Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-03-15 13:56:13
Március 14-én volt nyolcvanéves Sir Michael Caine kétszeres Oscar-díjas angol filmszínész. Az angol színjátszás nagy öregje azt mondja, hogy nincs ideje pihenni, de nem is vágyik rá: minden perce be van osztva, és még regényt is szeretne írni. Karrierje során több mint száz filmben játszott, köztük néhány felejthető moziban is, de hírnevének ez mit sem ártott, több színész és rendező vallja példaképének.
Maurice Joseph Micklewhite szerény körülmények között látta meg a napvilágot Londonban. A halpiacon hordárként dolgozó apjától és takarítónő anyjától nem sok útravalót kapott az életre, az iskolában sem tanult jól. A menekülést a hadsereg jelentette számára, állomásozott Németországban, megjárta a koreai háborút. Leszerelése után jelentkezett egy apróhirdetésre, és elnyerte a segédügyelői állást egy kis színházban. Idővel kisebb mellékszerepeket is kapott, akkor még Michael Scott néven lépett fel. Ezt gyorsan meg kellett változtatnia, mert egy kollégája már ugyanezt a nevet viselte: a döntés pillanatában tekintete a közeli mozi plakátjára tévedt, amely a Zendülés a Caine hadihajón című filmet hirdette, így született meg Michael Caine.
1959-ben Peter O'Toole helyére ugorhatott be egy West End-i színházban, majd amikor a színész elutazott az Arábiai Lawrence forgatására, végleg átvette szerepét. Az áttörést 1964-ben a Zulu című kalandfilm hozta meg, ennek sikere Caine számára tizenkét szürke, küszködéssel teli év végét jelentette. Egy évvel később Az Ipcress ügyiratban titkosügynököt játszott, e szerepkörből az Alfie drámai főszerepével sikerült kilépnie. A nőbolond Alfie Elkind szerepéért Golden Globe- és Oscar-díjra is jelölték, ez a film mutatta meg a hatvanas évek nyüzsgő Londonjának sötétebb arcát.
A hetvenes évek elején már válogathatott az ajánlatok között: 1969-ben a kultfilmmé vált Az olasz melóban, 1972-ben Sir Laurence Olivier oldalán A mesterdetektívben játszott, utóbbi alakításáért másodszor jelölték Oscar-díjra. 1976-ban egy másik színészóriás, Sean Connery mellett bizonyított az Aki király akart lenni című kalandfilmben, majd feltűnt A híd túl messze van című második világháborús alkotásban. Ebben az időszakban változó minőségű filmekben is szerepeket vállalt, döntését elsősorban anyagi okokkal indokolta.
Első Oscar-díját 1986-ban a legjobb mellékszereplő kategóriában kapta, Woody Allen Hannah és nővérei című filmjében nyújtott alakításáért. A gálán nem volt jelen, mert éppen a Cápa című horror negyedik, hatalmasat bukó részét forgatta. Később erről így nyilatkozott: "Nem láttam a filmet, biztos borzasztó. Láttam viszont a házamat, amit a gázsiból építettem, és az halálos".
A kilencvenes években is aktív maradt, pályájának íve mégis megtörni látszott; alakításait a kritika hol a fakó, hol az édeskés jelzővel illette. A visszatérést 1996-ban a Little Voice című független film jelezte, amelyért jutalma ismét Golde Globe-díj lett. A következő évben kapta meg második Oscar-díját, ismét a legjobb mellékszereplő kategóriában Az árvák hercege című filmért.
2000-ben II. Erzsébet lovaggá ütötte: apja iránti tiszteletből Sir Michael Micklewhite néven vonult be a brit arisztokraták táborába, mert eredeti nevét soha nem adta fel.
2002-ben A csendes amerikai főszerepéért az egekig magasztalták a kritikusok, és újra jelölték a filmvilág legrangosabb kitüntetésére. Az új évezredben szerepelt a Batman – Kezdődik, A sötét lovag és A sötét lovag – Felemelkedés című Christopher-Nolan-filmekben, valamint az Eredet című sci-fiben. Hetvenhét évesen tért vissza szülőhazájába, hogy a Harry Brown című filmben eljátssza az idős tengerészgyalogos igazságosztó szerepét, idén kerül a mozikba Now You See Me című filmje.
Nemzedékének egyik legsikeresebb brit színésze, aki az angol színjátszásban szalonképessé tette az egyszerű, átlagos londoni, a cockney figuráját. Nem munkásokat játszott, maga is munkás volt, utána már rengetegen próbálták utánozni szinte eszköztelen játékát. A zenészek között is rengetegen rajongtak érte, 1984-ben maga is szerepet vállalt a Madness együttes Michael Caine című dalának videoklipjében. A konzervatív nézeteit soha nem titkoló színészlegenda 2010-ben a toryk mellett kampányolt, a Harry Brown bemutatója után pedig úgy nyilatkozott, ha csak fél évre is, de minden brit fiatalembernek szolgálnia kellene a seregben, hogy a magukra hagyott fiatalok az erőszak helyett az összetartozás érzését tapasztalják meg.
Sir Michael Caine nyolcvanadik születésnapját egyszerre ünnepli majd az amerikai zeneipar nagy öregjével, a zeneszerző, producer Quincy Jonesszal, aki ugyanazon a napon látta meg a napvilágot. A partira április 13-án Las Vegasban kerül sor, a meghívott hírességek a memóriazavarral küszködők alapítványának javára is adakoznak. A vacsoráért Gordon Ramsay sztárszakács felel.