Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Már több mint egy hónapja dúl az orosz–ukrán háború, amelynek hatására tovább emelkedtek az energiahordozóknak a már a konfliktus előtt is rekordmagas árai. Még február utolsó napjaiban állt elő szép hazánk kormányzata egy adócsökkentő ötlettel, átmenetileg mérsékelték volna az üzemanyagok adóterheit, enyhítendő a fogyasztókra nehezedő nyomást. Az ügyet megtárgyalták a koalícióban, olyannyira, hogy a pénzügyminiszter már be is jelentette mint bevezetésre váró, elfogadott döntést. De nem lépett életbe, a főnökei lefújták a dolgot.
Amióta nálunk a kormányosok sunnyognak, már tizenöt európai kormány – tizennégy uniós, meg a britek – hozott intézkedéseket az üzemanyag-drágulás ellensúlyozására. Még olyan csóró helyeken is, mint Svédország, Németország, Franciaország, Hollandia, Írország és Belgium, jónak látták az adófizetők segítségére sietni. Nem mindenki egyformán lépett, volt ahol az üzemanyagokra kivetett adókat csökkentették, mások támogatást adnak az ingázó autósoknak, máshol kormányzati árplafont szabtak az üzemanyagáraknak. Ezzel szemben amióta ez a cirkusz tart, nálunk időnként mikrofonvégre kapnak egy-egy szakértőt, akikkel elmagyaráztatják, hogy ezekbe a dolgokba belemászni nem jó megoldás, mert árt a költségvetésnek, és különben sem jó ötlet befolyásolni a piaci folyamatokat. Lehetne vitázni azon, hogy az említett kormányok lépései közül melyik jó vagy kevésbé jó gazdaságpolitikai szempontból. Békeidőkben bármikor. Azonban most nem békeidőket élünk, a mellettünk zajló háború a szemünk láttára formálja át az eddig megszokott világunkat, és ilyen időkben az adófizetőik biztonságára jottányit is adó kormányokat arról lehet felismerni, hogy rendkívüli lépésekre is hajlandók a kisember védelmében. Nálunk ez legfeljebb kampányszövegekben történik meg, amikor a valóságban kellene lépni, akkor lapítanak. És profitálnak is vastagon, mert mivel az üzemanyagár bőven fele adó, az árcédulával egyenes arányban a költségvetésbe is több folyik be, hogy legyen mit szétosztogatni a haveroknak és pereputtyoknak.
És ahogy a dolgok kinéznek, a helyzet egyelőre csak romlani fog. Gazdasági szemszögből nézve itt a nyugati világ áll háborúban a fosszilis nyersanyagok durván harmadát birtokló orosz birodalommal, amelynek bőséges arzenálja van a gázcsapok, olajvezetékek, más nyersanyagok és rubelelszámolások képében arra, hogy fájdalmat okozzon a nyugati társadalmak jóléthez szokott fogyasztóinak a magas energiaszámlákkal. És ebben nekünk még rosszabb, hogy a regáti kormány a védelmünkben még azt a keveset sem hajlandó megtenni, amire volna lehetősége ebben a háborúban.