de feltartóztathatatlanul el kell következnie, halálom óráját is fel fogja deríteni”.
Semmelweis felfedezésével és a kezelés előtti fertőtlenítés alkalmazásával messze megelőzte a korát, a magyar orvostudomány egyik legnagyobb alakja lett. A köztársasági elnök, Áder János így vélekedett róla: „Büszkék lehetünk arra, hogy magyarnak született, és hogy az országunkban sikerre vitte elképzeléseit. Bár a diadal sokszor késni szokott, az orvos végsikere nem maradt el”. Előzőleg a későbbi miniszterelnök, Antall József orvostörténész igazgató kutatási témája volt Semmelweis életének a követése, kiemelten betegsége és halála körülményeinek a feltárása. Jogos hát, hogy Semmelweis Ignác neve és életműve felkerült az UNESCO világemlékezet-listájára, amely a kiemelkedő szellemi örökség világszerte történő megismertetésére törekszik.
Mivel Semmelweis hazai és nemzetközi ismertségét annak köszönheti, hogy először – még a baktériumok kimutatása és potenciális jelenlétük tudatosítása előtt – ő hirdette a következetes és alapos kézmosást, a Semmelweis-emlékévben, 2018-ban egy egyszerű kézhigiéniai felmérést végeztünk Marosvásárhelyen. Az eredmények már akkor elgondolkodtatóaknak bizonyultak, és két évvel később még inkább azok. Felmértük, hogy az orvostanhallgatók kórházi tartózkodásuk ideje alatt betartják-e a személyi higiénés elvárásokat, és milyen gyakorisággal mosnak kezet a pácienssel való kontaktus előtt és után. A marosvásárhelyi orvostanhallgatók körében a kéz higiénéjére vonatkozó rendszabályok betartását vizsgáltuk több héten át és több kórházi osztályon. Három helyzetben elemeztük a hallgatók kézmosási szokásait: betegvizsgálat előtt, betegvizsgálat után és a beteg környezetével való érintkezést követően.
Mind a saját vizsgálatunk, mind a külföldi tanulmányok eredményei alapján a kórtermek felszereltsége szegényesnek bizonyult a kézmosáshoz szükséges kellékeket illetően. Nemcsak az irodalmi adatok, hanem felmérésünk eredményei is alátámasztották, hogy a legelhanyagoltabb a betegvizsgálat előtti kézhigiéné. A kézmosási adataink megerősítették az Egészségügyi Világszervezet által megadott eredményt, mely szerint az egészségügyi dolgozók közel 70%-a nem tartja be a kézhigiénés szabályokat. Ennek oka lehet az érdektelenség, az időhiány vagy a kórtermek korlátozott felszereltsége. Ezért nagyobb figyelmet kellene fordítani a személyi higiéné betartása által megvalósuló megelőzésre a kórházakban.
A fenti következtetések a koronavírus idején nemcsak előtérbe kerültek, hanem immár evidenciává vált, hogy ezután lényegesen nagyobb figyelmet kell fordítanunk a kézhigiénére. A kézhigiénének fontos szerepe van a fertőzések csökkentésében és megelőzésében, ezért fontos a minél gyakoribb szappanos, fertőtlenítő kézmosás, valamint az alkoholos kézfertőtlenítő használata. A kézhigiéné manapság megszokott mindennapjainkban is egy minőségi és biztonsági eljárás, mivel csökkenti a napi tevékenység során a kézre kerülő kórokozók számát és további terjedését. Semmelweis Ignác öröksége arra kötelez bennünket, hogy javítsunk a kézmosási szokásokon a betegvizsgálat során, de bárki számára kihívás, hogy ezentúl megfelelő gyakorisággal és módszerrel mossa kezét.
