Séta a Ferenciek terén

 

A Najádoktól a „Café  Pio”-ig

Tavaszra megújult, tisztább és vidámabb lett a Ferencesek ősi templomának környéke, a történelmi pesti belváros. A teret, amelyet a templomról neveztek el, déli és északi részén két egyforma homlokzatú palota uralja, a Klotild paloták – hogy innen se hiányozzanak a Habsburgok -, ezeket Habsburg Klotild főhercegnő telkein építették a múlt század fordulójának éveiben.  Túloldalon a Párisi udvar épülete, eklektikus – neogót stílusban, üvegkupolája alatt passzázsszerű átjárója a Kígyó utcát a Petőfi Sándor utcával köti össze.

A teret felújítva, a gyalogosoknak kedvezve, felszíni átjárókkal, színes fénybe öltözött oszlopos aluljáróval a kék metróhoz, környezet-tisztán adták át, reménykeltően, hogy ez a sokat látogatott, forgalmas csomópont visszakapja régi fényét, sétálóit, vásárlóit.

A felszíni közlekedés széles sávot, ragyogó panorámát nyitott az Erzsébet híd fehér íveitől a tér felé, jelzőlámpás átjáróval összekötve a Váci utca két szakaszát. 

Mielőtt belépnénk a Ferencesek ősi templomába, álljunk meg a Nereidák kútjánál. Ha eddig csak éppen rápillantottunk, olyan megszokott volt, most vegyük jobban szemügyre, érdemes körüljárni, története sem mindennapi. 1835-ben állították fel, két ellentétes irányba néző, térdelő fiatal nőalak, Nereus tengeri isten leányai, a görög mitológiából származnak. Az első ilyen közkút volt Pesten, amelyet szobrokkal díszítettek. A kút talapzatát delfinek, kagylók díszítik, a najádok korsóiban a kút bő vizét képzelhetjük. 

Beléphetünk az ősi templomba, kétóránként miséznek a papjai, a templom történetét felidézve pedig gondolnunk kell arra, hogy elődeik már a törökök pusztítása idején sokat szenvedtek, legyilkolták őket, mecsetté alakították a templomot, végül tűzvészben égett le, amikor az elvonuló hadak a várost felgyújtották.

A Ferences rend 1209-ben alakult, IV. Béla király építtette templomukat, kolostorukat.  A mai templom helyén már 1250-ben gótikus kápolna és rendház állt.

1743-ban szentelték fel a mai templomot, amelyben – azt mondják – mintha megállt volna az idő. A fővárosiak és az itt megforduló idegenek legtöbbet látogatott zarándokhelye. Ha csak egy percre is, de érzi az ember, hogy megtisztul a lelke „a Tápláló Madonna” oltárképe előtt a térdeplőn.

1950-ben Magyarországon feloszlatták a szerzetesrendeket, a rendház és a templom papjai 40 évi száműzetés után térhettek vissza. Honlapjukat nézve a magyarok nagyasszonyához intézett könyörgésüket olvashatjuk, történelmi visszapillantásban, ékes szép magyar nyelven. 

Amint elhagytuk a templomot, nézzünk fel a homlokzatra, a „Győzelmes Mária” barokk szoborcsoportra, aztán átmehetünk a zebrán, a Váci utcán sétálva, a mindig valami meglepetést tartogató Vörösmarty tér felé, de jobb, ha tartunk még egy kis pihenőt.

 

Betérünk a „Café  Pio”-ba

Szokatlan így elnevezni, egy szerzetesről egy kávézót, de itt és most, Budapest történelmi belvárosában, meglátjuk mennyire találó. 

Aki jól ismeri a Ferenciek terét, az Ecclesia  kegyszer- és könyvesboltot most hiába keresné, helyén, a boltívek alatt, egy tágas, elegáns kávézó nyílt. Élő növény oldalfalak teszik különlegessé, egy társasági találkozóknak szánt Herendi terem, kényelmes bútorzat, újságolvasás lehetősége, udvarias, fiatal kiszolgálók, bisztrókonyha jó falatjai az édességek, a Meinl kávé-különlegességek mellett. Márványtábla felirata ad némi magyarázatot arra, hogy mit jelent vagy mit rejt a neve.

Először annyit, hogy Pio atya (1887-1968) ferences szerzetes volt, II. János Pál pápa avatta szentté 2002-ben. Legendás élete, csodatevése, két helyen való jelenlevése, a testén, kezein megjelenő stigmák, Krisztusi sebek, a gyónók lelkének ismerete messze földre vitte el a hírét.

Gyermekkorában Francesco Forgione volt a neve, szegény családban született és nevelkedett,1903-ban lépett a Kapucinus Ferences Testvérek Rendjébe, akkor kapta a Frater Pio nevet. Látomásai, hosszú meditációi és a vérző sebei miatt visszavonultan élt a Gargano hegyeiben, itt látogatta meg Karol Wojtila, akinek azt mondta, hogy nagy tisztességet nyer az egyházban.  Be is teljesedett, hiszen a katolikus egyház feje lett.

A magyar kapucinusok l950-ben, rendjük feloszlatásakor fordultak hozzá, tanácsát kérve, mit tegyenek nehéz helyzetükben. Pio atya válaszában a Szűzanyára hivatkozott, tudta, hogy a magyarokat a Szűzanya mentheti meg. Egy csodás látomása után ezt üzente a magyaroknak:

„Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra.”

Ezt olvashatja a fali tábláról, arany betűkkel bevésve, aki betér és megpihen a kávézóban. 

Pio atyáról magyar nyelvű könyvet is olvashatunk, hiteles forrásokból írottat. A ferencesek Ecclésia boltjában, amely most az épület udvarában működik, ez is megtalálható.

Egy hírlapíró nemrég tréfásan megjegyezte cikkében, hogy szeretik a kávét a papok, ide szoktak átjönni, megvitatni az ég és föld nagy kérdéseit. Köszönet illeti őket azért, hogy megnyílhatott a kávézó, ahol sokan láthatják a jövendölést, amint Pio atya nagy reményeket ébreszt a magyarokban. Talán beteljesül valamikor. Megjelenik a gyönyörű madár és a glóriát fonó oltalmazó őrangyal.